Búcsú
Elérkezett a pillanat. Reménykedtem, hogy még sokáig együtt lehetünk, mert jó volt Veled.
Bár magam sem gondoltam, hogy a kapcsolatunk ilyen hosszú lesz, nem jellemző ez manapság.
Barátságnak titulált viszonyok is csak úgy jönnek-mennek, függően a pillanatnyi helyzettől, szomorúan kell belátnom, sokszor érdekek által diktálva.
Azt mondják az okosok, ez már csak egy ilyen világ, fogadjam el, ha meg nem megy, járjak bátran pszichológushoz, majd ő elmagyarázza.
Én mégsem tudok ebbe belenyugodni. Miért kellene valamit, amit szerettünk idáig, ami jó volt, egy hirtelen jött szeszélynek feláldozni?!
Nem, én nem így gondolom. Nekem jó a régi, a kedves, a jól ismert.
Szerettem Veled lenni. Tudtam, hogy megbízhatom benned, hogy nyugodtan támaszkodhatom Rád.
Hányszor olvastam olyan könyveket, amikben arról írnak, hogy nem becsüljük meg, amink van.
És persze, elméletben meg is van, tudom, és azt gondoltam idáig, szem előtt is tartom, a magam lehetőségei között.
Most mégis azt kell látnom, talán nem becsültelek meg, ahogy kellett volna.
Talán túlságosan leterheltelek.
Itt voltál, amikor kellett, bízhattam Benned és igazán annyi jó volt a kapcsolatunkban.
Azt gondoltam, Neked is jó velem.
Aztán tessék, most hogy itt a búcsú, amikor már tényleg vége, most kell rádöbbennem, talán nem kaptál tőlem annyit és úgy ahogyan megérdemelted volna.
Igen, voltak jelek, gondolhattam volna.
Most is egy hosszabb rossz időszak után vagyunk, de nem volt ez egyértelmű.
Ha lezártuk volna az egészet, ha nem csak a gyanú lett volna, amit igyekeztem elhessegetni, talán még segíthettem volna.
Nehéz a fájdalmas valósággal szembenézni, talán ezért is dugtam a fejem a homokba, próbáltam úgy tenni, mintha minden a régi lenne.
Mintha meglenne ugyanaz a bensőséges kapcsolat, mint eddig.
Egyszerűen természetes volt, hogy vagy, az idők folyamán azzá vált.
Annyi jót kaptam Tőled.
Nézd, gondoljuk át még egyszer!
Nem kellene, hogy így legyen vége.
Jók voltunk együtt, nem?
Más is mondta.
Egyszerűen nem tudom elfogadni. Hiába minden, hiába hogy kívülállók szerint is vége, ne erőltessem, már nem megy.
Nem tudom elhinni.
Miért nem adtál valami kétséget kizáró jelet legalább, hogy változtassunk?!
Hogy már nem jó itt Neked, más helyekre vágysz, hogy megfojtalak a ragaszkodásommal.
Igen, nekem is voltak periódusaim, amikor úgy tűnhetett, nem érdekelsz. Most is épp egy ilyenen vagyunk túl. Nekem is lehetnek rossz napjaim, még hónapjaim is.
De nem szűntem meg ragaszkodni Hozzád!
Én még akarom ezt!
Tenni akarok még most is, amikor az utolsó remény is szertefoszlott.
Nem tudnál még egy esélyt adni?
Egy utolsót.
Megváltozom, minden úgy lesz, ahogy Te akarod!
Vonjunk be valakit, valaki kívülállót, aki ért az ilyesmihez, aki nem elfogult, nem tudja az apró részleteket.
Aki csak az egészet látja, a lényeget.
Tudom, próbáltuk már ezt is, nem ment.
Keressünk valaki mást, ne dobjunk el mindent, kérlek!
Tudod, annyira rossz a pillanat, összejött sok minden, és … fáj.
Pont most?!
Nagyon nagy szükségem van Rád, nem érted?!
Nélküled mihez kezdhetnék?!
Megváltoztattad az életem, a része voltál és egyszercsak vége.
Legalább reagálj valahogy, ez a csend mindennél rosszabb.
Ennyit megérdemelnék ennyi idő után.
Hogy nem áltatsz, nem csinálsz néha úgy, mintha megint a régi lenne.
Aztán semmi, csak a csend.
Hallod?!
Ne csináld ezt velem!
Kérlek, kérlek!
Nem?!
Semmi?!
Hát jó, velem sem lehet mindent a végtelenségig megtenni.
Mehetsz a többi reciklálandó közé, holnap veszek egy új hűtőszekrényt.
Egy jobbat, mint Te voltál!
Te akartad!
De hogy pont a nyaralás előtt kellett végképp beadnod a kulcsot?!
Kösszépen.
(kép forrása:Flickr)
Már kezdtem megijedni :) Nagyon jó írás, gratulla!
Hú, Cserke, a frászt hoztad rám…átfutott rajtam minden, amit év végén éreztem, és nálam nem a hűtőszekrény romlott el.
Attól függetlenül nagyon jó!:-)
Ijesztgetünk, ijesztgetünk? :) Ilyenek ezek, tudnak időzíteni. Sok mélyhűtött holmi volt benne?
Az orvosi költséget Te állod!:))
Remélem, tényleg CSAK a hűtő romlott el. Ugye???
Lorien, ijedtségre semmi ok, de a pénztárcánk erősen jajgatott…
Gabojsza, sajnálom:(
Nem is olyan vicces, mint ahogy gondoltam.
Zsuzsa, nem annak szántam:) Szerencsére mélyhűtője nem volt, viszont cserében 40 fokban, 40 kiló sárgabarack lekvárrá alakítása közben adta be a kulcsot.
Limara, sajna:( És tökéletes volt az időzítés.
Néha elfelejtem Murphyt, de aztán mindig van valami, amitől eszembe jut.
Most pl. 2 napja nincs csengőnk.
De anélkül jobban megvagyok:)
Mamma, némelyek szerint a fejemmel is vannak problémák.
De ez ellen tiltakozom!
Ugye Cserke a csengőről nem fogsz írni ? Tiszta libabőrös vagyok már így is!
@vesta Ígérem.
Pedig ha tudnád…
Fú Cserke, rám is a frászt hoztad! Ekkora hallgatás után ilyeneket írni! Ráadásul félbe kellett hagynom az olvasást, mert sétálni kellett menni… :S
Azér megnyugodtam, hogy csak a hűtő, bár az se jó (ha nem jó) :)
Már annyira aggódtam miattad, hogy odaküldtem Piszkét, nézze meg mi van veled?
Szegény, biztosan a csengő miatt nem tudott bemenni…
Kora reggel ilyet olvasni?! Végig reménykedtem, hogy nem a blogról van szó :)
@Kriszta Ó, hát igazán helyesek vagytok, nem gondoltam, hogy aggodalomra adok okot:)
Általános elnézést kívánok:))
Láttam ám, hogy jól vagytok, remélem, nem vagy nagyon fáradt!
@”saját levében” De milyen rendes vagy!:) Igen, a csengő lehetett az oka, de mára állítólag teljes pompájában fog mutatkozni, szóval elhárul a mentőcsapatok elől ez az utolsó kis akadály.
És a hasított akác miatt sem kell annyiszor kirohangálni.
@ludanyo Az csak csipkerózsikázik, mert hűtlen vagyok cseppet:)
És a macsekod tündéri:)
basszus, legközelebb előbb megnézem a végét! lábon kihordtam egy infarktust! :)
Bakker, Cserke, a szívem… kész thriller volt olvasni
Chilii, Vörösvár, nemáááár.
Azt hittem, megvan, hogy nem vagyok egészen komoly.
Hogy szépen fejezzem ki magam…
ennyi hallgatás után egy ilyennel visszatérni? ha minden nap (na jó, legalább minden héten) írnál, nem ugrottunk volna be ennyien! :)
én egyébként nem vacakoltam annak idején, a szombaton betett tej vasárnap reggel összement a kávémban, hétfőn vettem egy hűtőt ;)
Jól van, no, nem akartam, hogy tartósan károsodjatok, bocsi:)
Lehet, hogy nekünk is ki kellett volna dobni rögtön, de mindig meggondolta magát, meg nem is volt egyértelmű egészen, hogy csak nagyon meleg van, vagy halódik.
Meg aztán, tudod, ragaszkodtam hozzá nagyon:)
ehh, hatásvadász poszt. természetesen az én hatásomat is levadásztad :)
Írtam levelet, megkaptad?
Ehh, anyu(ha), most itt ülök a sok levadászott hatáson…