Adósságok

Adósságaim vannak szép számmal.

Adós vagyok még igen régről Zsuzsának, de még mindig nem tudom, milyen bor lennék. Azt meg tudom mondani, hogy Cointreau, vagy Grand Marnier szívesen, de a borral kapcsolatban tanácstalan vagyok. Még mindig.

Aztán a sorban a következő Pepper  diszkréten feltett kérdése a szakácskönyvekről. Hát jó, ha nagyon megszuttyongatna valaki, a Vándorbabot bepakolnám, de az meg nem igazán szakácskönyv. Ha még jobban szorongatva lennék, akkor Váncsát, de abból meg kitépném a
bevezetőket és csak azt vinném el, mert vastag könyv és kellene a hely a nemszakácskönyveknek.
És akkor itt mindjárt ki is lógott a lólábam.
De nem akarom nagyon elütni a dolgot, pl. a Good Food szakácskönyveket kedvelem. Kicsik és jó receptek vannak bennük.

Aztán kaptam barátságszalagot Babától,Grenadinetól, Piszkétől, Vestától, és Zsuzsitól.
Köszönöm, hogy gondoltak rám és küldöm nekik ugyanezt, nem annyira postafordultával, viszont egy virtuális baráti hátlapogatással tetézve.
És azoknak az olvasóknak is, akik a költözködésem után is kitartóan meglátogatnak:)

Aztán itt van a "milennélha"-játék, amit ChefViki gurított. Bocsánat, hogy nem válaszolom végig rendesen, jelen pillanatban (és szinte egész télen, kivéve amikor a friss hó leesik) legeslegjobban olyan ember lennék, aki valami meleg országban lakik. 

Mi volt 2008-ban?
Hogy öt dolog. Ízbolygó nagyon frappánsan összefoglalta az övét, attól tartok én nem tudok egy ilyen helyre kis listát kanyarítani.

De az év nagyon jól  kezdődött és  csodásan végződött, ez biztos.

Megtaláltam itthon azt a helyet, ahol a kisimult a fejem, és eltölthettem egy-egy felhőtlen hetet  a család nélkül, először ennyi időt, amióta többen vagyunk.
Autó alig járt, volt viszont helyette madárfüttyös csönd, fecskék, és körben hegyek. Nagy séták, kirándulások. És illatos körtepálinka. És szokatlanul kedves emberek.
Nem gondoltam, hogy van olyan szeglete az országnak, ahová ennyire  visszavágyom majd.

Megtapasztaltam, milyen a télből igazi nyárba menni, a frissen szedett trópusi gyümölcsök ízét, és azt hogy sokféle hitű-színű-identitású ember igenis tud békében, egymást elfogadva és befogadva együtt élni.

Rengeteg olyasmi jó dolgot csináltam, amit még sosem. A felfedezések éve volt, mondhatni.

Megismertem Andit, a Zakuszka-tanyásat.  Hihetetlen egy darab, és annyira jó hogy ilyen.
Nagyon örülök, hogy találkoztunk.
És lett néhány kedves ismerősöm a blogolás folyományaként, ami szintén csuda jó dolog.

És végül, hogy mi nem volt.

Tavaly sem kaptam nekem tetsző, kényelmes szandált, cipőt, csizmát. Nadrágot szintén nem.
Nem tudom, mi lesz, ha az összes meglévő lefoszlik rólam.
Lehet hogy elmegyek remetének, ahhoz jó lesz valami cájgnadrág, bakanccsal,  a helyet meg már úgyis kinéztem magamnak.