Joghurtos sárgabarack pie mandulás-zabpelyhes kéregben
Annyira hiányoznak a színek télen. Igazán tudom irigyelni aki szereti a hideget, a hosszú sötét délutánokat, vagy akit kárpótol ezekért bármi, a síelés, vagy…más nem is jut eszembe.
Nekem meg marad a fagyoskodás, a piros orr.
Ha mondjuk egy ilyen sütivel kezdhetnék egy undok, nyúlós decemberi reggelt, mindjárt más lenne a kedvem.
De ez csak most van, mert most az igazi, napocskaszínű, illatos és mosolygós a barack. Fagyasztottból is lehet próbálkozni, de a nem lesz ilyen szép és akárhogy is, de ilyen finom sem.
Tobzódom a barackban, mert szép és jó és ha ez nem lenne elég, még egészséges is.
És még az a kb. 37 kiló lekvározni való sem vette el a kedvem, sőt, örültem neki, mert nagyon úgy tűnt, nem lesz mégsem a kiszemelt helyről. És milyen jó, hogy van már sofőröm is, aki pakolja a nehéz ládákat és aztán még magozni is segít. Igaz morogva és gumikesztyűben. És aztán ebből 14 kilónyit még el is szállít a nagyanyjának.
Jó a háznál a mindenféle hős. Még akkor is, ha megjegyzi, hogy persze pont azelőtt kell két nappal ezt csinálni mielőtt elutazom, nehogy már kimaradjak belőle.
Kicsit a lekvárfőzés kaotikus mindig, nem baj, mostanra csak az üvegben sárgálló lekvár van, a ragacs eltűnt.
És amíg van sárgabarack, addig mindenféle kell hogy készüljön belőle.
A receptet egy Pie heaven nevű kis kiadványban találtam, és némi módosításokkal, muszáj volt kipróbálni a pirított tésztája miatt. Meg egyáltalán.
Mert pite. Meg barackos.
Ha a cukrot lecserélem mézre a tésztában is, még kevésbé ad okot a lelkifurdalásra.
A tészta annyira jó, hogy tökéletes és sokkal jobb, egészségesebb és olcsóbb alternatívája az általam nagyon nem kedvelt, viszont egyszerű vajas-kekszmorzsás alapnak, ami többnyire sajttortákhoz használatos.
Joghurtos sárgabarack pie mandulás-zabpelyhes kéregben
A lényege a dolognak, ami miatt megakadt a szemem rajta, hogy a tészta alapanyagait meg kell pirítani, mielőtt a sütőtálba egyengetjük.
tészta:
3 dkg apró szemű zabpehely
5 dkg mandula durvára darálva
5 dkg cukor
12 dkg liszt
1 csipet só
3 dkg vaj
5 dkg olaj (most olíva, a receptben repce)
A vajat összeolvasztottam az olajjal. Beleszórtam az összes többi hozzávalót és nem túl nagy lángon, kevergetve addig pirítottam, míg szép zsemlemorzsaszínű nem lett.
22 cm-es kerek formába szórtam. Egy lapos talpú pohárral alaposan lenyomkodtam az alját és oldalt, úgy hogy körben kb. 2 cm szegélye legyen, ez fogja megtartani a tölteléket.
Miután ez megvolt, jól elmentem a dolgomra és pár óra múlva tértem csak haza, hogy magamhoz vegyek mindent és elmenjek M-hez megsütni az egészet.
Addigra kihűlt, de egy kicsit aggódtam, hogy lehet ezt majd szeletelni, mert a széle omlott itt-ott lefelé.
Egyébként meg az is jó, hogy a tészta előre is összerakható, akár másnapra, akkor már csak tölteni és sütni kell.
De akármikor is készül, ki kell hűlnie megtöltés előtt.
töltelék
30 dkg görög joghurt (most Bakopa, vagy bármilyen nemzetiség nélküli, amit egy éjszakára szűrőben lecsöpögtetek)
2 nagy tojás
3 ek. méz (5 dkg cukor)
1 kk. vanília kivonat, vagy most épp nekem egy fél vaníliarúd magjai, kikaparva
néhány érett, de nem puha sárgabarack
A hozzávalókat összekevertem, kiraktam barackkal a tetejét. Kb. egy ek. cukrot szórtam a barackokra is.
Eredetileg baracklekvár kerül a tetejére kihűlés után, de teljes lehetetlenség, hogy amíg friss van, lekvárt tegyek rá.
180 fokon 30 perc alatt sült meg.
Melegen csak darabokban lehet egy szeletet kiszedni. Minket ez nem zavart, mert kizárt dolog volt, hogy megvárjuk, míg kihűl. (Teljes kihűlés után lehet csak szépen szeletelni)
Minden aggodalmam ellenére a tésztának való szépen összesült kéreggé.
És az egész annyira jó, hogy nagyon.
A mandulában maradtak nagyobb darabok, amik kellően ropognak, a joghurt finom krémmé szelídült, és ezek az ízek együtt…
És akkor még ott van az is ahogy a barackok mint apró kis napok ragyognak kifelé a sütőtálból.
Most akkor tartósítottam itt az élményt télre.
Néha majd megnézem és talán egy kicsit jobb lesz, hogy ott az ígéret, a hosszú szürke tél után megint jön a sárgabarackos napsütés.
Óda a pitéhez, nagyon tetszik, az írás is, a pite meg főképp! Tényleg napsugaras.
@Moha, a pite nekünk is tetszett és köszi a barackok nevében is :)
Lesz még mostanában sárgabarackos-mandulás posztod? Nagyon rég jutottam el a piacra, még pár napig nem is fogok, hogy tisztességes barackot szerezzek, úgyhogy csak ábrándosan csurgatom tovább a nyálam…
@Pomme Pomme, ötleteim vannak még, de én sem kapok szép barackot mostanában:)
Ez nekem is nagyon tetszett. :) Egy hasonló sütihez az idén két adag joghurtot csepegtettem le. Egyszer az volt a baj, hogy elnassoltam a barackot, így okafogyottá vált a dolog, megettük sajtkrémnek. Aztán a úgy döntöttünk, most nem sütizünk, így a lecsepegtetett joghurtot megettük fűszeres sajtkrémnek. És majd egyszer remélem tényleg megcsinálom mással. Talán fügével, ha kapok. Egyébként linzer tésztába terveztem kisütni.
Más: Cserke, benéznél hozzám még egy játékra? http://homebisztro.wordpress.com/2014/08/10/dijat-kaptam-es-most-adok/
@Edina, a sajtkrém sem rossz:) Szoktam én is gyakran így járni, hogy elfogy valamelyik hozzávaló véletlenül, most pl. a mandula. Nálunk főleg a magokkal szokott ilyen történni. De tagadom, hogy én lennék az elkövető.
És köszönöm:)
Na most jól töröm a fejem, mert én max teljes kiőrlésű liszttel csinálhatnám, viszont az azonnal zsemleszínű a zsiradékban… (sose tudom mikor lesz/lett/lett volna jó)
@chilii, szerintem egyszerűen hagyd ki a lisztet a pirításnál, tedd bele utána. Vagy amikor a többi már majdnem jó. Amúgy is inkább a mandula-zabpehely íze a lényeg.
még az is lehet, hogy liszt helyett valami mandula vagy kókuszliszttel is próbálkozom majd. ott a sok szép piteformám, és csak bánatosan nézegetem őket…
Mandulával szerintem lehetetlen mellényúlni. Ne árválkodjanak azok a formák üresen.