Az Asszony meg a Grízes Tészta
Annak idején, a múlt században, mikor főszereplőnk még nagyon meg akart felelni a jó háziasszonyról önmagában kialakított képnek, történt egy szép napon, hogy munkás hétköznap után fogalma sem volt szegénynek, hogy mivel várja haza az ő hősét (neki is volt egy).
Törte fejét erősen, mikor hirtelen villámcsapásként hasított bele: grízestészta!!
Mondhatnánk persze darás metéltnek is, de az olyan hülyén hangzik, legalább annyira, mint krumplistészta helyett a grenadírmars.
Hiszen ez a drága, jó ember szereti a grízestésztát, hamar meg is van, házi lekvárok terpeszkednek a kamrában, ízesíteni az ételt, mi kell még??!
Neki is ugrott hamar a főzésnek, vizet tett a tésztának, és egy lábast a gríz pirításához. Víz felforrt, tészta megfőtt, na a fele már készen van. Beleszóratott a gríz a lábosba, és mivel azt tanulta ő az édesanyjától, hogy jobb ízű a végeredmény, ha szárazon pirítja, úgy is tett.
Közben dudorászott, elképzelte, hogy fog az ő embere ennek az egyszerű vacsorának örülni, meglekvározza, aztán még porcukorral meg is hinti, szóval jó kis vacsora lesz ez, egyszerű, pórias, de nagyon jó.
A gríz szépen pirult, ahogy kell neki, közben egy kis lábasban vizet forralt a felöntéséhez, hiszen köztudott, hogy forrásban lévő vízzel kell azt felönteni, ha jót akarunk, ő meg ugye jót akart, de nagyon. Valami rémlett a fele gríz, dupla víz-szabályról is.
El is érte a megfelelő színárnyalatot a szárazanyag, akkor dobott bele egy jókora kanál vajat, mert olajat ő ehhez nem használt, összekavarintotta, s mehetett is bele a víz.
De duplányi szemmel láthatólag kevés lett, löttyintett hát bele még, nehogy már vajas száraz gríz kerüljön ki a fedő alól.
Közben előhozott egy üveg aranyszín, nyárillatú baracklekvárt , felbontotta, megállapította, hogy ritka jól sikerült, porcukrot vett elő, imigyen készen is állt minden, aminek szerinte készen kellett állnia a vacsorához. Közeledett az idő is, mikor élte párja hazatér.
Felemelte a fedőt, s mit látott??
Csirízt.
Mégsem kellett volna plusz víz bele. De állítólag meg lehet menteni, ha ilyenkor még kicsit kavargatjuk lángon, hogy elpárologjon a fölösleges víz.
Kavargatta, de nem lehetett abban felesleges víz egy csepp sem, mert nagyon ragaszkodott a kulimászhoz.
Phű, ez így nem jó, massza landol a kukában, kezdi elölről. Pirít, forral, vajaz, önt. Kicsi víz kell még bele, mindet felitta.
Fedő, kisvártatva belepillantás a lábosba. Kulimász, megint.
Ez nem így jó. Férj rájön, hogy súlyos, mi több végzetes félreértés volt a frigy, s mi lesz akkor?! S egyáltalán, őrajta, aki állítólag egész jól főz, hogy őrajta kifogjon egy ilyen vacak, egy ilyen egyszerű izé?!
Nem lehet. Újabb adag a lábasba, de most már csínján a vízzel. Fedő, kisvártatva belenézés. Nem lehet! Nem omlik megkavarva, hanem kisded gölödinyek formájában hentereg a lábas alján. Muszáj még egy adagot csinálni, ez maga a szégyen!
Igenám, de ezzel a kis játszódással el is használta a grízt. Honnan lesz vacsora? S mi lesz a jóháziasszonyi hírnévvel?
Pedig akkor ez most felkerül a tésztára, ha törik, ha szakad, hiszen hősi gyomornedvek már a grízestésztára gyúrnak, nem lehet becsapni őket.
Ekkor hosszadalmas birkózás indul, hogy a gölödinyek, (értsd:gríz), egyenlő arányban eloszoljanak a tésztával-tésztán.
Nem könnyű feladat.
Úgy is mondhatnám, szinte kivitelezhetetlen.
Nem is sikerül.
A külleme is sajátos, kisebb grízgömbök emelgetik a pucér tésztát imitt-amott. Elő a segédanyaggal!!
Lekvár és porcukor a balsiker ellensúlyozására kerül rá bőségesen, s jótékonyan el is takarja, amit takarnia kell.
Közben az etetendő alany is hazaér, s szakácsunk kéztördelve ül le vele szemben, a csodálatos étel elfogyasztásához.
Pislog rá és készül is töredelmesen vallani, szégyenkezve, a kudarcot.
S mi történt?
Az, hogy az ő hőse úgy két perc alatt bevillázta a tésztát, lekvárral, gölödinnyel, porcukorral együtt, észre sem véve a deviáns viselkedésű alkotórészt, majd megcsókolta asszonyát, megköszönvén a jó kis vacsorát, eldőlt egy fotelban.
Szegény asszonynak nagy kő gördült szívéről, hogy nem lesz akkor ő most megtagadva semmiféle mivoltában, csendesen elátkozta magában a grízestésztát, s megfogadta, főzzön ilyet a jövőben az, aki tud akar, de ő bizony nem fog.
Aztán telt-múlt az idő, megszaporodtak ők annak rendje-módja szerint, szaporulat pedig óvodából hazatérvén lelkesen ecsetelte a lekvárostészta csodás ízét, s izgatottan faggatta jó édesanyját, mikor főz neki ilyet? Szegény asszonynak fogalma nem volt róla, mi lehet az a lekvárostészta.
De vesztére, megkérdezte az óvodában. S meg is mondták neki, hogy kedvesanyuka, az bizony a grízestészta.
S így lett, hogy boldogtalannak ma is kell néha ilyet készíteni, mert bár nagyobbik hőse nem szokta ezt a gasztronómiai remeket hiányolni, (valamire csak emlékezhet), a kisebbik meg-megkívánja alkalomadtán.
Akkor aztán nekiáll, forral vizet, pirítja a grízt, vajat dob bele, duplányi vízzel felönti, fedőt emel.
De mostanában már általában sikerül eltalálnia a helyes arányt másodszorra.
Hiába, a gyakorlat, az teszi a mestert.
ez volt az egyik amelyikből kétszer repetáztunk a menzán, úgy, hogy az üres levesestányért be kellett mutatni.
gölödiny – ez teljesen kész :)) nagyon tetszik, nagyon el tudom képzelni. én azokat nagyon szeretem. :)
Én is szeretem, de érdekes, még soha nem csináltam.
Proteus, ez jó, más is mondta, hogy ő úgy szereti ha gömböcökbe összeragadva van benne a gríz:))
Írás: remek ( jókat nevettem, láttam amint…)
étel: régi kedvenc.
jut eszembe: 100 éve, ha ettem, na de majd…
gölödiny – na ezt se hallottam még soha! Látszik, hogy van még mit tanulnom :)
A tésztát soha, de soha. De megírni érdemes volt!(meg olvasni)
A Jászságban: gölődin és a nagy, formátlan, fojtós, gombócszerű dolgokra mondják :-)
Anyámlánya, tudom én, hogy vizuális típus vagy:)
Melange, néha erre is érdemes, látod.
Piszke, gölődint is ismerem, ez a kicsinyítős formája :))
És azé’ nem olyan rossz étel ám.
hehe, erről eszembe jutott a tejbegríz helyett tejbezsemlemorzsám hamvas koromból :) (na, mintha olyan iszonyú öreg lennék most is)
anyu megkóstolta, azt mondta mit akarunk, egész finom, majd a kukába zuhintotta :)
de ő volt a hibás, miért tette egyforma edényekbe a zsemlemorzsát meg a grízt egymás mellé. rosszat fogtam meg…
Tejbezsemlemorzsa…Lehet, hogy feltaláltál valami új ételt csak finomítani kellett volna rajta:DD