A krumplisalátát persze nem csak karácsonykor lehet enni, de nálunk akkor biztos, hogy kerül az asztalra, mert Hősnek nagy kedvence.
Nyáron került a kezembe Lisa főzősújság, annak a letesztelt receptjéből készül idén, némi módosítással.
Nagyon egyszerű és nagyon finom.
Pikáns krumplisaláta
80 dkg kiflikrumpli
2 közepes lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
8 ek olívaolaj
4 ek citromlé
1 ek konyak
1 tk mustár
só
bors
pici cukor
zöldfűszerek
opcionálisan: koktélparadicsom, olajbogyó, szőlő, savanyított kapri
Krumplit kefével jól lemostam, héjában puhára főztem.
Amíg főtt, vékony karikákra vágtam a hagymát. A fokhagymát nyomón átpréseltem egy kisebb edénybe, ebbe került az olívaolaj, citromlé, konyak, mustársó, bors, egy csipet cukor. Jól elkevertem.
A megfőtt krumplit meghámoztam, felkarikáztam, egy nagy tálba raktam és és óvatosan összeráztam az öntettetel és a hagymával.
Nem árt neki, ha áll két-három órát.
Akkor lehet rászórni amit még kívánunk, nálam paradicsom került rá, aztán szőlővel is kóstoltuk, úgy is finom.
Másodszorra már dupla dresszinget készítettem hozzá, mert az én krumplim beszippantotta hamar és nem baj, ha kicsit tocsogósabb.
A recept szerint még kerül az öntetbe 4 db szardellafilé, de az minálunk nem kívánt hozzávaló.
Tálalásnál aprított kakukkfűvel és snidlinggel szórtam meg.
Hírek, röviden
Aztán még szeretnék beszámolni róla, kérdezték többen is, mi lett a kommendált cicasorsa. Nagy örömmel jelentem: lett gazdája. Nem a blogon keresztül, hanem olyanok vitték haza, akik idáig is lejártak etetni.
Szóval hurrá, egy kóbor cicával kevesebb.
Meg még ez is nagyon fontos. Kérem szépen, aki az elmúlt kb. 3-4 hétben írt nekem és eléggé el nem ítélhető módon nem válaszoltam neki, legyen olyan jó és küldje el még egyszer a levelét.
Az történt ugyanis, hogy egy csomó levél, ami a blogos emailcímre jött, valamiért a spamok között landolt.
Ezt meg nem mindig nézem meg, van, hogy csak törlöm, mert nem szokott benne olyan lenni, mi nem odavaló.
Na, most viszont volt, csak ez sajnos már utólag derült ki.
Úgyhogy ezerbocs, akinek nem válaszoltam, nem egészen az én hibám.
Aki pedig álmatlanul hányódott, amiatt, hogy én most miben tartom majd a kenyerem(tutira sokan vannak), azt megnyugtatom, hogy félmegoldású kenyeresdobozom van. Morzsatálcája van, ki is lehet húzni, de jön vele az egész hóbelevanc, majd még házibarkácsra szorul.
Nem olyan rég alakult ki kisebb pengeváltás Maimoninál a H1N1 oltásról.
Nálunk is lehetett iskolában oltatni, nem kértük. Aztán szombaton mentünk hepatitis oltásra és egy hirtelen lendülettel kértem az influenzaoltást is.
Rengeteget törtük a fejünket, faggatunk ismerős és ismeretlen orvost, szakembert, még állatorvost is.
A többszöri minden oldalról megvizsgálás után sem lettünk okosabbak, ez nyilván jelzi alapos visszamaradottságunkat is.
Meg talán a körülötte kialakult katyvaszt.
Mindenki nyilatkozott már keresztbe-hosszába, illetékesek és abszolút amatőrök, egy dologban volt közös a sok okosság: az ő véleménye az egyedüli tárgyilagos, valamint üdvözítő.
Mindenki más kukkhülye.
Erre varrjál gombot.
Nem is sikerült nekünk sem.
Hogy miért döntöttünk az oltás mellett mégis?
Nem, nem azért mert hirtelen átképeztük magunkat univerzális szakértővé mi is.
Egy oka van: viszonylag sokat utazunk.
Ha csak egy szűkebb területen mozognánk és itthon, valószínűleg elhessentettük volna a dolgot.
De így nem.
Hát ezért.