A jól megérdemelt jutalom
Jó, ha az embernek gyereke van.
Ha meg jól tanul a büdöskölke, az külön öröm. Mert például nem kell nyüstölni órákig, mert ha figyelt, megjegyezte az órán.
Így később kerül sor arra, hogy elveszítse az anyai mindentudásba vetett hitét. Megjegyzem, idén már erősen rezgett a léc.
Szóval jó ez, nagyon jó.
Igaz, nem egészen a mi érdemünk, de ilyenkor megvan az az illúzió is, hogy nem is csináljuk olyan rosszul ezt a szülőséget, na. Meg hát ugye azok a gének…
Még azért is nagyon jó, ha jól tanul a gyerek, mert azért bizony jutalom jár.
Autót veszünk neki, szép nagyot, talán terepjárót. Illetve még nem, mert még nem érne le a lába a pedálokhoz. Majd ha nagyobb lesz.
Jutalom mégis van, és ráadásul nem is akárhonnan, maga az iskola ismeri el egy nagyon kedves módon az egész évi szorgalmat.
Hát nem kell meghatódni ezen, de egészen a könnyekig?
De, bizony hogy igen.
Mert hazajön a ded, és elibéd dobja az üzenőt, melybe egy csinos papírcetli van beragasztva.
Hogy azt mondja: Tisztelt Szülő, az iskola kiváló tanulóinak, teljesítményük jutalmazásául kirándulást szervezünk, idemegide, kérem aláhúzni, elengedi-nem engedi.
Ojnye, mondom magamban, milyen egy kiváló kedves egy jó iskola ez mégis. Hogy egy ilyen gesztust, hogy érzik a gyerekek, hogy nem hiába viselték pl. a remek irodalomtanárnőt, aki a jónapotkívánok köszönésre azt feleli: "az!" és a napköziben a gyerekek orra alá füstöl. Vagy azt a tanárurat, aki semmit nem magyaráz el, hanem ordibál, ha valaki kérdezni mer.
Na, szóval mégis, hát milyen egy szép dolog.
Kezdek is restelkedni, hogy milyen randa, fekete gondolataim szoktam nekem lenni mindenféle iskolai dologgal kapcsolatban.
Már éppen írnám alá, de nicsak, van ide írva még valami a cetli aljára:
Kérem a 2500 ft-os költséget az osztályfőnöknek átadni szíveskedjék.
Jövő héten évzáró.
A jutalomkönyvre viszek magammal pénzt. Nehogy már szegény gyerek ne kaphassa meg amiatt, mert nem készültem rendesen.
MancsMűvek
KicsiKert
Hehe! Szerintem tipikus! A rossztanulók biztosan 5000 forintos kirándulásra mennek :-)
Gratulálok a “kölyökhöz”!
Isteni a stílsod:-) N.
Eszter, a rossztanulók jutalomból nem mehetnek…És köszi:)
Nori, köszönöm:)
Nincs ebben semmi igazságtalanság! Az okosok és szépek igenis többet vállaljanak a közterhekből!
Ja, és a terepjáró majd nagy és fekete legyen!
Ez a baj ezekkel a mai szülőkkel, hogy telhetlenek. Nem elég, hogy a gyerek kiváló, még ingyen is vigyék kirándulni. Jövőre bukjon meg, és lehet egy csomó pénzt spórolni. Én máris megtiltottam a gyereknek, hogy kitünő legyen. Van még három napja, hogy összekapja magát.
(spec. a jutalomkönyvvel úgy van, ahogy te mondod. nálunk azért annyi az osztálypénz amennyi, hogy év végén abból tudja megvenni tannéni őket. )
S.L., köztehernek már pont elég, hogy mindennap menni kell. És természetesen nagy, fekete, karvastag gallytörő ráccsal, sötétített ablakkal. A haját nem akarja leborotválni, ezen még dolgozunk.
Zsuzsa, tudom, szörnyű egy (mai)szülő vagyok, igazad van. Minden rendben volna, csak ne hívnák jurtalomnak…
Lehetne mondjuk szülőkfizetikmielvisszük-kirándulás. Egyébként a könyveket nálunk is osztálypénzből veszik.
De azért viszek, hátha nem lett elég.
Nem értem, min csodálkoztok…Bemutatom, ez az ingyenes oktatási rendszer. Az egészségügy is ingyenes, meg az ovik is azok, csak ott egy rakat mindent vinni kell (Wc papír, gyümölcs). A suliban már más a helyzet. Ők már nagyok, ők egyedül is be tudják vinni a pénzt az ingyenes suliba.
Ízbolygó, vannak kis helyes történetek egyébként is, de ezzel tették fel a málnát a habra:)
Nagyon nem csodálkozom ám.
Kedves Cserke!
Történetedről az ovi jutott nekem is eszembe. (Az isiben elsős a kisfiunk, így ezek a meglepődések még ezután jönnek nekünk.)
Az oviban viszont tényleg heti egyszer szednek valamire pénzt: bábszínházra,fotókra, kirándulásra,csoportpénz; visszük a szappant, pzs-t, eü.papírt, fogkrémet. A csopi pénzből finanszírozzák a színes ceruzákat, papírt ollót, ragasztót. Örülnek, ha viszünk be mézet, befőttet, kakaót-mert a forralt tejet nem isszák magában!
Mikor először láttam kiírva,hogy “gyümölcsnap minden szerdán”, nagyon boldog voltam. Ez igen,ez ám az egészségre nevelés, így legalább kapnak télen is elég vitamint…erre kiderült, hogy vinni kell gyümit és akkor közösen megeszik. (Persze ez pozitív ,mert tényleg így esznek legalább, mert van akinek otthon nem jut rá, vagy éppen itt szeret meg valamit, mert otthon nem hajlandó megkóstolni!)
Aztán örülnek kimustrált játékoknak, kisbútornak….
Jószerivel, ha végig gondolom tényleg a dolgozók bérét és a rezsit nem fizetjük, a többit behordják a szülők.
És megjegyzem ez egy városi szinten agyondícsért ovi. Jól felszerelt, sok játék van az udvaron, készségfejlesztő játékok bent. Szép tiszta a környezet. Virágot ültetnek a gyerekek az udvaron. Jól érzik magukat. Szuperek az óvó nénik. Kézműveskednek, miegymás.
Valahol jó is,hogy kicsit belefolyhatunk a dolgokba, kicsit bekúszik az otthon is az oviba. De a másik oldala, hogy rengeteg pénz elmegy számolatlanul az apró-cseprő bevinni valókra. Mikor jóval szegényebb volt az ország,akkor finanszírozták ezeket a dolgokat. Nehogy már pont erre nem jut a mai világban. Bunkóság. Maximális kizsákmányolás, mert az ember mindent megtesz a gyermekéért, és ezt igyekeznek ki is használni. Úgysem mondja azt az ember, hogy nem tudsz menni jutalom-kirándulásra, mert nincs rá pénzünk. Főleg! Ha csak kirándulás, akkor is gáz nem-et mondani, de, ha”jutalom” is,akkor hogy merészeli az ember elvenni a gyerekétől,amiért az keményen megdolgozott. Tudják ám, hogy mivel zsarolják a lelkünket.
(Aztán arról nem is beszéltem, hogy mi az ami nem elvárás és azért kell megvegyed, mert a többieknek van, vagy elengedni valahova, mert Ők is mennek. De ez már más téma.)
Az iskolában annyit fedeztünk fel, hogy nagyon laza a fegyelem, ennek ellenére a legkisebb dolgokért beírnak. Gyermekünk szerencsére, hasonlóan viseli a sulit, mint Tiéd. Mindenből 96-100%-os dolikat ír, minden tantárgy megy Neki, minden érdekli, nagyon lelkes. Nem győzik a pót feladatokat adni. De ugyanakkor folyton valami kis nehezményezés van a magatartásával kapcsolatban. És jönnek hétről hétre a beírások az üzenő füzetben.Dobálgat kavicsot a lelkem a szünetben, sároz, mert nem szeret focizni, ugrókötelezni meg ciki, mert az lányos. Néha megcsipked valakit, hogy már Vele is törődjenek. Rendetlenül tartja a holmiját.
Öveges Profeszorral kábítja a többieket, és vicceket mesél. Ezért már bokán is rugdosták egy ízben, mert , hogy jön ahhoz, hogy okos és még humora is van, és a lányok is Vele akarnak játszani!? És sajnos az üzenő füzetben kevésszer jön mosolygós fejecske, inkább egyenes száj, vagy görbülő. És úgy elolvasnám az üzenőjét a rugdaló gyerekeknek, hogy vajon ugyanazt írták-e be, mint a sározásra nekünk.,ahol csak malac-koszos lett.
Az elszenvedő gyereknek is be lehetne írni, hogy ” gyermeküket ma bántották, ezért kap vígasztalásul mosolygós arcocskát, mert sokkal roszabbak is vannak Nála az osztályban; és a rugdosók is megkapták a dorgálást” Fogadó órára is járunk, hogy megbeszéljük, hogy változó a magatartása a manónak. És nem rosszindulatú, nem bánt senkit, de minden csínyben benne van. Beírást is azért kap, hogy lássa:nem szabad mindent. És, hogy inspirálják, hogy “Jó” legyen. Ha nagyon ügyi és nagyon pörög, és nem elég az iskolai munka, mehet szakkörökre, külön órákra. Pénz, pénz megint. Nagyon tetszett, mikor kihírdették, hogy lehet menni úszni a suliból és majdnem fele annyiért vállalja egy oktató az úszás oktatást, mint általában. Felcsillant a szemünk. Kiderült, hogy az oktatás tényleg olcsó, de meg kell vegyed a gyermek és a magad bérletét az usziba, ami horribilissá teszi az egészet. Hát ilyen a világ. És ugyanakkor örülhetünk, hogy ez is van. És tényleg elviszik Őket kirándulni, és figyelnek Rájuk. Hiszen mi alig látjuk szegénykéket. Akkor is sokszor csak a fáradt hiszti marad anyukának és apukának. És megvígasztaljuk magunkat, hogy inkább erre költsünk, mint betegségre, vagy másra.
A manókáknak pedig addig jó, míg ebből mit sem sejtenek, és járnak kikötött cipőben, mert a “macsók így hordják az iskolában, nem érted Anya!”
Bocsi a kisregényért, nagyon elkapott a hév!
Üdv.Sutyi
Sutyi örülök, hogy leírtad, egy véleményen vagyunk sok mindenben.
Az ovi dolgokra is jól emlékszem, mintha egy helyre jártak volna gyerekeink, ott is szerdán volt gyümölcsnap:)
És igen, egy csomó dolgot nekünk kellett behordani…
A legszomorúbb mégis amit az iskoláról leírtál. Ilyen dolgokkal lehet egy gyerek lelkében maradandó károkat okozni. Hiszen okos, jól tanul, más baja nincs is, mint hogy gyerek.
Mi is megkaptuk, hogy “szünetben állandóan szaladgál!!”
Rémes, nem? Ülhetne vigyázban igazán.
Legegyszerűbb beírni, az hamar megy, az odafigyelés viszont már sokkal strapásabb.
Látom a sajátomon, hogy eleinte még irtó komolyan vette az ilyen beírásokat, idén már csak megrántja a vállát. És bár igyekszem súlyt adni azért ezeknek, de a zöme tényleg teljesen komolytalan hülyeség miatt kerül be az üzenőbe. Nem is csinálunk ügyet belőle.
Nem tudom, javul-e a helyzet a közeljövőben. Az anyagi része is komoly, de ez a hozzállás az ami igazán elkeserítő.
Azt hiszem csak az marad, hogy az ember otthon igyekszik erősíteni a gyereket az ilyen behatások könnyebb elviselésére. (És gyorsan vállal még egy kis munkát, hogy finanszírozni tudjon mindent)
És örül, hogy okos a gyerek, hogy tele van energiával, hogy tudja ki volt Öveges, hogy egészségesen malacmód néz ki.
És hogy macsó:)))
(ez a beszólás!!! tündéri:))
Sovány vigasz, tudom, de ötödikre már egészen megedződik az ember lánya. Meg a gyerek is, szegény…
Kedves Cserke!
Köszönöm, hogy válaszoltál. Izgultam, hogy elrontom a szép oldalad ezzel a hosszú írással.
Gyermekekről második körben:
Igen, én is azt gondolom, hogy nem feltétlen úgy hat a gyermekre (és szülőkre) a sok beírás, mint ahogy szánják. Az első aláhúzásos-kiválasztós magatartás értékelés után sírtam, mert úgy hangzott, mintha a gyermekem egy brutális dög lenne. Aztán jött egyszer egy odadöngető az üzenő füzetbe, hogy beszélgessünk el a gyerekkel! :Letépett egy tisztsági csomagot, pofon vágott egy kislányt, csúnyán visszabeszélt…Totál le voltunk taglózva.A mi kicsinyünk,aki megszeppenve ment isibe, nem ilyen. Vallatóra vettük szegényt és kiderült, hogy hadonászott a tisztasági csg-fogas mellett , ezért eltalálta és leszakadt egy szatyor füle. Szédizve pörgött, így gyűjtötte be a kislányt is. Aztán gondolom a vádaskodásoktól próbálta megsértve megvédeni magát, így azt mondta:nem is én voltam, nem is igaz…pufogott.
Képzeld el, annyira bántotta szegényt, hogy magától elcsomagolt a táskájába egy zacsit és elvitte a kisgyereknek. Innen is látszik, hogy nem rossz szándékú. Csak gyerek!
Találkát kértünk. Eljöttek a tanító nénik család látogatásra,ahol kiderült, hogy tulajdonképpen nincs is semmi baj, csak hát kicsit elereszti néha a füle mellett,amit mondanak, meg virgonc, minden csínyben benne van ,dehát be is kell illeszkedni, meg barátkozni….
Azért írtak be ,mert éppen betelt a pohár.
És hát így lehet értékelni, aláhúzással.- Így a félévin már nem is csodálkoztam, hogy az aláhúzogatottak a kislányomra igazak,aki 6 éves sincs és ovis, nem Őrá. Ez olyan ciki, hogy semilyen kirívó esetet nem tudnak kezelni a mai iskolák. Sem a lassúbb felfogású gyermekeket, sem a felpörgetett zseniket.
Ugyanakkor két tündéri tanító nénink van, és látszik, hogy figyelnek a pocokra. Nehéz volt nagyon eltalálni a kényes egyensúlyt, hogy ne verekedjen, de védje meg magát; adja vissza inkább, mint nyafogjon. Ne árulkodjon folyton, de el se hallgassa,ha bántják…és ilyesmi.
Valljuk be őszintén a sok minden ,amit elvár Tőlük a suli, vagy mi, vagy a világ, az a legtöbb felnőttnek abszolút nem megy a munkahelyén. És hadd legyen már fáradt, mikor 8-9 órát ott van.
A másik a ló túloldalára való átesés, hogy ilyen szépen fogalmazzam.
“Kicsi férfi” tudott olvasni, mikor ment elsőbe, 20-as számkörben biztosan számolt…,de nem adhattak Neki szorgalmi feladatot az első félévben, mert el kellett sajátítani a biztos írásképet, és nagyon meg kellett alapozni az “alapokat”.
Mindent kirázott a kisujjából. Attól félek, hogy hozzászokott az idén, hogy nem kell küzdenie semmiért, és így az első akadály előtt feladja majd. A többiek meg szépen feljöttek a mezőnyben és megtanulták a szorgos munkát. Remélem jövőre nem húznak el mellette.
Amúgy a suli dícséretére legyen mondva, hogy a tanító nénik önszorgalomból délutáni foglalkozás keretében tartanak angolt, és kézműves órát, tornát, ilyesmiket. (Illetve ez nem is elsősorban a suli dícsérete, hanem a pedagógusé, aki még létezik, minden hiedelemmel ellentétben.) Így hát reménykedünk, hogy a gyermek kíváncsi marad és lelkes, nem fásult robot. Még, ha ez utóbbi kezelhetőbb és kevesebb gondot okoz is. Itthon lexikonnal tárgyalunk vele, ha kell. Kísérletezünk, kirándulunk, múzeumba járunk és könyvtárba. Sokat legozunk, társasozunk, mesélünk, játszunk. Kézműveskedünk, szerelünk, főzünk…mindent,ami éppen aranyos és van kedvünk.
És persze terelgetjük, pofozgatjuk a megfelelő irányba Őket., hogy azt csinálhassák az életben, amit szeretnek és amihez van tehetségük.
Kislányom érvelésével búcsúzom: ” A dolgozóban, aki elég számot ír a számítógépbe,az kimehet hintázni!”
Én minden nap erre gyúrok. De egyenlőre légkondiért lobbizunk , nem hintáért. Azért nagyon jó az ötlet! :)
Üdvözöllek:Sutyi
Dehogy rontod, azért van a kommentrész, hogy írjunk bele.
És örülök, hogy megosztottad a gondolataid velem.
Ez amit mesélsz annyira tipikus. Tényleg sokszor csak az a bajuk a gyerekekkel, hogy gyerekek.
És akkor ahogy írod, még szerencsések is vagytok, mert helyesek a tanítónők.
Tényleg hatalmasak az elvárások, nem is értem sokszor. Teljesen igazad van, nagyon el tudnak fáradni és különösen nehéz az első, ahol sok új dologba bele kell szokni és ezek többnyire nem kellemes dolgok.
Nem véletlen, hogy okosak, ha ennyit foglalkoztok velük. Sok gyerekre inkább ráaggatnak mindent, csak ne kelljen plusz energiát kifejteni ilyesmi dolgokra.
És a kislányod beszólása!! Jó is lenne:)))
Mellesleg gyanúm támadt . Nem azokról a gyönyörű gyerekekről beszélünk mi itt, akiknek csodás csíkos tortát sütött az anyukájuk??
Na most lebuktam. :)
De le ám:)
Ehhehe :)
És virágot is vittél remélem a tantónéninek, nehogy már azt gondolják, nem szerettek oda járni…
Még nem vittem, majd szerdán. Mert ő tényleg megérdemli, ennek nem ő volt az értelmi szerzője.