Karira ajiba I.
Engem idegesít édesanyanyelvünk kivetkőztetése önmagából, pedig én is tudom tekergetni. De a becézgetés, na attól vagyok igazán rosszul.
(Tudható, hogy a valamire való ebéd ebéd pöri, nokival, ubisalival, esetleg parival. Akik pedig bariznak, azok nem bégetnek szórakozásból, esetleg smaragd pázsiton hamvas-göndör báránykával pajkosan szökdécselnek, hanem kedvelik egymást, tehát barátkoznak.)
Tavaly gyermek osztályában nagy ünnepek után dolgozatot kellett írni a karácsonyi ajándékokról. Már ezt eleve nem értettem, miért érdekli ez annyira a tanerőt, hogy nem elég elbeszélgetni róla, hiszen végül is ez a gyerekeknek tényleg fontos, de az írást túlzásnak tartottam.
Az ő dolgozatából jegyzett meg a fiam egy részt, ami azóta szállóigeként működik nálunk, ha valamilyen jeles nap alkalmából faggatjuk, mit szeretne.
“Karira kaptam egy korit ajiba…”
Mit is lehet ehhez hozzáfűzni?
Több mindent lehetne, de a legszomorúbb, hogy messzemenő következtetéseket vonjak le belőle és az aktuális hülye divatokat ne vegyem figyelembe, hogy a gyerekek zöme nem olvas. Ezért aztán (bár nem csak ezért) szókincse sincsen.
Gyerekkorom kedvenc indiános könyveihez csak ennyi hozzászólása volt az egyik barát kisfiúnak, akinek az én csemetém próbálta elbábozni, melyik könyvért lelkesedik éppen: “Winnetou? Még nem láttam.”
Az eszébe nem jutott, hogy esetleg olvasni is lehetne.
Nagy szerencse, hogy az enyém szívesen olvas, de nem volt ez mindig így.
Nem olvasott a gyerek az istennek sem. Másodikig én sem olvastam, és azidőtájt ő is ebben a korban volt. És nem mutatta jelét, hogy olvasni akarna. A felolvasást viszont szívósan követelte. Kicsit fárasztó volt a dolog, bár szerencsére a vastagabb hangszálakkal rendelkező szülőegység elég jól bírta a strapát. De a dolog csak aggasztott, mi lesz a gyerekből, ha nem olvas? És mi lesz a gyerekkel, olvasás nélkül?
Baj ez, elég nagy baj.
Törtem, törtem a fejem, mivel lehetne rákapatni erre a jó dologra? És akkor eszembe jutott!
Nálunk a zsebpénzért meg kell dolgozni, ilyen egy zord, kegyetlen szülők vagyunk mi.
Ha porszívóz egy kis pénzmagért, akkor esetleg olvashatna is érte!
Így aztán egy időben minálunk az olvasásért lehetett zsebpénzt kapni, szabott ára volt a különböző oldalaknak, apró betűs kicsit több, nagy betűs kevesebb.
Tudom, pedagógiailag teljes mértékben helytelen, de mit érdekel engem, ha egyszer fényesen bevált!? Az alattomos módszer rákapatta az olvasásra, úgyhogy csekély idő múltán teljesen ingyen, mi több, lelkesen olvasott.
(Zsenialitásom bizonyítja, hogy azóta a Winnetou-nemolvasó gyerek Winnetou-olvasó gyerekké lett. Ugyanezzel a kevéssé pedagógiás, ámde annál sikeresebb terápiával.)
Ellenben elkezdtem bajban lenni. Nyilván egy komoly fiúgyermek nem olvashatja az én hajdani pöttyös és csíkos könyveim, a Fekete István, Cooper, May könyvek is elfogytak, meg a többi klasszikus is, amik még nekem is gyerekkori élmények voltak.
Viszont van pár olyan, ami nagy sikert aratott és ideiglenesen megszüntette a nyomtatott szó utáni éhséget.
Akinek focis gyereke van, biztos sikerre számíthat a Vad focibanda című sorozattal. Most épp a 13. rész jelent meg. Aztán Allan Frewin Jones könyvei.
Az Eragon és az Elsőszülött.
Nem kifejezetten gyerekkönyv, de állatszerető gyerek lévén az enyém nagyon hamar kiolvasta David Taylor (vad)állatorvos könyveit.
(Alig várom, hogy James Herriot állatorvos könyveit a kezébe adjam, de erre még pár évet várni kell.
Viszont hasonlóan állatbolond felnőtteknek telitalálat könyvajándék. Elgondolkodtató, néhol megríkató, nagyon kedves humorral, öniróniával átszőtt könyvek.
Egy olyan ember írásai, aki mély empátiával szemléli a világot maga körül.
És persze Gerald Durrell könyveit, az összeset is el kell majd olvasnia. Biztos vagyok benne, hogy nem kell majd nagyon eröltetnem.)
A minap betérve egy könyvesboltba megszemléltem az ifjúsági irodalom nevű részleget és mély szomorúság vett erőt rajtam. Hatszázféle vámpíros-zombis könyv, rettentően harsány borítók, teljesen ismeretlen szerzők.
Tanácstalanul ácsorogtam. Olyan szerencsém biztos nem lesz, mint amikor az Eragont, szintén csak így betévedve megvettem.
Álltam a sok tarka könyv között, elbizonytalanodva. Egyik-másikba belelapoztam, beleolvastam, majd vissza is raktam. Nem tetszenek.
Most akkor mi lesz??
Hogy lesz így könyv a fa alatt ajiba karira??
MancsMűvek
KicsiKert
Verne?:)
H.
mi lenne, ha te írnál Neki?
jó, tudom, kevés az idő, de néhány gyerekkori sztoridat vastag, nagybetűkkel írva ( úgy jó soknak tűnik, és hamar telnek az oldalak is).
borító, fedél terv: Neked nem jelentene gondot.
és a gyerekeink amúgy sem tudnak jóformán rólunk semmit, s aztán úgy elrohan az idő, hogy még kérdezni sem nagyon lesz idejük.
de ezeket a nekik írt történeteket, vagy a már éppen velük megéltet (szülői szemszögből) biztosan méltányolják.
és persze egy-egy illusztáló fotó, vagy rajz is sokat dob rajta.
lehet, hogy helyből nem dob egy hátast, de előkerül az még az évek során. még ha titokban is.
/én ma is bánom, hogy akkor, mikor lehetett volna, nem kérdeztem azt, akitől ma már nem tudok./
Csak hogy szemléltessem, mennyire igazad van: a címet olvasva azt hittem, valami közel-keleti ételreceptről fogsz írni (nem is értettem, mit keres ott az a gyerek a képen? – reggel van még, na!)
Ami pedig az olvasnivalót illeti: nem tudom, pesti vagy-e, ill. próbáltad-e már, de a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyerekkönyvtár részlege nagyon bíztatóan néz ki, olyan jó látni, ahogy a kis bogyók grasszálnak a könyvekkel. Nem tudom, hogy hány éves korosztálynak való, de szerintem megérne egy próbát.
Khm, én is úgy jártam, mint Juc. Azt hittem, egy fantasztikus török eledelről fogok olvasni.
A mi korunkban nagyon mentek a Delfin könyvek,azok általában fiúsak. Antikváriumban szoktam látni pár száz forintért.
Cserke,ez már több a soknál!!Ennyi egyezés megint…
Gyerekem mit olvas most: nagyapja Winnettou-ját.Mondjuk eltart neki egy darabig.
Mi után rohangálok? Vad focibanda 13. rész
Megvan a többszörösen újra- és ronggyá olvasott Herriot összes, majdnem Durell-összes. (nyilván majd A családom és egyéb-bel kell kezdeni…)
Taylor ugye a farkasos ürge?
Legnagyobb szülői eredményemnek tekintem – a ronda szavak és a foci közbeni köpködés mellőzése mellett – azt, hogy rászoktattuk az olvasásra, vagyis inkább a könyvek ízére.
Nálunk az is a módszerhez tartozott, hogy kötelező hangosan olvasni napi 15 percet a tanítónéni utasításra mindenkinek, és azt az üzenőben a szülőnek aláírásával igazolni kell. Eleinte értelmetlennek tűnt, de az olvasás gyakorlása során ez a módszer jó feedback a gyereknek. És aki ugye sokat gyakorol, az egyre jobban tud olvasni, vagyis nem kínlódásnak éli meg, hanem oda tud figyelni a tartalomra is. Ezen persze már rég túl vagyunk.
Ehhez persze tényleg jó könyvek kellenek.
Totál ugyanaz volt a könyvkínálatról a benyomásunk. Csupa – igazából neki ijesztő -rémregény, nyomozás, túlzásba vitt fantasy.
A Jézuska most majd a Narnia-sorozattal próbálkozik.
Tudtam én, hogy kajának fogjátok gondolni:))
Köszi a jó ötleteket.
Horasz, nem tudom, miért, de Vernet nem szereti.Pedig itt sorakozik a polcon…
Anyámlánya, a gondolat pompás, de untig ismeri a kölök már az összes történetünket, van amit huszonhatszor már el kellett mesélni.Ettől függetlenül beletetted a bogarat a fülembe és ha nem is mostra, de talán tényleg csinálnék és talán tényleg örülne neki. Ő kérdez:))Állandóan…
Juc, nem pestiek vagyunk, a helyi könyvtár már feldolgozva:)
Azonkívül birtoklós a gyerek, szereti a saját könyvet. Asszem valakitől örökölhette ezt a fene tulajdonságot.
Zsuzsa, Delfinkönyvekből a jók letudva, nekem azok is voltak és meg is vannak még. Hiába, ha nem olvas, baj, ha olvas, akkor meg az:))
Piszke, de örülök, hogy ilyen egyformán, Pont múltkor néztem a bemutatkozós oldalad és nagyon egyezik az ízlésünk, talán kettő volt, akiket annyira nem kedvelek.
És hogy Herriotot is szereted!!Méltatlanul kevesen ismerik.
David Taylor egy angol fickó, aki vadállatorvoslásra specializálta magát, az Arany kutyakönyvet és Arany macskakönyvet is ő írta. Én farkasost csak egyet,a Menatoryt ismerem, de ő nem tudom, írt-e könyvet.
Te, én azt hittem, neked két lányod van!
Narnia nálunk kedvenc, hátha a Tiéd is szereti majd.
Focibanda: ha hiszed, ha nem, én egyedül az Auchanban láttam, ott is vettem meg.
Hát, most így kapásból P. Pullmann Az úr sötét anyagai sorozata jutott eszembe, de most próbálok visszaemlékezni, mi mindent szertettem még gyerekkoromban. És Harry P? Az elsők még tényleg gyerekkönyvek! (sőt, ha kéred, el is küldöm, mert nekem megvan valamennyi, és senki sincs aki olvassa – és megvenni elég felesleges)
És ahogy visszaemléksze, amikor A koppányi aga testamentumát olvastam, rögtön utána jött a Három testőr Dumas-tól, meg lehet, hogy szentségtörés ilyent mondani, de Rejtő Jenő. Igaz, hogy nem gyerekkönyv, de egyszerű történetek, vicces körítés, és milyne király, hogy felnőt könyvet olvashat. (És én is ezen nőttem fel. Jó, persze meg is látszik:)
bocs, amikor már küldte a gép, akkor már láttam: felnőtt – milyen – szerettem – visszaemlékszem stb.
Zsuzskám, köszönöm szépen,drága vagy, az összes Potterek itt sorakoznak, imádta. Az úr sötét anyagai?? Ajvé, még csak nem is hallottam róla, de ciki.
Koppányisat azt hiszem háromszor olvastuk fel neki és Rejtő eszembe sem jutott. Nem is tudom, hány éves voltál, amikor olvastad?
Bár amilyen gyerekkönyvek vannak, lehet, hogy igazad van, azok legalább jól megírt jó könyvek, nem valami összevillázott förmedvény. És tényleg, a testőröset is hogy szerettem.
Tényleg meglátszik, teljesen rendben vagy:))
Sose javíts, tudom, hogy tökéletes a helyesírásód.
Jó ötleteket adtok, köszi:)
Philip Pullman könyvei tényleg jók, nekem még Cornelia Funke történetei jutottak eszembe. Én eddig A tolvajok ura és a Bűvölet című könyveit olvastam, és bár nagyon szeretem, szerintem elsősorban gyerekkönyvek. De azért érdemes beleolvasni, lehet, hogy valamiről elfeledkeztem :) Meg még ami eszembe jutott: nekem egészen kis koromtól kezdve próbálták felolvasni Tolkien Babóját, és én is nagyon fiatalon olvastam el. Ha képesek megbirkózni a terjengős stílusával, szerintem azt is nagyon szerethetik a gyerekek :)
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
Zseniális! Huszonévesen se bírtam letenni.
Néhány Fehér Klára lehet, hogy beválna, nem mind olyan csajos.
Janikovszky Éva (pl. Égigérő fű)
Mary Poppins (a mi tízévesünk – fiú!!!- a nemtomhányadik folytatást olvassa az apai könyvtárból)
A Brezina-sorozat is jó állítólag (én sem ismerem)
Dahl: Karcsi és a csokigyár, Karcsi és az üveglift és a többi gyerekkönyve
Erich Kästner volt már? Repülő osztály… hmmm
Hannah, újat mondtál te is. Ezt a Cornelia Funket nem ismerem, de utánanézek.
Babó, Gyűrűk ura letudva és tényleg szerette.
(De mi az, hogy próbálták felolvasni?Vadul ellenálltál?:))
Zsé, érdekes, hogy a Böszörményi könyvek valahogy nem voltak sikeresek nálunk.
Janikovszky, Dahl, Kastner kedvenc, a Brezinát nem ismerem, de megnézem majd.
Szépen gyarapodik a lista, de rendesek vagytok:)
Jajj, hát azért messze van az én helyesírásom a tökéletestől, de tőled nem is vártam mást, mint udvarias elnézését hibáimnak:)
Hát nem tudom mennyire vagyok jó példa, de én Rejtőt kb. harmadikosként olvastam. Azt is tudom, hogy a Tizennégykarátos autó volt az első, így Gorcsev Iván jó barátom. Pl. onnan hallottam először arról, hogy létezik Nobel-díj, pénzzel jár és makaón is meg lehet nyerni…
És most jut eszembe, Görög regék és mondák, Római regék és mondák stb! Megalapozhatjátok a klasszikus műveltségét egy életre:)
Zsuzska, görög megvolt, mert tanulták és elkezdte érdekelni, elég sok ilyes könyvünk van, a polcra kell érte nyúlni.A többit majd talán nagyobb korban, azért ő még kicsi.
Ezt Pullman fickót megnéztem, ígéretes, meg a C. Funke is, akit Hannah említett.
A Brezina könyveket, amiket Zsé említett szintén felleltem.
Kezdünk kifogyni a keretből…
Nem igazán szerettem :) Igazából saját olvasatra is csak második nekifutásra értem a végére, de akkor nagyon szerettem már:)
Brezina az valami hihetetlen gyerekkönyvgyáros.Szerintem szógenerátorral ír. Német, és a német uncsitesók imadják a csajos könyveit. Nálunk elment egy-két “Hot-dogs” fiús könyve, de aztán az apjával kiegyeztek, hogy nagy baromság.
Rónaszegi Miklós .Kartal, Kartal kalandos esküvője.Delfin könyvek voltak az én koromban.
Mi a gyerekem neve a Travianban?: Pompilius – a római regékből szedte, azannyának már gőze se volt róla, olyan régen felvételizett történelemből.
ja és Herriotra visszatérve. Nálunk ő van az éjjeli szekrény polcán. Az Ember képes megállni, hogy ne olvassa, amit már fél éve megvettem, merthogy milyen jó lesz majd lelazulni vele az ünnepek alatt. Ha forr az agyam és stresszelek, őt szoktam elővenni.Egyszerűen elvarázsol.ülök vele én is a legelőn és szagolom a hangát.Meg jókat röhögök, ezredszerre.
ezt a posztot felolvastam csemetémnek is. bizonyos részeknél úgy tűnt magára ismer, mert ellenállhatatlanul mókásnak találta. aszem bevezetjük a Cserke-féle pénzért olvasást :)
Herriotot imádom!!
Hannah, én az álomfogósat olvastam, lehet, hogy még egyszer kellene, mert elsőre nem annyira tetszett nekem sem.
Lehet, hogy majd belenő a gyerek is.
Piszke, megnéztem én is a Brezinát, és eszembe is villant, hogy ott láttam a sok tarka között a boltban.
A görög-római sok évvel ezelőtt nagy mániám volt, most jöttem rá, mikor ő sorolgatja, ki-kinek-a-kije, hogy valami maradt belőle. De ezek szerint a tiédnek is tetszik.
Én nem tudnám megállni, hogy Herriotot parkoltassam, ilyen önuralmat, mint a férjedé?! Nem tudom, hányszor olvastam már, és azt sem, még hányszor fogom, de nem unom.
Delfin könyvek között volt egy csomó nagyon jó, pl. én (meg ő is) imádtam az Ördöngős Capriolit. Kalózos, kalandos, izgalmas.
Grenadine, nem egészen vagyok híve a cél szentesíti az eszközt mondásnak, de ebben az esetben nagyon bejött.
Örülök, hogy Herriotot te is:)
Én azért mentem nyomdásznak, hogy a könyvek közelében maradjak. Aztán a könyvek maradtak, a nyomda ment, de legnagyobb félelmem, hogy a gyerekem nem fog olvasni.
A címről meg annyit, hogy amíg a férjem ki nem mondta hangosan, addig valami varázsigének gondoltam. :-)
Hali!
Most ahogy olvastalak jutott eszembe egy könyv. Michael Ende: Momo. A szerző másik neves könyvvével a Végtelen történettel ellentétben nem rétestészta jellegű (és most nem arra gondolok, hogy leveles… arra ott a Veszedelmes viszonyok), hanem egy nagyon aranyos és lebilincselő könyv. Kicsiként olvastam, de még ma is gyakran leszedem a könyvespolcról… Ha megveszed, szerintem te is el fogod csórni a gyerek orra elől… :)))
Eszter, szerintem lesz neked is valami jó módszered, de az is lehet, hogy szükség sem lesz rá.
Kedves Zotmund, köszönöm neked is. A Momo is, de nekünk a Végtelen történet is tetszett tőle :)Sőt még a varázsbűbájiskolás is, most nem jut eszembe a címe.
Nagyon sok könyvet elolvasott, mióta rákapott, mindet nem írhattam be, de hátha másnak is adtunk jó ötleteket.
Aztán erről meg eszembe jutott az Előttem az élet, bár az nem gyerekkönyv.
Most jutott eszembe, pedig nem is volt egyáltalán régen, hogy mi nem pénzzel motiváltuk a gyereket, hanem percekkel. Vagyis alapesetben nálunk max. egy órát számítógépezhet a gyerek egy nap. (iskolaidőben ez sokszor be sem fér, meg ráun a játékprogramokra, és sunyítunk, nem veszünk újakat) Kitaláltuk, hogy ahány percet olvas pluszban a kötelező napi 15 perces fennhangon olvasáson túl, annyival többet gépezhet :-) Vicces volt, amikor teljesen belefeledkezett, és nem is nézte az órát…
Hátha valaki jó ötletnek tartja…
Piszke, nálunk is ennyiben van maximálva a gép-tv:)De ők már egymás között csereberélik a programokat, úgyhogy van utánpótlás. Ha meg nincs, a FIFA megunhatatlan…
Szép jó reggelt! Hogy én ma hajnalban milyen szuper oldalra bukkantam a habcsók igazi és tökéletes receptjének a keresése közben. Be is tettem a kedvencek közé, és ha megengeditek, gyakran járok majd felétek. Ma már elkezdődik nálam a karácsonyra való sütés, és sokadszorra próbálkozom újra a habcsókkal. Olyan igazi hófehéret szeretnék, mint amit régen is lehetett kapni. Hogy hová tűnhettek? na, majd én! De azért írtam pont ehhez a poszthoz, mert én is ajánlanék a gyermeknek -és a fölnőtteknek is- két nagyszerű könyvet. Ha már ismertétek, akkor okés, de ha nem, hátha adtam egy jó tippet.
Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól és Robert Franklin Leslie: A medvék és én
A Harriot valóban szenzációs. Boldog Karácsonyt Nektek!
Ikkoka, gyere máskor is, örülni fogok Neked:)
Olyan igazi habcsókot én sem látok már régóta, sőt a felső tepsi nekem sem olyan lett…
A könyvek nagy kedvencek, de örülök, hogy beírtad, hátha más nem ismeri. A mártott egér azóta is az egyik kedvenc receptem ;)
Fehérhabcsókos boldog ünnepeket Neked is!
[…]ismerve, de reménykedem.) Az ötlet nagyon tetszik, amúgy is szívemen viselem az olvasás valamiképpeni[…]