Majdnem az ördög csirkéje
Miután begyűjtöttem a karácsonyi ételkívánságokat, gondosan kihúztam a felét, aztán a maradék felét (vadas?? karácsonykor??), megakadtam megint egy tételnél.
Nem az volt a baj, hogy nem értem, mi az a sátáncsirke.
Szakképzett sátáncsirkeszakértő vagyok.
Mi más lenne, olyan tollas kétlábú, ami apró patákon szalagdál, és arcra egy kicsit, csak egy egészen kicsit hasonlít a szembeszomszéd lányára, akit éjjel szoktak válogatott sofőrök hazahozni, és techno szól a mélynyomókból, amolyan diszkrét ablakrezgetősen.
Kicsiny faggatózás után kiderült, hogy én vagyok a visszamaradott, mert csak egy keveset kellett volna a fejem törni és rájövök.
Voltunk egyszer egy olyan helyen, ahol még a problémásabb népek is megették a pollo alla diavolot.
Igaz előtte gyalogoltatni kellett pár órácskát a szurdokban (nem az ételt), ami a vidám Inferno névre hallgat, de utána úgy nyelte be az ördög csirkéjét, mint a pinty.
Pedig a nevére nem cáfolt rá, pokolian csípős volt.
Aztán persze haza kellett jönni, itthon nosztalgiából megcsinálni a csirkét, ami azóta hosszas metamorfózison ment keresztül, belecsatlakoztak egyéb receptek, mostanra már szinte egyáltalán nem hasonlít az eredetihez, alighanem csak a csípőssége maradt.
Kapott viszont ropogós bundát, mandulával, egyebekkel.
Szóval ezt (is) kellene karácsonyra prezentálnom, szörnyen földhözragadt népek vagyunk.
Omlós-csípős csibecsíkok mandulás kéregben
(két személyre)
1 közepes csirkemell felcsíkozva
páchoz
kb. 3 dl tej
1 tk mustár
1 tk só
ízlés szerinti mennyiségű:
rozmaring
cayenne bors
fekete bors
ropogós kéreghez
aprítóba együtt bepakolva:
2 szelet szikkadt kenyér
3 ek zsemlemorzsa
1 nagy gerezd fokhagyma
maréknyi héjas mandula
só
Sütőedénybe és a csirkére kb. 3 ek. olívaolaj.
A csirkét beleteszem a pácba, minimum két órára, de akár egy éjszakára is.
Amikor elérkezik az ő ideje kicsit lecsorgatom a fűszeres tejet róla, beleforgatom óvatosan a morzsába, a fele olajjal kikent tepsibe teszem.
Ezt minden csíkkal végigjátszom.
A maradék morzsát a csíkok tetejébe tapicskolom, és a praktikus kis olajspriccelővel rápermetezem a maradék olajat.
190 fokos, előmelegített sütőben 10 percig sütöm egy alufóliával lazán letakarva, aztán 10-15 percet, míg szépen megpirul.
Krumplifelfújttal, sült krumplival, salátával, vagy valamivel nagyon kapós.
Az ünnepibb hatás kedvéért lehet némi finomra reszelt narancshéjat is a morzsába keverni.
Alakul az ünnepi menü.
Lehet, hogy én krumplifőzeléket eszem, hogy passzoljak a többiekhez.
Tényleg, milyen földhözragadtak, döbbenet…
:-)
Ördög karácsonykor? Ezt még gondold át szerintem. (És küldd el nekem, mert imádom a csípős kajákat.)
Cseri!
IMÁDOM a humorodat!
olyan fűszere az életnek, mi nélkül “ízetlenek” maradnak a napok.
Maimoni, azé’ szeretem őket:)
S.L., az is elfér, mert mi angyaliak vagyunk. És csak szólj, ha éhezel.
Anyámlánya, drága vagy.
Még ha túlzol is:)
Mindegy, mi a pokol a neve, de az ördögbe vele, ez igen kedvemre való fogás! Lehet, hogy lesz karácsonykor nálunk is? Tudom, hogy olyankor inkább angyalvárás van, de ennyi metaformózis után, már lehet, hogy ez egy angyali fogás, ha nem is szelíd. Nem igaz?:)
Napmátka, szerintem belefér egy ördögi dolog is karácsonyba. Már csak a kontraszt miatt is:)