2014. Sorozatos 1.
Hajdanán erősen csodálkoztam, amikor amúgy normális barátnőm kifejtette, mennyire várja a Szívek szállodája új részeit. Egyfelől, várja a fene hetente tűkön az újabb izét, másfelől, hogy lehet valamit lelkesen kedvelni, aminek ilyen címe van?!
Ő azóta le, -én meg rászoktam a sorozatokra.
Még egyelőre a legfrissebb részekhez is hozzá lehet jutni, szóval addig kell függőséget beszerezni, amíg még van rá lehetőség, ki tudja mikor tiltják be az ilyen nyugoti förmedvényeket.
Én ugyan jobban szeretem összegyűjtve nézni, a heti tűkönülésnek azóta sem lettem a híve, az utóbbi években a legjobb relax egy jó kis sorozatdara.
A Szívek szállodáját is magamévá tettem azóta, elejétől a végéig, bár mint Gilmore girls azért jobban tetszik, de mindegy is mi a címe, a toplistába bekerült.
Csatlakozott hozzá a Friday Night Lights, ami szintén nagyon szerethető és szintén a toplistában, betervezett újranézése rossz idő esetén.
De ez már mind történelem, ez itt a tavalyi év.
Amikor is változatlanul nem sikerült magát a kedvenceim közül kiverekednie a Justifiednak, Timothy Olyphanttal és a csodálatos Walton Goggins-szal a fedélzeten. Pedig sok mindent tettek érte, hogy leüljön a sztori, de az öt évadból a legjobb epizódokat sikerült benyomni valahogy mégis.
Közös múlt, (we dug coal together ), csak épp a hősök sorsa kétfelé indázott, az egyik a törvény meglehetősen szarkasztikus humorú, villámkezű, öntörvényű őre, a másiké a sötét oldal, gyilkosságok, bankrablás, egy kis rasszizmus, ugyanakkor hihetetlen ékesszólás és nem kevésbé kifent humorérzék.
Nem nélkülözi a vérontást, de az a jó kis humor valahogy tompítja ezt és viszi a hátán a gyengébben sikerült epizódokat is.
Elmore Leonard könyvéből (Fire in the hole) eredetileg és a haláláig, a tavalyi évadot megelőzően vele együttműködve formálódott a sztori.
20-án kezdődik az 6., befejező évad, meglátjuk Raylan és Boyd mit kezd egymással, de sok jót az utóbbinak nem jósolok.
Végetért a SOA, az utolsó évad nagyon brutális volt, a végkifejlet borítékolható de nem kevésbé durva . Ez az évad nekem már sok volt, Sutter zseni, de teljesen beteg észjárása van. A Shieldben is voltak erős jelenetek, de mostanra már egészen szörnyeteges dolgokat hoz a világra.
Lehet itt drámai párhuzamokat vonni Hamlet és eközött, lehet a való életre hivatkozni, de annyira nyomasztó volt az utolsó évad, hogy nem is értem, hogy tudtam az előzőkkel meglenni. Fantasztikusan összerakott sorozat, csodás szereplőkkel, de rettentően fekete.
Az egyetlen fénysugár a mélysötétben a csodálatos Walton Goggins volt, Venusként.
Még sok Gogginst akarok, fantasztikus színész .
Szintén futó és egészen más kategóriában indul a Veep. Amerika nagy ország és nagy felvevő piac, rengeteg jó szakemberrel, akik tudják, hogy rakjanak össze egy jó szitkomot. Politikai szatíra, jó élesre fent nyilakkal, amiket buzgón eregetnek is az első embertől kezdve a vp-n át a politikusok hátsóját nyaló, elvakultnak tűnő de saját maguknak kaparó kiszolgálók elevenjébe.
A 3. évadja ment le, remek szórakozás, szuper szereplőkkel, Julia Louis-Dreyfus meg is kapta a maga díjait érte, teljesen megérdemelten.
Másik kedvenc szitkom, utolsó évad fele, The Big Bang Theory. Mostanra kicsit kifújt az egész, már nem annyira poénosak a régi fordulatok, Sheldon puhul megfelé. De azért a sorozat érdemei elvitathatatlanok, szerethető, fura figurák, vicces tudományos poénok, felhőtlen kikapcsolódás.
A nerdek nerdjei:)
És a pólók változatlanul kreatívak.
Nagyon vártam a Peaky Blinders második évadát, annak ellenére, hogy az előzőről szóló posztra rászállt az összes orosz, öööö, felnőtt tartalmat kirakó oldal, folyamatosan jött a spamek garmadája, de ez persze nem a sorozat vétke.
Az idei évad még izgalmasabbnak ígérkezett, mert Tom Hardy is csatlakozott a szereplőgárdához, akit ugyan nem néztem túl sokba, -egészen a Fékezhetetlen-ig.
Változatlanul fantasztikus a fényképezés, imádom hogy Nick Cave zenél hozzá, vannak kedvelői, és nehezményezik is sokan a zeneválasztást, én teljes lelkesedéssel az előzők között vagyok. Ebben az évadban még bátrabban rakták hozzá az aláfestést.
Cillian Murphy mindenben elképesztő. Sosem gondoltam, hogy valaha kingpinként kerül képernyőre, annak ellenére, hogy a Lopott időben hozta a saját formáját, Scarecrow pedig csak ő lehetett, ez azért egy más dimenzió.
Steven Knightnak voltak is fenntartásai, mert a szerepre egy fizikailag is erőteljes figurát képzelt el, Murphy meg nem egy nagydarab fickó. De ami nagydarabságban hiányzik, azt behozza a tehetségével, egyszer sem jutott eszembe, hogy igazából egy elég kis vézna alkat, igaz a szerephez eléggé felhozta magát fizikailag is.
Ennek az évadnak a gerincét a legalizálásra törekvő megmozdulások adják.
De hiába igyekszik Thomas jó útra térni, hogy is sikerülne, ha a törvény embere is velejéig romlott.
A dolgok elfajulnak és csak egyre nagyobb a baj.
Sok kacskaringó és várfagyasztás után valahogy mégis sikerül kimászni a gödörből, és megszabadulni egyik kedvenc, zseniális karakteremtől, aki Thomasnak leginkább útjában volt.
Vannak benne drámai fordulatok, szerelem, izgalom, elképesztő figurák bőrébe bújt nagyon jó színészek, és az a különleges atmoszféra, ami miatt az első évaddal bedolgozta magát a legjobbak közé.
Hardy nagyon jó színész, de az ő karaktere volt számomra az egyetlen gyenge pontja az évadnak. Annyira karikatúrába forduló sztereotípiára vették a szerepét, hogy egyáltalán nem tudtam komolyan venni.
Temészetesen cliffhangerrel ér véget a második évad is.
Egy megdöbbentő bejelentés után rághatjuk a körmünk a következő évadig, tisztes pocakeresztő családapává válik-e Thomas, vagy megint közbejön valami.
És a lista egyre csak nő…
Kihagyhatatlan volt a House of Cards, a Veep sötétebb oldala.
Politika, durván valóságosan.
Nagyon jól összerakott, izgalmas vezérszál a második évadban is, de Underwood már annyira ördögi, hogy egy kicsit sok volt belőle.
Amúgy is van egy kis gondom mindig Kevin Spacey-vel, ami őt bizonyára nagyon is bántja, apró vigasz lehet csak számára, hogy ezért a szerepért pont most kapta meg az első Golden Globe-ját.
Nagyon jó az összes színész, annyira értik a dolgukat az amerikai castingosok, hogy mindig ámulok, honnan szedik elő mindig a megfelelő figurát.
Szóval volt annyira jó és mutatkozik annyira jónak az új, hogy várom, a harmadik évadban Mr. Presidentté előlépve micsoda rusnya ármányokra vetemedik.
Vigyázat, Putyinveszély.
Szégyen vagy sem, a Shameless még mindig a markában tart és nem enged.
Néha kicsit sok, néha kicsit felfordul a gyomrom, de Macy annyira nagyon jó, hogy ha csak ő lenne benne jó, miatta akkor is nézném. Nem mintha a többi színész nem lenne a helyzet magaslatán, de adjanak már valami díjat neki ezért, mert ugyan eddig is tudtam, hogy megéri azt a filmet megnézni, amiben ő van, de Frank Gallagher szerepét neki találták ki. A hóhányó, bármiről fennkölten órákig szónokolni tudó, gyerekeit szemrebbenés nélkül áruba bocsátó junkiet olyan hihetően hozza, hogy néha elmélázok rajta, hogy valami személyes élmény is van-e beleszőve, pedig persze nem.
Az 5. évad 3 napja elkezdődött, még nem láttam, de hát azért vannak a hosszú éjszakák, hogy behozzam a lemaradást, nem ám alvásra.
(barátnőm kommentárja: “olyan jó neked, hogy nem tudsz aludni éjszaka, én meg csak alszom és lemaradok az új epizódokról…)
Én azért szívesebben alszom, ha mégsem sikerül, akkor lazításnak tökéletes a Nashville. A kezdeti csillogós-showbizniszes mese kicsit mélyült, de még mindig nem mélytragikum, szóval tökéletes lazítás, a harmadik évad felénél még mindig műsoron van nálam.
Sikerült kellően (néha kicsit túlságosan is) fordulatossá tenni a sztorit (bár a végkifejlet borítékolható), jók a figurák, élvezhető a zene.
És ha Gilmore-ral kezdtem, nem maradhat le a Parenthood, ami mélyen alulértékelt és szintén Lauren Graham az egyik főszereplője.
A Bravermanok olyan színesen, pezsgőn élnek családi életet, hogy muszáj őket szeretni. Van benne minden, mint a valóságban, jó is, szomorúság, tragédiák is, és Julia kivételével valamiért muszáj kedvelni az összes karaktert.
Juliát nem kérem, köszi. Idegesít.
Utolsó évad fut, nem szűkölködve a drámai történésekben, megható pillanatokban, de jut a vidámabbjából is.
Jason Katims a kitalálója, aki már a Friday Night Lightsban sem nagyon nyúlt mellé, itt sem teszi.
Tudnám még jól folytatni, mert ezeken kívül is számos jobbnál-jobb nézhető dolog volt tavaly is, de ha egy mód van rá, azért mégis inkább aludjunk éjjel.
Ha mégsem megy, van még mit nézni…
Jaaaa, hát akkor már érthető hogy miért nem érsz rá főzni, meg leveles tésztát hatjogatni!