Gyerünk a zöldbe! (VKF! 16.)

Piknikezni jó dolog. Tudja ezt alighanem Gourmandula is, ezért választotta ezt a mostani VKF! témájának.

Persze piknikezni főleg jó időben lehet, lehetőleg rekkenő hőségben, hogy mire az ember odaér a kiszemelt helyszínhez, lehetőleg a háta közepéről mindenfelé csurogjon a víz. És akkor mennyire jólesik elheverni valami kis kockás pléden!

Még mielőtt ehhez a ponthoz elérnénk, fontos a részletek kidolgozása.
Ehhez jelentős mennyiségű telefon(-jobb esetben személyes)beszélgetés szükségeltetik a csatlakozó személyekkel, tehát már itt is megmutatkozik, mennyire nem egyszerű dolog ez a látszólagosan laza kis kiruccanás.

Igényes barátainkat beszéljük le a bélszín a la Rossiniről, a posírozott halakról, lehetőleg nyolcemeletes marcipántortát se akarjanak fogyasztani a piknik alkalmából.

Fokozottan érvényes ez abban az esetben, ha ezt mind velünk  akarják megcsináltatni. Ellenkező esetben lehetnek olyan tippjeink, amik hasonlóan képtelenek egy ilyen kis szabadtéri abrakoláshoz, ellenben mi szívünk teljes melegével vonzódunk hozzájuk.Amikor már nagyjából megvan, ki mit visz, akkor kezdődhet a részletek kidolgozása.

Legyen-e a salátán öntet?
Legyen hát!
De ne legyen, mert a Lajos nem szereti.
Jó, ne legyen.
De azért vigyünk, annak aki mégis.
Jó.
De kapor nehogy legyen benne!
Jó, azt is külön viszünk.

Ezzel aztán szépen el lehet játszódni, a legapróbb részleteket is hosszan taglalva, mire az embernek már pont a háta közepére sem hiányzik az egész.Ilyenkor harmatos szemmel gondolunk a hentesboltra, ahol a pult mellett ácsorogva mustárt lehet tunkolni  jó kis kolbásszal, fél kiló kenyér kíséretében.

De az, mint tudjuk snassz dolog, magára valamicskét adó ember nem dicsekszik vele, hanem hallgat, esetleg pikniket szervez.
Lelkesen.

Kosár feltétlenül kell hozzá, még mielőtt nekilátunk az egésznek, igazi piknikes, ha az nincs, lábunkat ki ne tegyük, megette a fene az egészet nélküle. Ez azért is jó, mert ha nincs ilyenünk, rögtön lehet hivatkozni rá, hogy emiatt nem tudunk elmenni itthonról
.
A jó piknikétel arról ismerszik meg, hogy már a kosárban kifolyik, vagy az enyészeté lesz.
Ha nem ilyen, akkor még adhatunk neki egy esélyt azzal, hogy valahogy a legkisebb gyerek keze ügyébe kerül, aki nagy szakértelemmel keni el egyenlően a két dekányi táplálékot húsz négyzetméteren és ebben a plédeken kívül a barátnőnk állati csinos, vadiúj kis felsője is benne van.

A jó piknikhez feltétlenül hozzátartoznak az italok.
Gyerekeknek a gyümölcslé, mert az jól ragad és vonza a méheket.
Felnőtt italokkal meg az a jó, hogy többnyire dögnehéz üvegekbe vannak töltve és amíg a férfinép a tetthelyhez cipeli, sokszor emlegeti szeretettel azt, aki az egészet kitalálta.

A piknik helyszínén lehetőleg legyen egy patak, vagy egyéb víznyerőhely. Ez azért jó, mert biztosan az a gyerek esik ezekbe bele, akinek a gondos édesanyja nem vitt váltásruhát.
Ebben az esetben még az is van, hogy azonnal 20 fokot csökken a hőmérséklet, ami az aggódó anyát panaszos jajveszékelésre készteti.
Akkor boldogan mehetünk haza, vége a pikniknek.

Ha ez mégsem történik meg, akkor jöhetnek a bogarak.
Lehetőleg csípősek.
Az is jó, ha van olyan  a társaságban, akiről hosszas ismeretség után sem derült ki eddig a szép napig, hogy hangyafóbiás.
Két kis vacak hangyától már hisztériás rohamot kap, ettől kezdve sértődött képpel bámul a fáról, ahová fészket rakott, mert oda nem másznak fel a vérszomjas dögök.
Vagy hazamegyünk, vége a pikniknek.

Ha ez sem jön össze, akkor viszont mindent jóízűen megeszünk, megiszunk, közben kiderülhet hogy kenyeret senki nem hozott, nem baj, jó azért az egész.
Ellenben szedelőzéskor vesszük észre, hogy valaki, vagy valami eltűnt (kutya, gyerek, Lajos, slusszkulcs).
Ekkor a bágyadt népek felélénkülnek és zavarodott kiabálás közben szaladgálni kezdenek le-fel.

Röpke ijedt órácska után kiderül, hogy keresett személy, vagy kutya úgy 10 méterre tőlünk a bokor árnyékában édesen átaludta a nagy drámát, szemdörzsölve (farkcsóválva) előjön és kedvesen érdeklődik (alulról, szemkarikásan néz), mi végre ez a nagy felhajtás.
Elveszett tárgyak esetén szintén egyszerű a helyzet. Pontosan ott vannak, ahol már hatszázszor megnéztük.

Még lehet az is, hogy hazafelé vesszük észre, hogy valakit otthagytunk, de erre már gondolni sem jó, kivéve, ha olyanról van szó, aki megette előlünk az utolsó pogácsát.
Az maradjon csak kint a vadonban éjszakára is, majd megtanulja, hogy mi a tisztességes emberi viselkedés!

Történhet még egy csomó kedves dolog, csaláncsípés, gyomorrontás, de piknikezni a fáradtságos előkészítés és problémás egyéb volta miatt mégis nagyon  jó.

Ezért nem is megyek én szinte sosem piknikezni.
Vagy ha véletlenül mégis, azt sem így hívom.Persze kiváltságosként könnyen beszélek.
Van kertem, szép, ahová időkorlátozás nélkül kiülhetek a jó kis asztal mellé, bármit elcsócsálni és akkor az már majdnem piknik.

Kivéve, hogy van rendes wc és nem kell félni, hogy az ember fenekét összecsípi a csalán.

De azért ha mégis előfordulna olyan meggondolatlanság, hogy arra adnám a fejem, sörzsömlét biztos sütnék.
Vagy kiflifélét, esetleg molnárkát.
És vinnék valami nem romlandós kenyérrevalót is, meg salátát, zöldségeket.
Vagy olyan helyre mennék, ahol a közelben van egy jó étterem.