Epres-fehércsokis pohárkrém
Ha valaki nekem egyszer azt mondja, lelkesedni fogok bármilyen fehércsokis dologért, biztosan kétkedve csóváltam volna a fejem.
És akkor tessék.
Persze ehhez kell az is, hogy az ember lánya el akarjon valakit kápráztatni. Már a családon kívül, akik természetesnek találják, hogy az étel az úgy lesz, mondhatni magától.
Meg az is kell hozzá, hogy tökéletesen ihlet nélkül paszírozgassam az agyam. Azt, hogy epres lesz, tudtam.
Másik szempont az volt, hogy előre lehessen dolgozni és az adott pillanatban csak összeállítani kelljen valami igen jót, már lehetőség szerint.
Az csak véletlen volt, hogy a Lidlbe bementünk, mert a benzinkút mellett van. Mellesleg olyan saját tankolómesterem van, hogy csak na, irtó büszke szakszerűséggel slagolja befelé a cuccot, jó lenne, ha a kasszánál is saját zsebéből, de az még nem megy.
A Lidlbe két, esetleg három dolog miatt megyek.
A poharas tejszín, a csokik, meg a sütőpapír. Ja és elég jó magos zsömlék, kenyerek is szoktak lenni.
Első kettőt begyűjtöttük, vettünk nagy tábla csokikat, egy fehéret is, mert van aki szereti.
Szerintem az nem csoki, mint ahogy nem is az, és nekem rettenet édes.
De mégis ebből lett a desszert, véletlenül.

Eper kakukkfüves-fehércsokis habbal
(4 adag)
3 tojás
3-4 ágacska citromos kakukkfű
10 dkg fehércsoki
~ 1 tk citromlé
1 pohár (2 dl) tejszín
1/2 kg eper
Először sabayont akartam, mert múltkor nagyon jó volt, de valami nagyon közbejött, elvesztettem menet közben a fonalat.
A tojásokat a kakukkfűvel gőz fölött habverővel addig vertem, míg besűrűsödött az egész. Akkor eszembe jutott, hiszen ebből nem lesz sabayon. Kidobtam belőle a kakukkfüvet, és elgondolkodtam, hogy mit is csinálok tulajdonképpen?
Addigra már annyira bánatos voltam, hogy hirtelen felindulásból 10 dekát a fehér csokiból a meleg tojáskrémbe dobtam és elkevergettem olvadásig. De nagyon édes lett. Úgy gondoltam, most már mindegy, majd eszünk bolti kekszet és belecsavartam kb. 1/2 citrom levét. Kóstolás. Hmm, enyhe citromos háttéríz és jó, egész jó. Viszont folyik. Hűtőbe vele, ne is lássam.
Mivel másnapra mégis kellett valami, nekiálltam égetett tésztát csinálni, az eláll addig, csak tölteni kell.
Reggel azért megnéztem a csokis cuccot. Kellemesen besűrűsödött, a citromos ízt külön nem lehetett kiérezni, és nagyon, de nagyon finom lett.
Felvertem egy doboz tejszínt, összeforgattam a krémmel, egyszer élünk.
Egy baja volt, kevésnek bizonyult.
Nagyobb adaghoz szerintem elég lesz legközelebb 4 tojás és a többi dolog megduplázása.
Így azért el lehet tengődni :) Mondjuk ez a fehércsoki nem túlzottan esélyes, ilyesmi rtikán fordul elő nálunk. Mert a csoki az sötétbarna. Vagy majdnem fekete :)
Az édes-savanykásba a kakukkfű nagyon jól hangzik ám, azt feltétlen meg kell próbáljam!
Lorien, kb. én is ennyire szeretem, mint Te, de így egészen pazar volt.
Igen-igen, nem mindegy, milyen környezetben fordul elő. Mindössze arra értettem ám, hogy a fehércsoki, mint alapanyag nincs nálam, ezért esélytelen :)
Értem ám:)
mondjuk a Lidl ide nyitott a sarokra, szóval útba is esne, de NEM! ellenállok, hősleszek, lefogyok!!! csakazértis! ;)
különben meg tényleg úgy van, ezeknek az a természetes, hogy a az kaja terem! a fán, és csak úgy, és ilyen!
Chilii, egy hős vagy. Én meg nem. Rájöttem, hogy nem vagyok hősi alkat, tehát inkább várok a csodára, az kényelmesebb:)
Egyébként hogy haladsz?
Éjfél lesz!!!Éhes vagyok!!!
Piszke, erre nem tudok gyógyírt. Esetleg aludni? Vagy enni valamit?:)
Nahát, kit látok a velveten???
Csak nem a Hugh Grantet?:)
Azt elképzelted, hogy egy lelkes olvasód fogja ezt a receptet és elkészíti?
Tulajdonképpen azt képzeltem, hogy jövőre, ha megint lesz eper, akkor csak mégnézem, milyen volt a fehércsokikrémes és akkor megcsinálom.
Ha más valaki is és még tetszik is neki, az plusz öröm.