Gombócról

Nem lehet állandóan édeset ebből sem.
A reklámja valami elrettentő szerintem, de én csípem, hogy olyan apró kis gömböcöket gyártanak az egy nagy helyett.Direkte kívánkozott valaminek a közepébe és ha már gömb, akkor egy másik gömbbe.

Mozzarellás krumpligombóc

1 csomag apró mozzarella
(az én férjem ugyan nem nápolyi és autóm sem sárga, nem baj, még bármi lehet, mondjuk egy masszőr lehetne tartalékban, ezen még dolgozom)
~1/2 kg főtt krumpli, áttörve
1 kanál vaj
kis gondolkozás után 1 tojás
kb. 10 dkg liszt, de ezt krumplija válogatja, viszonylag lágy, de formázható tészta kell hogy legyen az eredmény
só
bazsalikom
kevés zsemlemorzsa

olaj

A reklám miatt van az egész, valamire mégis jó, bár a Sarj is húzgálja a száját, pedig ő nem szokta, ha olyan nőket lát, aki kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az emberek is az emlősállatok rendjébe tartoznak. De ez neki sem tetszik, nem baj, a céljukat elérték, vettem mozzarellát.
Szóval összedolgoztam én ezeket a cuccokat itt fent, erősen fékeztem magam, hogy szerecsendiót ne reszeljek bele, aztán egy kicsit mégis, mert annyira szeretem az illatát.
Diónyi darabokat téptem belőle, abba beletettem a sajtot. Volt, amelyikbe bazsalikomlevelet is tettem, de ez pont nem a fotóalany volt. Jó íze volt azoknak is.
Összegömböcöltem , belehempergettem a morzsába és wokban kisütöttem.
Jónak bizonyult.
Grillezett mézes csibe és saláta is volt.
Utána meg citromos puding, borsos meggyel.

De ez alighanem marad legközelebbre.