A bürokrácia konkrét bája
Bizony mondom, érdemes szabálykövető állampolgárnak lenni.
Ha van rá kínálkozó alkalom, jeles eseményre bérelj ki egy arra alkalmas helyiséget.
Világosítson fel a bérbeadó, hogy az eseményt be kell jelenteni a jegyzőnél, de majd ő.
Másfél héttel a nagy nap előtt derüljön ki, hogy ja ő elfelejtette, intézzük magunk, de úgyis csak egy imélt kell dobni az illetékes jegyzőnek.
Hívd fel a Hivatalt, megérdeklődendő, mégis mit kell tenni.
Kapcsolgassanak hatszázfelé, majd végül a Műszaki és Környezetvédelmi Osztályhoz.
Itt Csipogóhangú közli, hogy töltsd le a weboldalról a megfelelő nyomtatványt, fáradj be vele, de ne feledj előtte 3000 forintokkal a postára menni, ahol kérj ezért okmánybélyeget, amit rá kell nyalni a beadandó okiratra.
Itt lehet, hogy már nagyon csodálkozol, hogy mi van az említett egyszerű iméllel, amit csak úgy dobunk nekik, hogy bejelentsük, családi banzáj lesz.
Telefont leteszed, majd villámosan beléd csap, csak holnap tudod elvinni a papírt, pedig akkor oda csak a királyok mehetnek be, az egyszerű feleket, mint mi, szegény halandók, nem kívánják.
Telefon megint, újabb kapcsolgatás ezerfelé, végül egy Nemcsipogós felveszi és nagyon kedvesen megnyugtat, vidd be bátran holnap, kivételesen, az idő rövidségére tekintettel beveszik a papírt.
A legjobb az egészet úgy intézni, ha döglésig beteg vagy, viszont rajtad kívül a kompetensek ha nem is kontinensnyivel, de fél országgal odébb vannak.
Tehát kénytelen vagy elmenni orvoshoz, úgy két hét halódás után, hogy tudjál rendesen hivatalt járni.
Ott sincs semmi feltűnő, másfél órát kell csak a többi krahács között kivárni és máris bent vagy a jó doktornál. Aki gondosan ügyelve rá, hogy ne jöjjön a közeledbe, felír egy olyan antibiotikumot, aminek egy egész oldalnyi mellékhatása van, vigasz, hogy a sikítozás és a nemi szervek felhólyagosodása csak egész ritkán fordul elő.
Ezzel felvértezve másnap gyalogolj kilométernyit a jó kis jeges északi szélben, mert a Városháza hermetikusan el van zárva az egyszerű állampolgároktól, kizárólag az arra érdemesek közelíthetik meg géperővel.
Aztán akadj fent rögtön a portán, mert ugye nincs fogadása a feleknek. Itt aztán hivatkozhatsz fű-fa-virágra, hogy neked azt mondták. Boldogtalan portások telefonálnak összevissza, de rólad a kutya nem hallott és különben is, hogy képzeled, hogy félfogadástalan időben odamész.
Portáshölgyeket szilárdan visszaverik az illetékesek, pedig próbálkoznak derekasan.
Végül megadják az illetékes telefonszámát, amit végső kétségbeesésben fel is hívsz, majd félórányi oktatás után Csipogóhang közli, hozzá tartozik az ügy, de bizony nem hogy ilyet nem mondott, hogy beviheted kivételesen a háromezres papírkát, de még csak nem is beszélt előtte nap senkivel ilyesmiről. Pech, hogy pontosan emlékszel rá, ő volt akivel először és ő csipogózta el a teendőket, viszont a megengedő tényleg nem ő volt.
Mire már alaposan a porba vagy döngölve, kegyesen közli, hogy beveszi a papírt, de ne gondoljad hogy erre csak úgy rá lehetne kapni, mert mi lenne ha mindenki.
Mivel csak egészen kicsit vagy magadnál kehességből kifolyólag, nem küldöd el a jó francba.
Meg tényleg, mi lenne, ha egyesek megengedő, szinte már-már emberi magatartást mutatnának.
És tényleg egészen a portáig jön a papírért, amiről sosem hallott, így aztán még egy utolsó jólesően megalázó, remekbe szabott beszédet tud tartani, hogy ne legyen tévképzeted, hogy ezt alá is fogja írni az jegyző ilyen rövid idő alatt, mert a választások után elég dolga van, nem ilyen kis szarságokkal foglalkozni.
Valamint nem létezik, hogy valaki azt mondta, vigyed be félfogadáson kívül a papírt, ergo: piszok egy hazug vagy, aki még arra sem lenne méltó, hogy hozzájáruljon a fizetéséhez.
Csak az ő csodálatossága teszi, hogy mégis hajlandó közhivatalt ellátni.
Itt már csak lefeküdni kívánsz valami csendes sarokba és egészen biztos vagy benne, nálad nagyobb hülyét nem hordott még a hátán a föld.
Ugyanis nem párteseményt, rebellis teadélutánt, királyválasztást vettél tervbe.
De megérdemled, mit kell itten cifrázni a dolgokat, mulatna a nép otthon, külön-külön mindegyik, mennyivel egyszerűbb.
Eltelik a hét.
Erős megérzés, hogy a te papírod még csak a jegyző elé sem kerül, ám a fontos nap délelőttjén Csipogós felhív, és közli hogy megvan a papír, ő már többször hívott. Tényleg van egy pár nem fogadott hívásod, ismeretlen számról. Nagyon, de nagyon titkos egy hivatallal vagy kapcsolatban.
Igaz, ott van az imélcímed is birtokukban, valamint a másodmegbízott (mert ilyen is kell ám) száma és elektronikus elérhetősége, de ne akadjunk fent ilyenen, mikor rajtunk kegy van gyakorolva.
A szent papír megvan és kell menni érte akkor is, ha éppen onnan jöttél fél órával ezelőtt, de nem baj, mert csak egy másik félóra, amíg visszamész megint.
Az Ügyfélfogadási Napnak köszönhetően simán behatolsz a szentélybe, ahol közlik, hogy fogalmuk nincs, hol a kolléganő és jé, tényleg meg van az időpont beszélve. Azért mégsem kell többet várni, mint 25 percet, mire valahonnan előkerül.
Akkor a kezedbe nyom az értékes papírból egy másolatot is, hogy akkor ezt most vidd el a rendőrségre. És már csak egészen röviden röviden taglalja, mennyire hálás lehetsz.
Akkor már úgy vagy vele, ha beledöglesz, akkor is végig csinálod az egészet. Így aztán mindjárt az ügyeletes rendőrnél (aki egyébként a város egészen másik részén található), fennakadsz, akinek halvány fogalma nincs, mi a fenét akarsz te tőlük a papíroddal. Mert ő még ilyet soha. És majd keres valakit, aki megmondja. Mert hogy sima bulit náluk nem kell bejelenteni, biztos megvolt az oka, hogy a jegyzőék odaküldtek.
Hatvannál többen lesznek?
Nem.
Pártrendezvény?
Nem.
Hivatalos, céges buli?
Nem.
Akkor???
Hát ez az. Akkor?
És ott sem kell sokkal többet várni, mint húsz percet, hogy kedves elnézéssel közöljék, menjél csak bulizni, ha kimennek a fiúk valamiért a helyszínre, tudni fogják hogy egy enyhén tébolyodott nő emiatt zargatta őket.
Innen mindjárt mehetsz az orvoshoz, mert a csodagyógyszer nem hatott semennyit, igaz csak egészen kicsit sikítoztál, azt is az idegességtől inkább. Viszont hólyagod sem lett sehol, azon kívül, amid addig is volt.
Ekkor már szegény orvos kénytelenségből közel megy hozzád, sőt, meghallgatja a tüdődet, belenéz a torkodba. Majd közli, haha, ez herpangina, erre nem jó az antibiotikum, legyen bármilyen ütős is.
Mondod neki, hogy akkor nem is kellett volna? Dehogynem. De múltkor ugyanilyen volt a torkod, csak az nem derült ki neki sehonnan, mert nem akarta látni sem.
Ettől úgy felindul, hogy azonnalosan beutal tüdőröntgenre.
És mivel ez pont a jeles Nagy Nap, még az ünneplés előtt is meghitt pillanataid lehetnek a városi sztk-ban.
Mindössze ennyi kell egy magánrendezvény sikeres lebonyolításához, ha szabálykövető vagy.
Igaz, nem kötelező semmilyen anginát beszerezni, hogy fűszerezd az alap helyzetet még ezzel is.
De tudjad, súlyosan megsérted a szabályt és a szent előírást, mikor otthonodban éjbe nyúlóan mulatozol a neked kedves népekkel.
És ha jót akarsz, bejelented.
Háromezerért.
Az a kis utánajárás-megaláztatás már csak a ráadás.
Az ingyen van.
Legutóbbi hozzászólások