Búcsú a cseresznyekerttől
Az úgy volt, ahogy írtam, a Csehovról, meg az ő kertjéről, meg hogy minden másképp lett. És amikor kiderült ez a minden másképp, elkezdtem vágyakozni valami más után.
Hogy egyeseknek milyen jó kis passzolós blogneve van, nyilván mert több esze volt, mint nekem és nem két perc alatt döntötte el. Ha meg mégis, akkor sokkal frappánsabbul jár az agya.
Meg a blogruházatra is kezdtem irígykedni, hogy más miért olyan ügyes, hogy kedvére formálja, ha meg ő nem, akkor van valaki, aki ért hozzá, hiába a barátaim is csak úgy más tulajdonságokért vannak nekem, viszont ha már, valamelyik igazán kitanulhatná a sablonszerkesztést.
De ezek olyanok, hogy egyik se, sőt, még arra sem vették a fáradtságot, hogy ebbéli vágyam kitalálják, pedig senkinek sem mondtam.
De mi van, ha az embernek mégis van egy olyan blogosbarátnője, aki önként, dalolva rózsaszínesít, ezt idetolja, azt meg oda, zokszó nélkül elvisel olyan hülyeségeket, hogy "jaj, a bordó sosem állt jól nekem", pedig nem is rám akarta adni. Angyali türelemmel rakosgat, lelkesen keres képet, mutatja, mit talált ki, ami tök jó, de persze én meg rakosgattatom máshová, belekontárkodom a munkájába, átszínezek, belerondítok. És miután jól agyonszekíroztam, nem küld el a fenébe, ha mégis más fejlécet szeretnék, hanem egyetértően helyesel, hogy "persze, ha olyat akarsz".
Ha nem lennének amúgy is elévülhetetlen érdemei, akkor most állítanék lovasszobrot neki, de mivel ez már megtörtént, akkor most felvirágozom.
Köszönöm szépen, Pirosom!
Ha nem vállalkozol rá, sosem lett volna átöltöztetve a blog.
És akinek végül a beleszerkeszthetős fejléc köszönhető és aki szintén nagy türelemmel viselte az amatőr elképzeléseim és elegánsan rázta gatyába az egészet. Megint Lánczi András segített, (pedig nyilván jobb dolga is lett volna) és nem csak a másfajta fejléc elkészítésében, hanem abban, hogy kertesből etetős legyek és mégis minden benne legyen, ami eddig volt. Azt mondta, hogy lehet és úgy is lett. Ez egy ilyen pasi. Csak úgy segít. És mindig. Zokszó nélkül és türelmesen.
Neki is nagyon köszönöm.
Meg a többieknek, akik segítettek a hurcolkodásban.
Köszönöm szépen, Pirosom!
Ha nem vállalkozol rá, sosem lett volna átöltöztetve a blog.
És akinek végül a beleszerkeszthetős fejléc köszönhető és aki szintén nagy türelemmel viselte az amatőr elképzeléseim és elegánsan rázta gatyába az egészet. Megint Lánczi András segített, (pedig nyilván jobb dolga is lett volna) és nem csak a másfajta fejléc elkészítésében, hanem abban, hogy kertesből etetős legyek és mégis minden benne legyen, ami eddig volt. Azt mondta, hogy lehet és úgy is lett. Ez egy ilyen pasi. Csak úgy segít. És mindig. Zokszó nélkül és türelmesen.
Neki is nagyon köszönöm.
Meg a többieknek, akik segítettek a hurcolkodásban.
Így (k)öltözött át a blog, és ezzel egy időben elbúcsúzkodtam a cseresznyekerttől is.
Azé' jó kis kert volt, szerettem.
Azé' jó kis kert volt, szerettem.
MancsMűvek
KicsiKert
Ó, hát ez igazán gyönyörű lett :) (És szerencsére megmaradt benne néhány elem, amiről nulla másodperc alatt sikerült beazonosítanom az ismeretlen objektumot :D)
szerettem a kertedet..
de azért cserke maradsz az etetőben is ? :)
De jó, hogy látlak:) Látod, hiába okítottál gondosan, csak más csinálta meg a szép új sablonom, nekem csak aprócska részem volt belőle…
Grenadine, az maradt:)
Drága Cserkókám! Amit én böködtem, alig volt valami, a töltelék a lényeg!:-) Vékonyka hártya voltam csupán a mazsolástúrósrétes tölteléked körül:-)
De azt mind nagyon szívesen, szeretettel, de úgyis tudod!:-)
Szeretettel ölellek, Piros
ÉdesPirosom, ne szerénykedj, tényleg sosem lett volna, ha nem vállalkozol lelkesen.
És a töltelék meg csak egy szétmászós massza tészta nélkül és sosem szerettem csak a tölteléket:)
És tudom, persze és az is külön jó benne és most irtóra örülök, hogy sikerült.
Jó, jó a külcsín( és tény és való csinosabb) fontos, de úgyis a belbecs a lényeg!! és nézd meg az én blognevemet… hát valami egészen másra gondol mindenki ;)
El nem tudom képzelni, mire gondolhatnak?!:)
És hát ha beltartalom sántít, akkor még mindig lehet nézni a külalakot…
Cserke! Ez nagyon jó lett!
Gratulálok!
A tartalmat, hogyan emeltétek át? (mondd, hogy nem minden postot egyesével!)
Ízbolygó, köszi! Nem egyenként, de hogy technikailag hogy kell, ahhoz én nem értek sajnos.
Teljesen sokkaljobb ez az új design, gratula!
Jé… csak beírtam megszokásból, hogy cseresznyekert (mert nem ám könyvjelző, meg ilyesmi), és lett belőle etető. Kicsit nem vagyok itthon, és rögtön ez van. Szép! Jó! Gratula! Pirosnak is! És jó, hogy Tigrincs is megmaradt :) Meg a többi recept, mert azok közül néhányat használok, de lusta vagyok elmenteni.
(Szógálati közlemény: köszönöm szépen a szíves közreműködést, úgy néz ki, lesz valami abból a dologból, tudoood…)
Húha, én csak kapkodom itt a fejem. Szép, csak szoknom kell még… Ügyesek vagytok!
Melange, így van ez, kanászodom rettentően:)
(A “dolog” meg remélem sikeres lesz és szívesen)
Eszter, még én is szokom.