Önünneplős könyvnyerős

Miután kellő bűnbánatot gyakoroltam ismét elnézést kívánok, ha valaki aggódott, miközben a legutóbbi bejegyzést olvasta, itt az alkalom némi  kárpótlásra az enyhe sokkért.
Ami miatt az ötlet keletkezett, háromféle is.
Az egyik, hogy szép, kerek sorszámú a mostani bejegyzés, a második a fent említett, a harmadik háztáji jellegű, nem kompetens ezen a helyen annyira, de nekem mégis érdekes.

Ja, van negyedik is, egy hirtelen fordulattal megfacebookosodott az Etető, ahogy az itt balra fent látható.
Ennek egyik nyomatéka, hogy (a szintén fent említett legutóbbi csuda vicces poszt kapcsán) kaptam némi emaileket.
Aggódóst, ilyet-olyat, hogy ha már ilyen jólesően befogtam ennyi ideig, nem kellene tán az értem jószívvel lévőket  lezuhanyozni hideggel.
És akkor jött az, hogy ha már posztilag lusta is vagyok, pompásan lehet pár soros hírrel tájékoztatni jó soromról azokat, akik annyira helyesek, hogy érdeklődnek.
Akit érdekelnek az esetleges köztes események, amik itt valószínűleg nem fognak megjelenni, vagy amonnan szívesen értesülne az itteni fennforgásról, hát itt az alkalom.
Van még egy súlyos, erős indok.
Ha már másnak is van,  miért ne legyen nekem is, ahogy kedvencünk férje mondta valaha.
Teljesen újszülött, árva szegény, magányosan borong a sűrűben, meg erősen béta  is még, de hátha erőre kap .
Vagy elhal szép csendesen, bármi lehet.

Egyszóval összevont önünneplést tartok, némi emberbaráti árnyalattal.

Ez utóbbi alatt az értendő, hogy ne csak nekem legyen jó, itt van ez a jó kis csokis szakácskönyv, amit nagyon szeretnék valakinek odaadni, mert ugye adni jó.

A teendő mindössze annyi, hogy aki szeretné magáénak tudni ezt a könyvet

az hagy egy kis kommentet alant és mondjuk hétfőn kisorsoljuk a vélhetőleg csokikedvelő győztest.

A sorsolás végrehajtója alighanem szemem nagyszájú fénye lesz, ha ellenszegül, megpróbálom Gombszemet rávenni, hogy működjön közre.
Amennyiben kollektív megtagadás lesz, be kell érnetek velem, (vagy bekenem szalonnazsírral valamelyik sorsolópapírt és akkor a kutyák tutira ráugranak).

És akkor itt van nektek az egyik kedvenc zeném is, csak azért, nehogy már valami hiányozzon nekem a jóból.