Jól dolog rátalálni valamire, ami olyan pont nekemvalós.
És még jobb, azt hiszem, ha valaki más talál rá, nekem, mert úgy gondolja, szeretném.
Ilyen volt a Leharcolt oroszlánok is, és ilyen ez a film is.
Jó, ezen is jelentősen bőgtem, pedig nem is a szomorúságon van a hangsúly, hanem inkább az optimizmuson.
Persze, van neki mondanivalója; hogy az élet szép, a barátság fontos, öregnek is jó lenni, ha vannak szép és jó dolgok, amikre emlékezni lehet, meg ha nem önsajnálattal töltjük fölös időnket. De nem ez a lényeg, hanem ahogy elmeséli a történetet.
Nem szeretném elemezni, mert valószínűleg csak közhelyeket tudnék használni, azt meg minek?
Nézzétek meg.
Ha akarjátok.
(Receptekre ne számítson senki a filmben, de kicsit utánanéztem, komoly hívei vannak a címben szereplő ételnek.
Ha valaki ki akarná próbálni, szeletelje fel a paradicsomot, sózza-borsozza, panírozza összetört kukoricapehelybe, majd süsse ki olajban.)
7 hozzászólás a(z) “Sült zöld paradicsom” című bejegyzéshez
ó, ezt a filmet én is nagyon szeretem, és nemrég láttam, hogy az ulpius a könyvet is kiadta.nagyon klassz film
Na majd jól megnézem mind a kettőt.
Elvileg megvan valahol videón, láttam vagy ötször, még a magyar hangokra is emlékszem, kötelező darab.
Jaj ez gyerekkorom egyik kedvence volt, egy bnőmmel még évekig emlegettük :) Megnézném újra, mert már fogalmam sincs, h miről is szólt :D
Ezt a filmet én is nagyon szeretem. Megvettem a könyvet is. Az is nagyon jó.
Szerinted piros paradicsommal is érdemes lenne kipróbálni?
Ez milyen jó film…évek óta őrizgetem egy szakadt videokazettán :)
Jó film, bizony. Azt nem tudtam, hogy megjelent könyvben is.
És most akciós a DVD-je, ha valaki szeretné inkább úgy nézni, nem kazettáról.
Szerintem ez érett paradicsomot nem lehet így megsütni, annyira lédús. Legalábbis én nem próbálkoznék vele.