Nálam még nyár van, meg padlizsán csípősen

Miközben már mindenki a télre gyúr, forró levesekben tobzódik, vad csülkös orgiákba veti magát, én visszaestem évszakilag a táplálkozás terén. Minden évben erősen lesújt, hogy megint elmúlt a nyár, hogy jön a hideg, didergős, szürke idő, hogy már megint többet van este, mint nappal, és nagyon nehéz hozzászoknom, amihez hozzá kell. És akkor ehhez hozzájárul még, hogy nincs igazi napon érett paradicsom, paprika és a többi nekem kedves zöldségre is várnom kell egy fél évet megint.
A piacon is egyre több az eltartható zöldárú, a Tóni elkezdte a hokkaido tökeit árulni, és  Gyula úr is megjelent a csicsókával, ez a két dolog már félreérthetetlenül a tél hírnöke.
Gyula úr külön megérne egy tanulmányt, vérbeli játékos, minden egyes kért tétel után felsorolja az összes áruját , rezignáltan veszi tudomásul, ha mégsem kérsz mindenből, anekdotázik a feleségéről és a csípőspaprika-krémről, és miközben avatott kézzel csokrot formál a brokkoliból, megint felsorolja, kelkáposztaédeskáposztapetrezselyemzsengespenót… Ilyeténképp eléggé lassan halad nála a sor, de ha valamennyi, csak általa tudott összeg felett vásárolsz, vagy csak szimpatikus vagy neki, valamit még a kosárba csúsztat, hol egy fej fokhagymát, hol egy cső kukoricát, mikor mit, talán vigaszdíjként. Én szeretek gyorsan végezni, a sorban állás nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, meg aztán eléggé borsos árai is vannak, ezért igen ritkán várom nála végig a sort. De legutóbb muszáj  volt mégis besorolnom a sorstársak közé, olyan padlizsán volt nála. A legnagyobb lehetett 10 centis, szép friss volt, fényes, kemény, így a kocka el volt vetve, kénytelen voltam végigvárni félórát, mire az előttem álló két emberen sikerült túltennie magát.Viszont volt rukolája is,  akkora levelű, hogy ilyet még nem láttam, szerencsére ez nem ment az íz rovására.
A többi standon körülnézve lelhető még szabadföldi zöldpaprika, de a paradicsomra már vadászni kell.
Sajnos a padlizsán is erősen a végét járja, csakúgy, mint a többi zöldség, azt mondták  a termelők, a következő fagy levisz mindent. Igyekszem egyre több zöldséges ételt készíteni, mielőtt ez megtörténne.
És dacolok az naptárral, nálam nyárias étel készült, az ablak előtt pompázó cseresznyefa aranysárga lombját nyári napsütésnek képzelem, könnyű jazzt hallgatok, nem veszek tudomást a duruzsoló fűtésről, és nem és nem gondolok a télre.
Ez az étel egészen másnak indult az elején, de nem baj, jó volt ez így.
Az alapgondolat a joghurtos padlizsán volt, de mire megsült a sütőben, eszembe jutott, hogy inkább csípősre vágyom. Végül is az télen-nyáron jó…

Padlizsán csípős szósszal (egy személyre)

2 db közepes padlizsán
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 kis csilipaprika
6 db szárított vagy 3 friss paradicsom
2 nagy evőkanál sűrített paradicsom
1 kk mustármag
gyömbér  (friss jobb), én egy 5 centis, vékonyabb darabot reszeltem bele
só
bors

A padlizsánt felkockáztam, sóztam, beleforgattam 2 kanálnyi olívaolajba, sütőpapírral bélelt tepsire terítettem. 200 fokon ~ 20 perc alatt puhult-pirult meg.
Amíg sült, elkészítettem a szószt.
A mustármagot szárazon megpirítottam, ráöntöttem egy evőkanálnyi olajat, beletettem az apróra vágott hagymákat, csilit, belereszeltem a gyömbért, sóztam, borsoztam, kicsit átpirítottam, a feldarabolt paradicsomokat is hozzátettem a pürével együtt és 7-8 percig kis lángon főztem.
Petrezselyemmel, magos pirítóssal került terítékre.