Az inkvizíció szorításában

Julie és Lorien tolta tovább az aktuális témát, gasztrobűnügyileg, sőt Lorien egyenesen a spanyol inkvizíciót emlegette…

Az itt a kérdés, hogy mi minden fordul meg kamrában-gyomorban, ami restellendő lenne.

Na, kedveseim, velem aztán alaposan melléfogtatok! Még szerencsétek, hogy ilyen lusta (elfoglalt!) vagyok és csak most jutott eszembe a lemaradásom, mert ha idejében, tiétekkel együtt kerül napvilágra, igencsak kínos lett volna rátok nézve.

Őszinte leszek.
Tiszta vagyok én, akár a gyémánt, hibám semmi, fény felé tartva átlátszó, mondhatni makulátlan ragyogású volnék, úgyhogy jól szégyellhetitek magatokat hozzám képest. Szervezetembe életidegen anyagot bejutni nem engedek, a “konzerv” szó tiltott minálunk,  E-betűs adalékanyag sem teheti be lábát, mert a kutyák már a kertben elcsípik és szétharapják.
Kizárólag bioalapanyagokból készül mindennapi eledelünk,  olyan helyekre, amit szuper- neadjisten hiper-és market jelzővel szoktak ellátni, be nem teszem a lábam, az maga a fertő!

A hajnalt zsemlyék készítésével kezdem,  s ezt eszik reggelire, persze teljes őrlésűt családtagjaim, jóvoltomból. Hajnalban viszont általában alszom, ez ennek a dolognak erősen gátját veti, ezért többnyire az előző napi zsemlét esszük, amit a boltban veszünk…
(És az a friss, ropogóshéjú, még meleg fehérkenyér az itteni péktől, aki még egészen kenyérszerű kenyeret süt és isteni, igazi ropogóshéjú kifliszerű kiflit. Dehát, persze ez sem egészséges, nem is eszem soha, csak akkor, ha hozzájutok.)
Jó, tele a mélyhűtő egészséges piszkei biokenyérrel, azért elfogy azt is.

Egészen ritkán megkívánom a Plusos csipszet (jó, ott is szoktam vásárolni, na és?!), de csak azért eszem, hogy ne legyek már annyira tökéletes.

Kizárólag a táplálékpiramis elvén étkezünk, édességet keveset, ez a nagy tábla csoki itt mellettem csak a véletlen műve. Valaki itthagyhatta, a jó életbe, hmm, egész jó, izé, ki vele, ma még nem ettem semmi gabonafélét!
Bár, tulajdonképpen, ha azt vesszük, hogy a kakaóbabot esetleg ha besorolnánk a hüvelyesek közé, amik szintén nagyon egészségesek…
(Ha meg valaki az időnkénti Plusos dianáscukor addikciómról hadoválna, semmiképp ne higyjetek neki, pofátlan hazugság.)

Évente kétszer-háromszor frencsájzos gyorskaja is valahogy beugrik, de ezt csakis hosszas könyörgésre vagyok hajlandó magamhoz venni, többen szépen kérlelnek, hogy legyek szíves már, naaaa, a mama kedvéért egy falatot, egyet a szomszédbácsi kedvéért…
És én feláldozom magam. Csak a többiek, a gyarlók érdekében, ne érezzék már annyira a porban magukat! De csakis miattuk.

A nagy bevásárlósba (van egy egész pici gyerek, aki pipiboltnak hívja) is csak azért szoktam menni, mert közel van.
Igen. Aztán ha már ott vagyok, nem akarok csalódást okozni nekik, és vásárolok valamit.
De kifelé már eléggé ideges szoktam lenni!

Otthon előkerül a szatyorból a tormás majonéz, na ezt sem értem, mindegy, majd vendégekkel megetetem.
Viszont  hogy került a szendvicsemre?!
Mi !? Helmann’s majonéz? Ezek egymást hozták valahogy!

Konzervsoha! Csak ez a kis anananász, pusztán a zsírégetés véget.
Ja, van benne cukor.
De annyira kis kevéske!
Úgyis nádcukrot használok mindenhez, az meg mondhatni az egészség talpköve, szinte nem is cukor, hát akkor ez a minimális, ami ebben van, már igazán becsúszhat!

Ehhehe, ez itt egy paradicsomkonzerv, meg egy vörösbab? Á, nem azok ám, csak hasonlítanak kicsit, biztos a kölök legújabb játékai, a nyavalya tudja már, mivel játszanak ezek a mai gyerekek?! Mindjárt elő is veszem, vallja csak be.

Jó, csemegeuborkát meg nem tudok csinálni, azért én sem lehetek teljesen tökéletes, mikor már amúgy is majdnem az vagyok.

Leveskockát nagy ritkán, akkor is az Alsana biót, de közben lelkifurdalásom van!

És!!! NO pudingpor!!! Jó, már unjátok, de akkor is, azt aztán tényleg nem!

Gumicukrot néha engedélyezek a gyereknek, és csak azért eszem belőle, hogy kevesebb károsság jusson fejlődő szervezetébe. Apja is ezért szokta feláldozni magát.

A virslit viszont tényleg csak a többiek eszik!

Szerintem járt ez a kérdés már körbe-karikába, akinél nem,
érezze magát felszólítva.
Én ellenben egészen határozottan felszólítom Anyu(ha)
polgártársnőt (lassan szokássá válik ez énnálam), hogy
kifejtsen bármit, ami ezzel kapcsolatban eszébe jut…

(És egész nyugodtan azt is tessék hozzávenni az én
makulátlanságomhoz, hogy ma tüdőcsúcsombanülőkutyanap volt,
ugyanis nagyobbik eb lett megint nyáriruházva, hétfőn viszont
dr. Gombszemű  kerül sorra, akkor meg szívattakoskutyanyírónap
lesz.
Ezt csak azért mondom, hogy addig legyetek irtó kedvesek,
mert lehet, hogy aztán már késő lesz!)