Áfonyahabcsók a tortán
Ilyet annyira akartam már régóta csinálni. Annyira egyszerű és annyira feldobja a legegyszerűbb tortát is.
Egy tökegyszerű torta volt az alibi, piskóta, megtöltve mascarponéval amit passzírozott áfonyával és egy kis cukorral kevertem össze, nem sokkal, hogy az áfonya íze érvényesüljön.
A habcsók volt a lényeg.
Egy jó hosszú nap után elkapott a lendület, nekiálltam gyorsan megsütni a piskótát, és ha már úgyis meleg volt a sütő, meg a kedv is megvolt, nekiláttam habcsókozni.
Hogy ez mennyire jó móka! Ha ezt tudom, nem várok ennyi ideig.
A neten körülnézve megállapítottam, ez is olyan dolog, mint az összes nagy igazság: mindenkinek megvan a sajátja.
Úgyhogy átlagoltam az összes véleményt, és a középarányos megoldást választottam, saját kedvemre átdolgozva.
Áfonyahabcsók
3 tojás fehérje
12dkg kristálycukor
kb. 1 teáskanál áfonyapor
A metódusban is többfelé oszlik a tábor, nekem épp olyan napom volt, hogy nem bántam, ha nem a legegyszerűbb megoldás vezet a legjobb eredményhez.
Úgyhogy a fehérjéket a cukorral gőz fölött addig kevergettem egy habverővel, míg a cukorszemcsék elolvadtak. Miután csak barna nádcukrom volt, várni meg nem tudtam, elég rondácska barnás lötty lett belőle.
Ezt beleöntöttem a robot táljába és 2 percig közepes, után a maximális fokozaton habverőztem.
Kb. 5 alatt lett belőle olyan kemény hab, hogy késsel is lehetett volna szeletelni.
Akkor kettévettem és az egyik felében elkevertem az áfonyaport. Aminek van az az érdekes tulajdonsága, hogy annál intenzívebb lila lesz, minél többet áll. És Annuskámnak köszönhetően van itthon, mert időközben az ő jó kis koktéljai hatására rákaptunk a smoothiera megint és ahhoz van itthon az áfonyapor. Ami most pont kapóra jött.
A másik felét csíkosra akartam. Nekem csak folyékony ételfestékem van, a zselés jobb lett volna, de ezzel is működött, legalábbis valamennyire.
A habzsákra rátettem a kinyomócsövet, óvatosan kifordítottam és hosszában pár csíkot húztam a zsák oldalára a festékkel.
Visszafordítottam, belepakoltam a fehér habot és kinyomkodtam sütőpapírra a kis sipkákat.
Aztán mellé az áfonyás habot, persze tiszta habzsákból.
100 fokon egy órát száradtak, aztán még kellett 1/4 hogy kicsit se legyenek puhák.
Óvatosan megnyomkodtam, lehet érezni, amikor már jó.
Az időközben összeállított tortát bevontam svájci vajkrémmel (első kísérlet szintén), amit felében megszíneztem áfonyaporral, úgyhogy ombre lett, ami persze már biztosan nem divatos szintén, de kit érdekel.
És a hab a tortán: a sok kis cuki habcsók a tetejére.
Kicsit az alja megpuhult másnapra a sipkáknak, pedig direkt azért vontam be vajas krémmel, hogy ez ne történjen meg, de a többi része ropogott.
Ja, hát én persze nem szeretem sem a habcsókot, sem a pavlovát, semmi ilyesmit.
De ez nagyon jó móka, nem ez volt az utolsó játszásom vele.
És olyan szépek lettek, talán a fényképezőt is előszedem legközelebb…
1 hozzászólás
[…] Aztán a torta tetejére biggyesztettem kedvenceimet, a kis habcsókokat. […]