Vacsoravers

Van nekem egy barátom, akit erős irodalmi vénával áldott meg a sors…
Tőle kaptam ezt a verset.
Mivel nem akar még a tömegek elé állni, a nevét kipontoztam:)
Óda a tegnapi vacsorához
gasztro, állatok, utazás…időnként meg csak úgy jár a szám…
Szerző: Cserke · 2008 április 1
Van nekem egy barátom, akit erős irodalmi vénával áldott meg a sors…
Tőle kaptam ezt a verset.
Mivel nem akar még a tömegek elé állni, a nevét kipontoztam:)
Óda a tegnapi vacsorához
Címke: szoveglada
2015 november 17
2007 július 12
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Követés:
Copyright © 2014 Vágott Vegyes. Minden jog fenntartva.
Az oldalon (és a cseresznyekert.blog.hu, eteto.blog.hu, eteto.freeblog.hu oldalakon) szereplő összes tartalom az oldal szerzőjének tulajdona.
(Szerzői jogról szóló 1999. ÉVI LXXVI. törvény)
A szerző beleegyezése nélkül kizárólag a kezdő néhány mondat és a hivatkozás erre az oldalra mutató linkje idézhető bármilyen formában.
A világ zene nélkül olyan, mint a Nap fény nélkül, a nevetés vidámság nélkül, a hal víz nélkül: szárnyaszegett madár. Mintha arra lenne kárhoztatva az ember, hogy a Hold árnyékos oldalán vesztegeljen, ahonnan csak a sötétségre és a magányra nyílik kilátás…
Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk
Pisquontuitban a tánc abból áll, hogy súlyunkat észrevételenül áthelyezzük egyik lábunkról a másikra.
A talpunk közben nem moccan.
A talpak között távolság öt centiméterrtől tíz centiméterig terjedhet.
A testsúlyáthelyezés illemtana mindenféle zenére és táncra vonatkozik, beleértve a szambát, a keringőt, a foxtrottot, a tvisztet, a shake-et és a beregi legényest. Születhet bármilyen új táncőrület, Pisquontuit könnyűszerrel móresre tanítja.
Ha a báltermet vállmagasságig átlátszó zselével töltenék meg, a párok mozgását az sem korlátozná. És ha már a zselénél tartunk, felérhet akár az orrlyukig, mert a táncosok úgysem beszélnek.
Kurt Vonnegut Míg a halandók alszanak
Továbbiak
Csokis körtés sütemény, némileg undokasszony módjára
2013 december 18
2010 április 1
2008 május 28
2013 december 20
2008 június 15
Mákos-szilvás turbán, tangzhonggal
2017 január 16
A perec jó, a perec finom, a perec …
2007 május 21
Torta di Rose e ricotta, vagyis Rózsatorta 2., az édes
2007 június 14
2016 december 20
2016 szeptember 27
Úton: Joshua Tree-től Kingmanig (avagy Call me honey)
2016 szeptember 8
Eldobjuk az agyunk: The Wizarding World of Harry Potter
2016 augusztus 9
2016 november 11
Úton: Page, Horseshoe Bend, A kulcsok őrizője
2016 szeptember 29
Cserkókám, micsodanő vagy!!!!! Még versetr is írnak a konyhaművészetedről!!!!
:-)
Hát, remélem, ha nekem írta volna, úgy szólna, hogy minden rész finom benne ;)
Basszus, a blog neve is megvaltozott?!
Aki feed-en keresztul olvas, az azt látja ám, hogy március 3-a óta nincs új poszt, merthogy a feed címe is változott!
Én meg már épp írni akartam, hogy szokatlanul nagy a csend feléd…
Meg ám:), a feedet viszont nem lehetett úgy megoldani, hogy a régiről ide mutasson, úgy mint a linkeket, meg a keresőt, hogy a cseresznyekert.blog.hu-val is ide irányít. Látom én is statisztikából, hogy az rss-en keresztül olvasók száma lecsökkent, de majd csak rájön más is, hogy azért megvagyok:)
Nem indultam a VKF-en. Viszont tegnap este krumplifözeléket föztem teljesen véletlenül. Ennyi erövel be is posztolhattam volna…
Nagyon jól nézki ez a krumplifánk, maradt még vagy megették a kollégák a maradékot is? Ja, tavaszolt a húgom, de a blogunk még így is elég szegényes. India jön, csak legyen mindenkinek elég türelme kivárni…
Van még fánk vagy a t. kollégák már megették mindet az utolsó morzsáig?
Orsi, a Nérósban mindenre megfeleltem:)