A kesudió dicsérete
Aki ilyen kesudiót lát, ne habozzon, vegye magához.
De ne legyen olyan balga, mint én, hogy csak két dobozzal.
Hatalmas, ropogós szemek, gyengéd sózás, kifogástalan íz.
Sajnos mindösszesen két hétre bírtam beosztani, a többiek szerencsére nem szeretik annyira, mint én, ezért nem kellett vérmedvét bérelnem az őrzésére.
Már eléggé régen rájöttem, hogy csoki nélkül viszonylag békésen megvagyok, a mindenféle olajos magvakat jobban szeretem.
Jöhet a mandula, a dió, a kesudió, a paradió, a makadámia, a pekán, a törökmogyoró, a földimogyoró, napraforgó, tökmag, egyiket sem vetem meg.
A kesuból is kóstoltam már pár félét, de idáig ez a legeslegjobb.
Itthon nem tudom, kapható-e, a neten megtaláltam a Spicesofindia oldalán.
Sajnos már csak az emléke van, januári a történet.
Grenadine VKF. kiírása juttatta eszembe, hogy meg akartam említeni.
Hogy szélesítsem a látóköröm, Terebessnél okosodtam.
"A
kesu legfeljebb 15 m magas, alacsonyan elágazó, örökzöld fa. Levelei szórt állásúak.
A levéllemez fordított széles-tojásdad, lekerekített vagy ékvállú, 10-20 x 7-12
cm nagyságú, durva-bőrnemű, kopasz, ép szélű; a levélnyél 1-1,2 cm. A virágok
(porzósak és hímnősek) hajtásvégi terebélyes, soktagú, ernyőszerű virágzatban
fejlődnek. Az 5 szirom halványsárga, rózsaszínű csíkokkal tarkított, szálas, 7-9
mm hosszú; a 10 porzóból egy mindig termékeny, és 3-szor hosszabb a többinél,
amelyek gyakran sterilek.
Termése: a "kesudió" 1 magvú, bab vagy
vese alakú, görbült, dióhoz hasonló 1,5-2 cm hosszú csonthéjas termés. Héja fás,
szürkésbarna, sima, a mezokarpium csípős, maró hatású, mérgező olajat (kardolt)
tartalmaz, amely erős bőrirritációt okoz. (Vigyázat!). Hevítés után a már ehető,
gazdag zsiradéktartalmú, sárgásbarna mag dióbélszerű, viszonylag lágy állagú és
édeskés ízű. "Kesualmának" a kocsányból alakult, éréskor erősen megduzzadt,
5-10 cm nagyságú, körte alakú, lágy húsú, lédús, zamatos, édeskésen savanyú, gyümölcsillatú,
sárga vagy vörös héjú áltermést nevezzük, ennek csúcsán ül a sokkal kisebb "dió".
Felhasználása: a kesudiót olajban úsztatva vagy iparilag forró levegővel
pörkölik, utána a csonthéjat (belső termésfalat) eltávolítják. A jóízű, tápláló,
nyersen mérgező mag mintegy 45% olajat és 20% fehérjét tartalmaz. Sózva vagy cukrozva
fogyasztják, és süteményekbe, édességekbe is bedolgozzák; a kelet-ázsiai konyhában
a pörkölt magok zöldségként vagy fűszerként is szerepet kapnak. A magokból jó
étolajat préselnek . A C-vitaminban gazdag, finom kesualmát nyersen gyümölcsként,
puhítva zöldségként fogyasztják, lekvár, zselé és szirup is készül belőle. Édeskésen
savanyú levéből frissítő italokat, bizonyos vidékeken bort (kajubort) és ecetet
is készítenek. Az áltermés héjának olaját a népi gyógyászat szemölcs és tyúkszem
ellen alkalmazza, továbbá a termeszhangyák támadása ellen favédő szerként szolgál.
Értékes ipari olaj is, amelyből többek között festéket, lakkot, gumírozóanyagot,
fékbetéteket és ragasztóanyagokat állítanak elő. A kesualma leve hűlések ellen,
továbbá hashajtó szerként is hatásos. A fa fiatal leveleit és hajtásait zöldségként
készítik el. A sérült fatörzsek sárgás, gumiszerű, antiszeptikus anyagot (akazsugumit)
választanak ki, amely könyvkötőenyvként szolgál.
Elterjedése: a szemiarid
területeken Közép-Amerikától Északkelet-Brazíliáig honos, de a trópusokon világszerte
termesztik. Fő kesutermesztők: India, Brazília, Nigéria, Mozambik, Indonézia és
Tanzánia.
Termesztése és betakarítása: a kesut trópusi klímában mintegy 1000
m magasságig ültetik, a szárazságnak legellenállóbb, igénytelen fák legjobban
azokon a forró vidékeken tenyésznek, ahol évente több hónapos száraz évszak adódik.
A növényt magról vagy ivartalanul szaporítják, és kertekbe vagy ültetvényekbe
telepítik. A kesualmákat a kesudiókkal együtt érett állapotban szedik. Ha csupán
a diót "szüretelik", akkor lehullásuk után összegyűjtik. A növények
3-5 éves korban fordulnak termőre, a kifejlett fák 5-50 kg "diót" produkálnak.
A kesualma csak néhány napig tárolható. "
A bejegyzésednek köszönhetően én is kesudió szakértő lettem:)
én meg csak simán imádom. :-) köszi a bejegyzést.
Vigyázzatok a kesudióval! Súlyos függőséget okoz. Azt hiszem naponta meg tudnék enni belőle legalább egy zacskóval… Pedig különben nem vagyok egy nagy majszoló-ropogtató.
Közös függőség mindig nagy öröm:)
Pomme-Pomme, tudnék mesélni…
De még mindig jobb, mintha a pálinkához vonzódnánk ilyen erősen:)
:o))) Igen-igen, bár időnként az sem rossz… Különösen, hogy apósom nagyon finom pálinkát szokott készíteni, többféleképpen “ágyasítva” is. De abból azért kisebb mennyiséget fogyasztok, mint kesudióból. ;)
Azt sem vetem meg, ha igazi, gyümölcsből készült.
De arra nem járok rá naponta többször:)
Egyelőre.
Jó egy ilyen após a háznál:))