Kedvenc növények?

Nahát most aztán még jobban bajban vagyok, mint a lényegelen dolgoknál. Ott az volt a bajom, hogy szinte minden dolgom teljesen lényegtelennek tűnt, ha kicsit közelebbről megvizsgáltam, úgy meg elég nehéz választani.

Most meg az a bajom, hogy annyira sok kedvenc növényem van, hogy abból hogy a bánatomban válasszak ki pont tízet?!

Volt aki furmányosan csoportokra bontotta, na ezzel meg megint csak a bajom, hogy annyi csoportom lenne, hogy mire végére érnék, újból kelne a nap.
Mert akkor lenne kedvenc illatos növény csoport, meg kedvenc szép virágú, kedvenc formájú, levelű, külön a fák, a bokrok, a lágyszárúak, az évelők, az egy-és kétnyáriak, a fűszerek, az alpesiek, a trópusiak és akkor ez már így is tizenkettő.
Nehéz az egyszeri blogger élete, különösen ha ilyen izé.
És akkor még az egyszikűekről és páfrányokról nem is szóltam, a mohákról meg még kevésbé.
És a régi fajták is most jutottak eszembe.
És a botanikaiak is, mert például hagymásokból a kedvenceim, sokkal inkább, mint az agyonnemesített, ilyenolyan hatalmas virágúak. Pl. jácintból nincs kedvesebb és illatosabb a sima, egyszerű, nem nagyon nagy virágú, nem erős, kövér szárú, lila aprócskánál. És krókuszból is közelebb áll hozzám a pici virágú mint a hatalmas.

Talán ha minden csoportból választanék egyet?  

Mert ha illatos, és ráadásul legkedvencebb virágon töröm a fejem, akkor a legeslegelső a gyöngyvirág.
Amiből tömérdek volt, mikor ideköltötünk, de nem bírták a munkálatokat.
Pedig annyira szeretem.
Nagyon sokáig kedvencem volt a Versace Essence parfümje. Már csak azért nem az, mert nem lehet kapni. Annak volt gyöngyvirágos illata.

De ha illatos, hogy hagyhatnám ki az akácot, a hársfát, a bodzát, az illatos bangitát? És a szép rózsámat?! És az estike, persze hogy az sem maradhat ki.
Meg az olajfűz!

Aztán ha virágzós virág, akkor a gyerekkori rét margarétája és szegfűje. Meg a szellőrózsa összes változata, és a lángvirágok, a nagyon finom illatukkal. és a porcsinrózsa.

Nem hétköznapi fák közül a japán juhar mindenféle változata, annyira kecses, szép növény.

Fák közül a hatalmas, hámló kérgű platán, ha több nyúlik az ég felé, olyan, mintha egy óriási templomban állna az ember, csak annál sokkal de sokkal szebb.
És a diófa, ami túlél soksok generációt, ki tudja, a miénk is mi mindent láthatott,de azt hiszem, kisbabalakót mi mutattunk neki először.
Kicsit hullik is a levele azóta, lehet hogy nem jól bírta a bababőgést.

Bokorból, ha virágos, egyértelmű kedvenc a kínai lonc és a késői virágú barátcserje, a maga egzotikus leveleivel, bár hogy őszinte legyek, ritka büdös egy növény.
Ezt kompenzálja, hogy gyógyhatású, meg különben is, minek simogatom a leveleit, ha nem bírom a szagát.

Fűszerfronton tavaly a bazsalikomot letaszította a trónról a citromos kakukkfű, amiből mindegyik változat tetszetős, lehet tarka, vagy sima zöld levelű.

Alpesi növények között nincs különös kedvenc, talán a szomjazóművész kőtörőfű, de mindegyiket szeretem.
Ha nyár elején eljutunk az Alpokba, az mindig külön ajándék. Akkor nyílik a legtöbb picurka, önmagában is műalkotásnak beillő virág, legszívesebben napokat töltenék hason, nagyítóval a kezemben.
Ez szokott érdekes pillanatokat eredményezni, így a fényképezőgép az ürügy, csak hogy ne hozzak szégyent a családra.
Mégis hogy néz ki egy olyan anya és feleség, aki állandóan a földön kúszik égnek álló hátulsó fertállyal és közben az szajkózza, jövök mindjárt, hú de nagyon szép ez, mindjárt jövök.
Nekem ezzel nincs bajom, de a többieket kicsit zavarja, nem is értem.

Ha trópusi, akkor a licsi, csakis!!! Vagy lecsi, ahogy ott hívták, ahol élőben láttam. Hatalmas, pompásan dús lombú fa, hosszúkás, fűzöld, enyhén hullámos levelekkel, és akkor még a gyümölcséről nem is beszéltem.
Majdnem olyan jó, mint a friss mangó.