Kell egy új szerelő
Meglett végre az áhított sütőalkatrész.
Nagyon kalandos ez az ide-oda megyek sütni-dolog és fárasztó eléggé. Összeszedni a hozzávalókat, rendesen deponálni valamibe hogy ne folyjanak-szóródjanak szét menet közben, a helyszínen összeállítani, amit nem lehet előre, kivárni, míg elkészül.
Anyám örült, hogy sokkal gyakrabban találkozunk, jókat beszélgettünk, kicsi segítség volt a dupla adag fele, amit persze mindig úgy kellett rábeszélnem, hogy fogadja el.
Barátnői vonal szerencsére nem ennyire szemérmes.
Százszor elmondtam magam mindennek amiatt, hogy pont ilyet választottam, meg a forgalmazókat is, mert nincs alkatrész hozzá.
És arra is rájöttem, ha én megyek el azért a vacakért, már rég túl lennénk mindenen.
Meg hogy miért nem akkor romlott el, mikor tavasszal amúgy is arra jártam.
De a karma az karma.
Így aztán néha rácsörögtem vitéz sütőszerelőnkre, hogy mi a pékvalaga van már, mi tart ennyi ideig. Ha felvette, akkor mindig komótosan elmagyarázta, hogy ő megrendelte, tessék elhinni, valamint rajtam nem múlik, drága.
Ez olyan heti rutin lett, és a remény fogyott.
Egészen addig, míg fel nem hívott egy napsugártalan és rohadtul esős napon, hogy megvan ám az alkatrész, meg hogy mikor tud jönni, jó lesz-e? Éppen pont nem lett volna jó, de vagyok én olyan bátor, hogy elszalasszak egy ilyen alkalmat? Nagyon nem.
Gyors átszervezés, nem is húztam fel vele nagyon csak egy embert és vártam az ALKATRÉSZT. Meg a szerelőt.
Aki meg is jön, nem is késik csak másfél órát, de mit nekem, ha egyszer ez az ára, hogy használjam a saját sütőmet hosszú hónapok után.
Sütő kibelez, én izgatottan szökellek a háttérben, megbabonázva figyelve az aranykezű mestert, aki lám megmondta, hogy drága, megjön az, csak várja ki. És aki most szakértelme teljes eszköztárát felvonultatva helyezi be azt a mikronnyi, rohadt drága kis kutyagumit, amire epedve vártam.
Sütő a helyére, bekapcsol. Meg se nyikkan.
Hümmögés, fejvakarás. Nem jó jel.
Igyekszem visszafogottan faggatózni, hogy akkor most mi van?!
Hát, megnézzük még egyszer, drága.
Megnézzük. Én is. Kicsit közelebbről, mint eddig.
Megpiszkálgatja, (miajókvaanyádértnemműködsz? -ezt nem én mondom, de gondolom, nagyon is!), meghúzgálja a vezetékeket, az elektronikát, a vezérlőt, a kapcsolótáblát, a szervert, a csillagkaput.
Visszatol, bekapcsol, nem megy.
Telefonálás, tényismertetés másik szakembernek, eszmecsere (akkor már redős volt a homlokom, ismerős volt a felállás valahonnan).
Nincs ötlet.
Újabb kiszedés-piszkálás-fejvakarás-miajó-zás.
Majd egy újabb óra kirakósozás után azt mondja, mélyen a szemembe nézve: hát csókolom, alighanem nem az volt a baja.
Szerintem nagyon szép dolog a mi kertünkben nyugodni, ott alszik a mi szeretett első közös kutyánk, a cicák is.
A ház fölé magasodó fenyők ágai között zúg a szél, a HősJr születésekor ültetett mogyorón gyakori vendég télen a szajkó, szépen zöldell-aranylik a kúszó kecskerágó, a lila és fehér meténg dúsan virágzik tavasszal. A barátcserje most még épp tele van kék virággal, ahogy az alatta burjánzó ólomgyökér is, a látványosan pirosodó leveleivel.
És nagyon jól mutat a frissen ásott részen elültetett, a rózsaszín több árnyalatában pompázó lángvirág.
A öntöttvas serpenyőt is szépen letisztítottam, visszatettem a sütő melletti szekrénybe, majd még a pólómat kell marhaepeszappannal beáztatni, az kiszedi a vért.
A követ felmostam fertőtlenítővel, a falat is letörölgettem.
Viszont kell egy új szerelő, most hogy ez a régi így…nyugalomba vonult.
Gondolom nem empatikus dolog könnyes szemmel vihogni, mégis ez történik épp. Lett új szerelő/sütő azóta?
@Judit, az empátiát nagyon tudom értékelni, az én szemem is könnyes volt. Folyamatban a dolog, jön az új.
Hely még van a kertben. Szűkösen, de megoldható.
De majd milyen szépen virágzik a minden, ahol a sok szerves anyag tunningolja a talajt.
Egyetértve Judittal hadd jegyezzem meg, hogy sütőd szomorú állapota sok örömet okoz nekünk, egyszeri olvasóknak. :) De azért hosszú távon neked szurkolunk…
@zsuzska !!!Annyira gondoltam rád valamelyik nap valami kémiás dologgal kapcsolatban, hogy te jól meg tudnád mondani, hogy működik.
És a tunning volt a cél, naná :)
@Pomme Pomme :) A végén már csak nevetni tudtam rajta, igaz kínomban.
Rákérdezhetek? Az Eltakarítónő a kedvenc filmed?
http://www.port.hu/az_eltakaritono_keeping_mum/pls/w/films.film_page?i_film_id=73787
@”saját levében” hát hogyne, de a fűrész sokkal jobb.
Te vagy az oka h a metron hulyenek neztek mikor rikoltozva rohogtem kora reggel.
Istenem de jo volt.
Jovok olvasonak, tokjo h megtalaltalak, vegre valaki akinek humora van az eleszto melle.
@mariacska, reggel rikoltozni egészséges. És gyere csak, gyere:)