Masni, mostanra

Igazából ezzel kellett volna kezdeni, nem csak úgy szó nélkül belevágni.
Elmesélni, hogy nagyon szeretem Csehovot, különösen a Cseresznyés kertet, és hogy azt gondoltam, hogy majd leírom a színházi élményeim, és akkor mennyire jó név ez egy ilyenekkel foglalkozó blognak, meg hogy ha már kert, akkor azt is becsempészem. Néha írok arról, miket főzök, sütök.
De aztán nem sikerült tartani magam saját magamhoz, rögtön az első bejegyzés főzős volt, színházról egyáltalán nem esett szó, a kert azért belopakodott, meg olyanok is becsúsztak, aminek egyikhez sincs köze.
Bekerültem a Goldenblogba és beszavaztatok a harmadik közönséghelyre, egészen kezdő blogolóként, ami igazán szívet melengető volt, hiszen jobbnál jobb gasztroblogok vannak.
Játszottam tanulságos lovagi tornát, és nyertem úgy, hogy barátok és barátok barátainak a barátai tolták nagy vehemenciával a lovamat, amikor én már rég bedobtam a törölközőt.
Tanultam sok mindent és tanulok a mai napig.
Indiai ételekhez való vonzalmam erősödött, ezzel párhuzamosan a kínai konyha kicsit háttérbe szorult.
A főzőkurzusok iránti érdeklődésem egyértelműen a blogolás számlájára írható.
Jártak sokan nálam, de újból és mindig ámulatba ejt, hogy a világ különböző tájain veszik a fáradtságot, hogy benézzenek hozzám. Ez nagyon jó érzés.
Néha megszólalnak olyanok is, akik inkább csöndben olvasnak, nem kommentelnek, ez szintén örömteli, hiszen kiderül, a számok mögött ott az ember.
A posztok zöme, bár nem számoltam, leginkább édes dolgok, sütemények leírása, aminek a fő oka, hogy azt mindenki megeszi nálunk, tehát nagyobb változatossággal készülnek.
Egészen kicsit belekóstoltam a sablonszerkesztésbe, és a tavalyi nullához (pedig kaptam szülinapi okítást is) képest mutatkozik valami minimális előrelépés.
Visszatérő mulatság forrása a keresőkifejezések időnkénti átböngészése, sajnálom, hogy a legjobbak eltűnnek a süllyesztőben.
A család időnként hátráltat a kibontakozásban, de mégsem csaphatom el őket azzal az indokkal, hogy érdekesebb lenne a blog, ha mindenevőkkel társulnék rokonilag.
Szeretnék sokkal jobb fotókat csinálni, de olvasva az ehhez szükséges trükköket, kellékeket, azt hiszem maradok így, bár törekszem a jobbra és egészen meg is kedveltem magát a műveletet. Szerintem a szomszédok is pártolják ezt a részét a tevékenységemnek,  egészen szórakoztató lehet, amikor különböző kellékekkel kicuccolok az udvarra, miközben igyekszem a kutyák féktelen érdeklődését kordában tartani. Télen egy csapat ácsnak okoztam derűs perceket, akiknek a szomszéd tetőjéről zavartalan panomárás előadás fűszerezte a napjukat, amikor Nagykutya a lépcsőn elhelyezett alannyal, a borlevessel akart közelebbi kapcsolatot kialakítani, de én gonoszul közbeléptem.
A legnagyobb meglepetés számomra az, hogy egy év után még mindig itt vagyok, pedig nem vagyok egy kitartó típus ilyesmiben és naplóírásban sem jeleskedtem soha.
Köszönöm mindenkinek a sok kedvességet és bíztatást.