Igenis a csoki jót tesz. Akkor is, ha beteg valaki. Meg diétázik.
Vagy diétáznia kellene, de valami téves kód miatt az étvágya amúgy abszolút rendben van, még akkor is, ha teljesen feleslegesen eszik.
Ez paktum, ahogy Fülig Jimmy mondaná.
Nagy igazság. És még az is van, hogy a magas kakaótartalmú csoki kifejezetten gyógyszer, nem is tudom, miért nem lehet feliratni.
Hamarosan madáretetni is kell, már a múlt heti jó időben is feltűnt, hogy keresgélnek az etetőben, felborogatják a kutyák által a fűben szétszórt diót.
Szerintem érzik, hogy jön a hideg és igyekeznek némi tartalékot felszedni. Érdemes előszedni az etetőket, lassan lehet feltölteni. Sajnos.
Ez csak azért jutott eszembe, mert ma törtem diót és ilyenkor rögtön hallok egy-két érdeklődőt a fejem fölött a fákon cserregni, alig várják, hogy átkutathassák a maradékot. Olyan helyen töröm, ahol ottmaradhat egy darabig a héj és a törmelék, pont emiatt. Most már pluszban törtem nekik is, rájuk fér.
De nem csak úgy szórakozásból törtem a diót, erőt véve nyomorú önmagamon.
Diós brownie
10 dkg vaj + egy kevés a tepsihez
10 dkg 70 %-os Lindt (kicsit fájt érte a szívem, de aztán gyorsan nem maradt mi után sajnálkozni)
8 dkg kristálycukor
3 púpos kanál liszt
2 tojás
10 dkg durvára vágott dió
Vajat és csokoládét gőz felett felolvasztottam. Amíg olvadozott kikevertem habosra a cukrot és tojásokat, majd hozzákevertem a csokis masszához. Lisztet, diót több részletben hozzáadtam.
20 centis tepsit használtam, amit kivajaztam, sütőpapíroztam, majd azt is vajaztam. Lényeg a biztonság, így nem ragad bele, tudnék mesélni… Ebbe az agyonkent tepsibe öntöttem a tésztát, 20 perc alatt sült meg 180 fokon.
Belül puha, kívül ropogós.
Nem vártam meg, hogy egészen kihűljön, mert nem lehetett, mert aki nyamvadt, annak jár langyosan, melegen és forrón is.
Hogy micsoda? Hidegen szebben lehet vágni?
Tudom, naná. De hidegen már nem lett volna mit vágni.
(inspiráció: Larousse Csupa csoki)