A jó háziasszony ügyel rá, hogy mindenkit étvágya,
ízlése, kedve szerint juttasson táplálékhoz.
Nem a sajátja, hanem a családtagjai kedve szerint.
-Sziasztok, megjöttem!
-Tudom, hogy mondtam a telefonban, hogy nem kérek semmit,
de hogy milyen jó illatok vannak!
-Hmmm, de jól néz ki!! Csirke, zöldségek, rizs…
-Rizottó?
-Nem az?
-Mindegy, mi a neve, kérek!! Teszel rá egy kis sajtot?
-Most mit nézel?
-Jaaa, a kutyáké?!….
(kép:cartoonstock)
14 hozzászólás a(z) “A jó háziasszony I.” című bejegyzéshez
Néha ennék kutyatápot.
Jól keresek mostanában?
Némelyiknek egész jó az illata. Bár, ha már, akkor inkább Cserkénél lennék kutya!
simán:) főleg Cserkénél, tényleg!
Picidz, jól keresel mostanában??:)
Melange, ha én főzöm, tudom, mi van benne. Szeretek biztosra menni…
De jöhettek, Te is Szuszka, szépen szerveződik a kosztostábor:)
De kutyadolgotok lesz, úgy vigyázzatok!!
Többen jelentkeztek hozzánk is kutyának:-)))
Cserkókám! Nagyon szuper oldalt találtál, megnéztem a cartoonstock oldalt!!!!
Majd jól mazsolázgatok, ha megengeded.
:-))
Mazsolálj csak, lényeg, hogy a forrás fel legyen tüntetve:)
Eccer egy ismerősöm faterja, aki olyan üzleteket vitt, amihez vagy még hajnal előtt is kellett kezdeni a nagybanin, aztán meg vagy éjfélkor ágybaesni a sok bót után, az csinálta azt, hogy egy ilyen hajnalban, indulás előtt flamózta be az előző napi vendégség – amin ő természetesen nem tudot részt venni – egy edénybe összeöntött mindenféle maradékát, ami amúgy a kutyák aznapi kajája lett volna.
Annyira vólt csak fáradt, hogy ezt természetesen észre sem vette.
Szia cserke:)
Eddig csak olvasgattalak, de mikor visszajöttem a nyaralásból, és a sok elmaradásommal utolértem magam, akkor olvastam a bigaháborúról. Nagyon sajnálom a hostáidat. Szintén nagy rajongójuk vagyok :) bár nem fenyegetnek a bigák itt a 7. emeleten a cserepekben. De amolyan nagyanyótól hallott trükk, hogy homokot szórtak a tövek köré, mer’ azon nem szeret mászni a dög. Állítólag. Meg rézhuzalokat tekertek a cserepekre, meg kis fapálcákra a növény töve köré. Egy próbát megér, ha még lesznek túlélő hostáid tavaszra. A békáktól részemről írtózom – kivéve levelibrekk – de rajtuk kívül már csak egy import süni segítene többet neked. Kérdés, hogy négylábúak mit szólnának hozzá? :) (Mi kuvaszunk úgy sír, ha sünit lát, hogy az egész hegy összeszalad, mert azt hiszik, hogy nyúzzuk.)
A blogolást meg örömmel olvasom, jókat kacarászok a szövegeden :)
Üdv: Miss
No de CSerke kedves, mi van itt? Egy hete kutyakaját eszik a család? Ilyen jól sikerült?
Csak nincs valami baj?
Miss, erről a rézdrótos dologról még nem is hallottam.El is gondolkoztam rajta, de nem bírtam megfejteni, mi lehet a visszatartó ereje, homok viszont logikus, csak eszembe sem jutott. Sün sajnos nemigen van, tavaly láttam utoljára, akkor még csak egy kutyánk volt, ő nem bánta.A kisebbik valószínűleg megőrülne tőle, pedig én örülnék, ha erre mászkálna egy-két sün. Aranyos vagy, kösz, azonkívül meg a blogasztróban a helyed:))
Melange, köszönöm az aggódást, semmi baj, iskolakezdés, elutazás miatt kicsit szüneteltem.
Igazán megtisztelő, köszönöm :)
Valami hasonló történt velem ifjabb koromban… Anyám valami eszméletlen finom egytálételt hagyott a tűzhelyen, és amikor éjjel hazaérkeztem, jól belapátoltam belőle. Hát igen, a kutyáé volt. Azóta sem mertem tisztázni, mi volt benne.
Maimoni, szimpatikus népek vagytok. Ahol ilyen jól tartják a kutyát.?! :)
Egyébként tiszta sor, nem malac a kutya, hogy moslékot egyen. Meg az is kiderül, milyen jó szakács a mamád:)