Pirulok. Annyira tetszett az ötlet, rögtön törtem a fejem, melyik legyen az áldozat.
Aztán kitaláltam, megvettem, bekötöttem, felcimkéztem.
Azóta is hurcolom magammal és mindig elfeledkezem róla, amikor épp alkalmam lenne elhagyni.
De tegnap este végre eszembe jutott.
Remélem jó kezekbe került és nem sirdogál magányosan azóta is a Szindbád mozi mellett lévő söröző teraszán.
Jó lenne tudni, ki találta meg.
Egyik kedvenc könyvem, nem, nem dráma. Nem is nagyszabású, hömpölygő családregény, nem megrázó, lélektani vájkálás, még csak nem is Csehov.
Egyszerűen csak egy jó humorral megírt, nagyon kedves történet.
Van belőle még egy, az is elvesztésre vár.
Ilyen tempóban nyár végére csak elhagyom azt is.
2 hozzászólás a(z) “Hogyan vesztettem el végre” című bejegyzéshez
úú de rég olvastam, azt hiszem kétszer is :)
nagyon szerettem :)
Koba, ugye milyen jó?:)