Boros hagymaleves
Tulajdonképpen ma nem is volt kedvem semmit sem főzni, meg csinálni sem, mire hazaértem.
Katasztrofális a pesti közlekedés, a Szerémi úton végighaladni egy órámba került, már a lábam majd’ levált a kuplungolástól. Utána a rakparton araszolgattam, szóval nagyon pompás volt, jól elkéstem mindenhonnan.Annyi jó azért volt benne, hogy a Jazzyt hallgattam végig, olyan jó zenék vannak benne, csak a szignáljuk, vagy mijük ne lenne, az rém.
De mire hazaértem pont kitaláltam, hogy hagymalevesre vágyom, de nagyon. Gyorsan elkészül és megvigasztalja az embert egy rémes nap után.
Hozzávalók
2 nagy fej hagyma
olaj
száraz fehérbor
bors
szerecsendió
tárkony
és persze víz
Hagymát összevagdaltam, én nagyobbacskán szeretem, kanálnyi olívaolajon fedő alatt kicsit pároltam. Ilyenkor megsózom, mielőtt letakarom és akkor nem pirul, hanem saját levében párolódik. Kb. 5 perc után beletettem a fűszereket, szerecsendióból csak picit, tárkonyt összemorzsolva többet, felöntöttem kb. 1/2 1 dl borral és fél lityi vízzel.
Főztem, amíg a hagyma meg nem puhult.
Közben piszkei tönkölykifliből hosszúkás karikákat (mondhatni srégan!! by exkolléganőm)
vágtam, megpirítottam egyik felét, majd megfordítva sajtot olvasztottam rá, szigorúan a fogyókúrás izéket szemelőtt tartva…
Illatos volt, forró, finom és a kedvenc arabosalkudós tányérokból ettük.
MancsMűvek
KicsiKert
Cseresznye Drága, ez is nagyon jól hangzik ám!!!!!
Najanaja, és milyen finom.
És tökegyszerű. És nem is hizlal. Vagy mégis??
És ez a kép!
Esküszöm majdnem Szinbád levese az óbudai kisvendéglőben, ahogy Latinovics kanalazta azt Huszárik filmjében.
Ahogy uszikáznak rajta finoman azok a szép kis zsírcseppek!:)
És ahogy az a pirított cucc lebeg rajta!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!:)
Ne túlozzunk, ne túlozzunk, mert pirulok szanaszét. ( de azért köszi, jólesik ez az én tépázott önbizalmamnak..)
Csak hát egy a baj.
Kicsit izgulok, hogy vajon a világhírű bcykedzsámpba beleapplikálható-e a kaja? :o)
bcykedzsámpba simán!
Annak lényege az, hogy ameddig kívánsz valamit, addig azt csináld is, mert ha csak lezúzod magadban, akkor nem erős jellem vagy, hanem csacsi önsanyargató!:))
Azt kell elérni, hogy ha már gáz, akkor ne is kívánd, és így akkor viszont a senyvedésed is megy bele a levesbe, no de nem az ilyenekbe.
Amúgy semmi extra, meg bukolika és súlyos dogma, lényeg a mindennek az alapja, az eccerű biológijaji volume, meg annak éppen aktuális állapotot elérni kívánó megfelelő tekergetése, belülről oszt bármilyen súlyos eledellel.
Kompozésön tényleg atom e levesről, egyszerűségében is lényeget vizuálisan megragadó, több mint ínycsiklandó!
És nekem mint kacatosnak, a tányér is külön szívmelengető szubsztrátum!:))
Bcyke, leesett kő rólam. Ha belefér, az karaj!
Egyébiránt mire a lényeget megpróbáltam desztillálni, teljesen megéheztem, úgyhogy sebesen rá is kaptam egy zöldséges tortillára. Remélem jó irányba haladok és felfogtam a lényeget!
Ó és még ha tunnád, hogy majdnem az arab legények túsza lettem ezek miatt a nyamvadt tányérok miatt, tevét, birkát, öngyújtót, pisztáciát ajánlottak értem, de az én bátor hősöm úgy döntött, inkább kifizetjük a tányérokat, azt könnyebb hazahozni, mint egy tevét.És akkor ha nem hagy ott, nem kell cipelnie a tányérokat sem, mert én majd hozom.
Azok a cuccok a királyok, mikben ott vannak a sztorik benne!
Amiket mikor használol, akkor nem csak a saját funkcionális élvezetüket nyújtják a teredbe és idődbe bele, hanem még nyomják hozzá az általad magukhoz tartozó vicces és szép emlékek ízét, képét.
Irány tökéletes, de az útjelző ződséges tortijja boros hagymalevesre hajazó ínycsiklandozó fotóképe mint ha hiányozna egy jó kis postból innen!:))
Igyexem irányzékot szemelőtt tartani!
Memmondom, mi volt. Akartam Kacatolódba valami nagyon okosat mondani és meghülyült a gépem. Akkor ezen úgy felindultam, hogy inkább eldőltem aludni, hagytam kommentet, postolást a fenébe.