Nyulat Húsvétra
Megint közeledik a boldogságos pillanat, amikor a gondos, felelősségteljes, gyermekének örömet okozni kívánó szülő alkalmi elmezavaron esik át.
Vagyis nyulat vásárol szeme fényének. Húsvétra. Élőt.
Okuljon a gyerek, majd jól megtanulja, hogyan kell az állattal bánni, érezzen egy kis felelősséget.
A kis nyúl nagyon cuki, kedvesen mozgatja az orrát, mókás ahogy a füleit billegteti és ropogtatja az izét.
Ami jó esetben sárgarépa, nyúleledel, vagy egyéb ilyes dolog, nem pedig a déditől ránk maradt fotel lába vagy a számítógép kábelei.
A nyúl a jelek szerint egy roppant ostoba állat, erre már Karinthy is rájött, aki pedig csak meg akarta simogatni.
Szerencsétlennek fogalma nincs fontos küldetéséről, hülyébb, mint egy kezdő Spiderman.
Nem tudja, hogy neki csak aranyosnak szabad lennie, hogy hagynia kell magát nyuzbálni mozgó plüssállatként és nem hasmenősnek lennie az ölelgetéstől.
Nem tudja, hogy nem szabad megrágnia mindent, hogy csak egy bizonyos területen belül tartózkodhat, hogy meg kell ennie mindent, amit kap, vagy életben maradni koszt nélkül. Sőt, még wc-re sem tud járni.
Ahol rájön, ott ereszti el. (Bár hallottam nagyon intelligens nyulakról, akik fix helyen kis-és nagydolgoztak, na de ahhoz olyan környezet kell ugye.)
A hormonjait sem tudja az ostoba állatja szabályozni, mert fogja magát és megnő. Hamar.
Már nem annyira bájos, a szagát sem tudja ibolyássá változtatni, sőt az almot sem cseréli maga alatt, bár ezeket, ha belegondolok, eddig sem tette.
Szóval a nyavalyás, büdös nyula teljesen úgy viselkedik, mint egy igazi, élő állat.
Mert még nem tudtak kikísérletezni egy olyan speciális HÚSVÉTInyulat, amit felhőtlenül hazavihetünk a gyereknek, miután hosszan óbégat, hogy anyaaaa, igazi húsvéti nyuszit akaroook!!!
Amelyik tündibündin húsvétinyusziskodik, jó, etetni esetleg kell egy picit, valami hely is kell neki, bár ezeket is jó lenne kiiktatni.
Majd miután drága magzatunk elvesztette az érdeklődését irányában, fogja magát és szépen elenyészik a nagy marha éterben.
A Húsvéti Nyuszi nem létezik.
Tessék tudomásul venni.
Nem könnyű, tudom én.
Élőnyúl, na, az van.
Olyan amelyikkel törődni kell, etetni, tisztítani, nem mérgelődni, amikor nyolckilós baknyúllá növekszik és a hátsó lábával ír sztepptáncosokat megszégyenítő sebességgel dobog, ha valami nem tetszik neki.
Esetleg megharapja, ha valaki hosszasan molesztálja, legyen mégoly béketűrő is a boldogtalan alapesetben.
Ha valaki képtelen a továbbiakban gondoskodni róla, az ne vegyen a gyereknek nyulat.
Van olyan aki nem látott még utcára kidobált, tévetegen kóválygó nyulat húsvét után?
Mert ez a legegyszerűbb, sorsára hagyni valahol.
És bizony, nagyon rosszul esik hallani ilyet, de van, aki a kukába dobja.
Élve.
És nem, az állatkert idén sem fogadja be a feleslegessé vált nyulakat húsvét után. Fogjuk már fel, hogy nekik sem a felelőtlen állattartó magatartás elősegítése a céljuk.
Szóval idén is azt mondom, ne vegyél élő állatot a gyereknek húsvétra.
Ne csak nyulat, csibét, kacsát sem.
Ha csak nem tudsz később úgy gondoskodni róla, ahogy egy élő, érző lény alapvető igényeinek megfelel.
Nem szégyen, ha nem megy.
Gondold meg, sokkal egyszerűbb egy puha plüssállattal bánni .
Nagyon helyeseket kapni.
Nem kér enni, csöndben van, nem bogyózik szerteszét, nem büdös, ha mégis, ki lehet mosni.
Megérti ám a gyerek, miért nem kap élőt.
Csak magyarázd el neki.
Hihetetlenül jófej nyuszikat mutatsz, és minden szavaddal egyetértek. És az összes pláza monnyon le, ahol a légkondicionált, agyonzenézett placc kellős közepére kipakolnak egy karámot, tele nyúllal. Gondolom, népnevelési céllal. Brrr….:(
Szásszázalékig egyetértek! A piac sarkán a hullámpapír dobozok… Annál jobban – sokkal jobban – csak a dobozban árult kiskutyákért fáj a szívem.
Mindegyik fotó nagyon kedves. A másodikon látható csíkos horgoltat még meg is horgolnám jövőre, elérhető vajon a leírása? Bár anélkül is menne, olyan egyszerű.
En egyutt elek egy nyullal. A pasim akarta, mert a gyerekek imadjak. En persze tiltakoztam, tudtam, hogy ugyis az en nyulam lesz, nekem kell majd gondozni, stb. Es azt gondoltam a nyul csak arra jo, hogy a buvesz kihuzza a cilinderböl. Nohat kerem:ez a Nyul meglepöen intelligens. Hasznalja vecet, amit a mi vecenkbe helyeztetett el. differencialt erzelmeket mutat, tudja, hogy kit utal eppen, es arra latvanyosan haragszik. Most uj gyerekunk van, szabalyos testverfeltekenyseget produkal (eddig ö volt a legkisebb). Egyszoval visszavonom minden elöiteletemet a nyulakkal kapcsolatban. (Kiveve, hogy a gyerekek ugysem fogjak gondozni….az bejött) De a zsinorokat, no azt ragja, a tapetat is szivesen. Ja, es utalja a repat, a szölöt szereti….
Vörösvár, monnyon le bizony, nem is értem, hogy hagyhatják az ilyesmit.
Zsuzsa, ne is mondd, a kiskutyák a dobozban…:((
A horgoltnyúl készen kapható, minden fotó katalóguskép. De ha tudsz horgolni, szerintem nem lehet nagyon nehéz.
Mondom én ezt úgy, hogy horgolással hosszú madzagon kívül előállítani mást nem tudok .
Kecs, örül a szívem mindig, ha ilyet olvasok. Pocsék egy nap volt a mai, de a történeteden nagyon jót nevettem. Féltékenység az új gyerekre:)))
És a nyúl tényleg haláljófej, nekünk is volt. Igaz, a miénk szoros rabszolgaságban tartott minket, aláalagutazta a kertet, meg ilyenek, de imádtuk.
Komoly személyiségjegyei voltak és határozott akarata. Erősebb, mint a miénk…:)
Ha-ha, ez igaz. Egyszer elutaztunk egy hetre, jobbhijan megörzöbe adtuk a joszagot. Amikor hazajöttunk folyamatosan hatatforitva ult nekunk, kulönösen engem utalt, hiszen en vagyok a gondozo, aki cserbenhagyta. 10 napig nem evett es nem is ivott, wc-re se ment, csak durcalt. Bejelentkeztem az allatorvoshoz vele, amit el is mondtam neki. Marmint a nyulnak. Azonnal meggyogyult, elkezdet enni, es mar csak kicsit orrolt ram. Azota jön velunk nyaralni is :-)
Szívemből beszéltél
Tökéletesen igazad van…
Cseri Drága!
imádom a humorba ágyazott, bölcsességgel átitatott tanmeséidet!
csók!
hjah.
van (talán) rosszabb: bizonyos állatkertek befogadják. a saját szememmel láttam, hogy élve beeresztik a vadállatok közé, hogy fenntartsák az ösztönt…
Borzalom ilyenkor a piac. Éppen ezért nem járunk már több, mint egy hete át. Hiányzik az igazán friss cucc, de ez van.
Egyébként a gyereknek szerintem is meg lehet magyarázni. Anno nekem nem is kellett. Valahogy így nevelte belém az anyám.
Nagyon jó írás! Ugyan én sosem akartam nyulat és allergiám miatt nem is lehetett volna, de gyerekként eléggé elrettentő példa volt egy nyúlnak a nyúzását megnézni (bőr lehúzása, alatta vödörben a vér stb.). Némelyik húsvéti nyúl ugyebár így végzi…
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok Neked!
Az élő nyuszi kukába dobásával személyesen találkoztam, blogoltam is róla anno “Egy nyúl” címen. Kiszedtem szegény tapsit a konténerből, és sikerült egy tanyán élő “ismerős ismerőséhez” elnyomni. Épp a múltkor hallottam, hogy Bélácska (Nyúl Béla) jól van, családot alapított, és baromi nagy lett.
Sajnos ezerből egy nyuszkó sorsa alakul ilyen rózsásan. Arany minden szavad, az élő helyett plüsst reklámozó képeid meg szenzációsak.
Kellemes ünnepeket!
Tegnap rákényszerültem, hogy bemenjek egy kisállatkereskedésbe, mivel kifogyóban a szőrmókjaink tápja, és hát a hosszú hétvégén nekik is kell enni. (Két csincsilla.)
Mérhetetlenül nyomasztónak találtam a kisnyuszik jelenlétét, egy “gondos” anyuka épp azon egyezkedett, lehet-e BÉRELNI a hétvégére. Vajon akkor is ilyen higgadtan kezeli a dolgot, ha a férje elmegy k…vázni? Élőlény bérbe, imádom.
Szánalom.
És még ő legalább eljutott addig a felismerésig, hogy neki bizony nem fog kelleni utána!
Izé.
Mi tartunk nyulakat, jó nagy nyolckilós baknyulak is vannak köztük, Flatley-dobogás stimmel. Egészen pontosan apósoméknál van a gyülekezet nagyja, néhány nálunk is lakott nemrég a kutyakennelben. Sosem jut róluk eszembe a húsvét. Még akkor sem, mikor bementem hozzájuk fényképezni, mert olyan édesek, ránk maradt egy rakás palacsinta, megszárítottuk és megették. Rágták a palacsintát, körbeállták és úgy ették.
Azt már megtanultam, hogy nyúllal nem haverkodunk mert mi (most fogtok megkövezni, tudom) megesszük. Pont ezért nincs símogatás, gügyögés, haszonállattartás van (nem panelban lakunk és nem városban, az már gondolom lejött:) )
Van viszont két tyúkunk, Irma és a Pót, aki Vilma helyett van, aki végelgyengült: őket sose fogjuk levágni, mert a tojásért vannak tartva, velük beszélgetve van, és kertásáskor összegyűjtjük nekik a cserebogárpajort, aminek örülnek.
Szóval, talán van különbség a kétfajta nyúltartás között. Nem tudom.
Én egész gyerekkoromban szerettem volna rágcsálót, nem kaptam, ezért tavaly, amikor elköltöztem otthonról, vettem egy nyulat.
Törpe a szentem, abból is a legkisebb, másfél kilós, és ennél nem is lesz nagyobb. Gyönyörű, okos, két nap után szobatiszta lett. Bújós, mint egy cica, nagyon szeretjük. Szóval lehet, hogy nem baj, ha a gyerek nem kap nyulat, majd ha még felnőttként is annyira akar, majd vesz egyet.
Kecs, ez tetszik. Nyaralós nyúl:)
Klára, hasonló okból kerülöm a piacot ilyentájt.
És ha olyan közegben nősz fel, természetes a dolog. Mi sem rapliztunk ilyesmiért.
Beatbull, köszi és Nektek is:))
Zephyr9e, Bélácskának szerencséje volt, hogy veled találkozott.
És tökjó, hogy meglett a kutyád!:)
Szép ünnepeket viszont!
LadyA, ez is valami tényleg, legalább a korlátaival tisztában van, ha már egyebekben megállt a fejlődésben.
Kisroka, tőlem ne számíts megkövezésre. Én ugyan nem élek nyúlhúson, de nem tartom ezt másra nézve kötelezőnek. És nem is azzal van bajom, ha másnál a tányérba kerül.
Ha már erről van szó, ezzel is akkor van bajom, ha nem úgy van tartva az állat, ahogy az elvárható lenne.
Tudomásul veszem, hogy vannak haszonállatok, becsülettel, jól tartva, aztán megeszik őket.
Az már böki a csőröm, ha pocsék körülmények között vannak, kínlódva.
Pl. a nagyüzemi mindenféle tartása, tyúkok, disznók, meg szinte minden, amit a minél hamarabbi profit érdekében kínoznak eladhatóvá minél hamarabb.
Meg a húsvéti nyúlnak, kacsának, csibének eladott, bizonytalan sorsú, feleslegesen gyötört állatok.
Szóval egyetértek, ha eddig nem derült volna ki. Van különbség, nem kicsi.
Maitai, csípem a törpenyulakat is:)
És nagy igazságot mondtál, köszi.
Anyámlánya, én is csípném a tiédeket. Érted a célzást ugye?:))
ó, tejóég! Nálunk idén jött el a nyaggatás ideje. “Anya!Énolyanédesigazinyuszitkérek”. Hát én kemény voltam, mint a vídia. Nem lett nyúl. És mivel el is magyaráztam, talán nem emiatt kell majd lélekbúvárnál ülnie évek múlva. Bár…ki tudja…:-)
Drága Cserke, húsvét alkalmából hadd mondjam el, mert már nem fér meg bennem tovább, hogy imádok mindent, amit írsz!!! Ez most nem érdemi hozzászólás, pusztán dicshimnusz rólad, meg ráadásként egy nagy ölelés! Legyen szép ünneped!
ÍB, valamiért biztos voltam benne, hogy mi a válaszod:)
Videkek, pirulok. Csuda helyes vagy, köszönöm:))
Egy hátlapogatós Neked is, viszont:)