Mert kell egy Zsuzsi!
Említettem már mennyire szeretek postára menni.
Az idő ugyan száll, de hasonló hőfokon égek, s ha ez tompulna , igyekszem újabb látogatással ébren tartani a lángot.
Ilyen alkalmakkor sok mindent tud az ember megfigyelni, van rá idő bőven, egy bélyeg beszerzése is minimum tíz percbe kerül.
Meg is állapítottam minap, hogy állati randa fehér köpenyt kaptak mostanában, de az nem változott, hogy mindegyikőjüknek művészien kivitelezett műkörme van.
Apró strasszokkal, színes csíkokkal, virágocskával, csillámmal, miegymással. Ezt nagyon jól tudom tanulmányozni várakozás közben, teljesen képben vagyok az ott dívó trendeket illetően.
És az is feltűnt énnekem már a legutóbbi alkalom előtt is, hogy vannak univerzális személyek. Ebben a hitem csak megerősödött a harmadik vidám sorállásomnál, mikor probléma előadódván hangosan jajongott a pénzfeladós ablak mögött üldögélő postáshölgy.
Emígy: "Zsuzsi! Zsuzsiiii! Gyere már!"
És Zsuzsi jött, valamit kalimpolt a gépen (amióta szupergépesítés van, még lassabb minden), s láss csodát, rendbe rántotta a dolgot.
Ejnye, mondom magamban, mert szoktam én így megbeszélni történéseket, most aztán jól megnézem ezt a Zsuzsit magamnak, mert ez tud valamit. Olyat, amit a többi nem.
Egyébként is nagyon kedvelem a Zsuzsikat, csupa nagyon helyessel hozott össze a jó sors, ebből kifolyólag csupa előítélet voltam, ha pozitív irányban is.
Ez a Zsuzsi is olyan helyesebb típus, egyszerűen a szeme sem rebben, bár legutóbb láttam egy visszafojtott mosolyt a szája csücskében. De jött, csinálta,meggyógyította.
Most viszont árgus szemekkel lestem, mi az a csoda, amit ő tud, a többi meg nem.
Kinézetre fentről haladtam, barna haj, csinos, kékkeretes szemüveg, az a bizonyos kunkorodós száj, randa fehér köpeny. Így haladtam a szemlézésben, amikor a pillantásom a billentyűk fölött repkedő kezére csúszott.
Nem volt ám azon sok különleges, teljesen rendes egy keze van őneki, de egy, egyetlen dolog azért mégis, kedveskéim. És meg is világosodtam hamar.
Neeem, nem varázspálcája volt.
Hanem hogy mi nem volt őneki a kezén?!
Hát csinos, másfél centis műkörme. Hanem csak olyan hétköznapos, rendes körmöt viselt .
Ezért is tudta az egymáshoz annyira közeli, újfajta billentyűket lenyomkodni gond nélkül. Némi sanda mosollyal.
Hát így.
S ha azt hinnéd, ez csak mese, akkor még nem voltál a mi postánkon.
Legutóbbi hozzászólások