Ez már itt egy másik csiga.
Mit csináljak?? Ez van.
Egyébként eddig tényleg semmi bajom nem volt a kerti csigákkal sem, mi több, kifejezetten érdekes, tetszetős kis lényeknek tartottam őket.
Idilli boldogságban éltünk, míg a decens kis dobálással nagyjából szinten lehetett tartani a helyzetet. De ez az idei év más. Annyira fajult a helyzet, hogy én, igen, én aki az állatok rettenthetetlen pártfogója, stbstb…, zacskót ragadtam.
Mert hogy itt van ugye ez a szemérmetlen dög, a házatlan. Nem tudjátok elképzelni, milyen pusztítást vittek végbe. Van egy jó ismerősöm, aki biokertész, mikor elmeséltem neki, hogy minékünk ebből a fajtából háromféle is van (nem a fekete-fehér-tarka és nem tettem hozzá, hogy bibibi), sokáig kerek szemekkel nézett, rázogatta a fejét és azt mondta, hogy ilyenről erre mifelénk még nem is hallott.
Szóval, az volt ugye, hogy sörcsapda nem sokat ért, ellenben harmatos reggeli órán, mikor az árnyliliomaim lezabálása után hazafelé igyekeznek, a szomszédság nem kis derültségére (csak úgy gondolom, mert hangosan nem mertek kacagni) lobogós pizsiben róttam a kertet, kezemben zacskóval, amiből lépésenként lehajolva bőkezűen hintettem. Hogy mit? Hát sót, konyhasót, kedves barátim. Rá a meztelencsigának a kis védtelen testére. A nyavalyások. Kihozták belőlem az állatot.
Egyszerűen olyan kárt csináltak, hogy idáig fajult a helyzet. Mert ha rászórom a sót, persze ügyelve, hogy ne legyen kevés, mert akkor tovább tart, enyőke lesz belőlük.
Bocs, na. Ez van.
De ez még mind semmi. A száraz időszakban úgy tűnt, nyomuk nincs.
Aha. Leesett az eső, rögtön feltűntek. Hát majdnem bőgtem. Nem tudtam szinte lépni sem a kertben, minden talpalatnyi helyen ilyenek másztak.
Így aztán elszakadt a madzag, az én Hősömet megkértem, mert úgy is oda ment, ahol ilyesmi is van, hogy most aztán hozzon csigairtót, kész, vége, elegem van.
Hozott is valami granulátumot, amit gondosan áttanulmányoztam, mégis, kihalunk-e, ha kiszórom. Hát, annyi volt csak rajta, hogy a méheknek nem árt, de kérdem én, miért is pont a méheknek ártana????
Ellenben arról egy szó nem esett, hogy a kis ártatlan békáknak, akik minálunk laknak, és szeretnek csigát enni, és azon a szinten közlekednek, ahol a csigák (ellentétben ugye a méhekkel), hogy őnekik árt-e.
( Mellesleg elég pontosan meg lehet számlálni a békákat a minálunk, ha valaki mondjuk csak behallgat a kertbe, miközben én szemlézek. Minden egyes visítás (és ugrás) egy-egy békát jelent. De csak ha ők is ugranak, hirtelen. Ha szép nyugodtan néznek, akkor nincs ilyesmi, én is szép nyugodtan nézek őrájuk. Ez is csak azóta van, mióta gazolás közben megmarkoltam egy varangyost. Nagyot. Nagyon varangyost. Azzal sincs bajom úgy egyébként. Nem fogom meg, kész. Ezt megfogtam.)
Amúgy is utálok ilyen kemikáliás cuccokat használni, jól félre is raktam, hogy majd megkérdezem a zacskón feltüntetett telefonszámon, mi is a helyzet a többi lénnyel??
Nagyon kedves hölggyel beszéltem, akit aztán vissza is kellett hívnom, mert békailag nem volt képben.
Hát, kérem, az összes földön közlekedő apróbb faunának árthat ez az izé. A csigáknak is, de nem az a célom, hogy a többi hasznosat, ártatlant eltegyem láb alól ezek miatt a rémek miatt. Nem vagyok meggyőződve arról sem, hogy az ebeknek jót tenne, ha elropogtatnák dőre fejjel.
Természetesen a granulát a zacskóban marad.
Csigák-én:soksok-nulla.
Már csak egy nagyon kemény télben reménykedhetem?
Ez ugyanaz a növény, két hónap különbséggel, szorgos csigairtás mellett…
A fészek, csak különösen erős idegzetűeknek!
