Hihetelenül titkos dolgok rólam

Lorien, Pepper, Grenadine, Zsúrkenyér, Garffyka kínált meg nagy megkönnyebüléssel, miután túlestek a saját viselt dolgaik bevallásán.

Közben jött a vkf, szinte kezdtem elfelejteni is a dolgot, de miután ilyen helyesek voltak, hogy gondoltak rám is, nem tehetem meg csak olyan lazán.

Több, mint egy évvel ezelőtt már forgott ez a kérdés, bár nem a gasztroszférában és akkor nagy nehezen nyekegtem is valamit. És ez már olyan régen volt, hogy biztos nem emlékszik rá senki, nem lehetne ennyivel megúsznom?

Na jó.

De azért legalább egynek beleszámolom, pedig hét az is.

Van valami, amiről nemigen esett szó, bár mostanában gyakorta vagyok négylábúakkal elfoglalva itt is, meg úgy egyébként, napom el nem múlik nékülük.
Van két ősöreg, csodahogymégél macskám. Szinte hihetetlen, hogy még vannak és hogy az öregebbik is, -lekopogom, ilyen jó állapotban van. Ő ugyanis 18 éves. A “kisebb” 15, vagyis ő sem mondható fiatalnak, különösen, ha hozzá veszem, hogy mind a kettő fajmacska, amik eleve rövidebb életűek szoktak lenni a házimacsekoknál.
Az idősebbiknek az a meggyőződése, hogy én vagyok a gyereke, a másik szentül és tántoríthatatlanul hiszi, hogy ő az én gyerekem. Lelkes rajongásuk időnként terhes tud lenni. Ugyanis lehetőleg egyszerre szeretnek rajtam időzni, és lehetőség szerint minél nagyobb testfelületemen. És dagasztanak. Lehetőleg olyan helyeken, ahol nem annyira kellemes.

Rajzfilm korlátlanul jöhet, azok közül is leginkább a régebbi típusú.
Nem kellett hozzá szerintem valami nagy apparát, pár vonal és hangeffekt, de nálam viszi a pálmát és most, hogy sokadszorra nézem vissza, még mindig hangosan nevetek rajta.
(Update 2014. Simon’s cat. Még mindig imádom)

Amikor terhes voltam, egy számmal megnőtt a lábam. Ezt a tényt az egyik barátnőm a mai napig képtelen elhinni, persze kibicként könnyen beszél.
Ha nem állunk meg ilyen hebehurgyán a gyártásban, ma akár Hős cipellőcskéjét is hordhatnám, igaz, akkor hat gyerekünk lenne. De mennyit tudnánk az én cipőköltségemen spórolni!

Énekelek az autóban. Nem érdekel, hogy ki látja, van amikor rázom is magam hozzá, ha olyan a zene, esetleg dobolok a kormányon. Kinőttem abból a korból. Na és?
Gyerekkel ha megyek valahová, akkor együtt énekelünk.
Ha valaki múlt héten csütörtökön egy gyereket látott az anyjával, akik lehúzott ablak mellett bömbölték, hogy “kócos kis romantika tejfogával a szívembe mar”, azok mi voltunk, csókolom.

Kedvenc zenéimet hatszázszor is képes vagyok meghallgatni, Sarjnak a fönti tudománya ennek egyenes következménye.
Ez az egyik örök darab. A film is.

Igen, a meséket én is. Nem mindet, de amit igen, azt nagyon.

Valami érdekes van a zsebemben. De nem mondom meg, mi az.

Más őrült nagy titok nem jut most eszembe.
De ez már így is sokkal több, mint hét!!