Több mint egy hete egyedül vagyok, a család itthon hagyott kutyavigyázónak. Lassan kezdem megszokni, hogy üres a ház, Lujza nem sok erőfeszítést tesz, hogy pótolja a megszokott mozgalmasságot. Vagy észak-dél irányban, vagy fordítva alszik.
Én meg nem. Alszom. Éjjel sem.
Mindjárt második éjszaka fél kettőkor arra ébredtem, hogy alattam épp a nappalit rámolják kifelé.
Ami nem izgatott annyira, hanem hogy a kutya lent van egyedül.
Félórás jeges rémület után, sötétben settenkedve rájöttem, hogy a szomszéd előtt áll egy furgon, abba pakolnak.
Az éjjeli csendben pont olyan volt, mintha nálunk matatna valaki.
Hogy miért az éji órát választották, nem mertem azóta sem megkérdezni.
Azóta a partvis a lépcső mellé van készítve (kézifegyver lépcsőn felhaladók ellen) és egy törvénytelen bors sprayvel alszom együtt.
A pasik meg minden nap küldik a hergelős képeket magukról, különböző visszataszító helyekről.
Szóval muszáj valamivel vigasztalni magam.
Valamivel ami kellően dekadens, sok csoki van benne, egyszerű és gyorsan megvan, mert a nagy szomorkodásban azért elég jó kis programjaim vannak.
Erről nekik nem kell tudni, a szomorkodást viszont minden alkalommal nyomatékosítom, összekötve a pontos, fényképes listával, hogy mit kell nekem hozniuk, hogy egyáltalán szóba álljak velük.
Meg hazahozzam őket a reptérről vasárnap.
A receptet kaptam, eredetileg a Balaboosta című szakácskönyvből van.
Nem sokat változtattam rajta, a cukorból csíptem le 5 dekát, fél teáskanál só helyett egy csipet van benne, az egy teáskanálnyi kardamomot is rémesen soknak találtam.
A süti kora reggel sült, közben kiugráltam a kertbe a ködöt nézni, meg konstatálni, hogy mérhetetlen mennyiségű diólevél lehullott reggelre.
Az őszt addig szeretem, míg nem csupaszak a növények és ez a ma reggeli köd olyan gyönyörű fényeket varázsolt, hogy egészen jó kedvem lett tőle.
És a süti is igen jó, kiérdemelte, hogy a blog facebook oldala ezzel startoljon.
Kávés-csokis-kardamomos brownie dióval
10 dkg vaj
10 dkg 70%-os csokoládé
3 tojás
10 dkg cukor
1 és 1/4 tk. őrölt kávé vagy jobbféle instant, kevés vízben feloldva (elbírna többet is, akár a dupláját)
1 kk őrölt kardamom
1 kk vanília kivonat
8 dkg liszt
csipet só
két marék durvára vágott dió
A vajat a csokoládéval vízfürdő felett felolvasztottam, félretettem.
A tojásokat a cukorral habos-világosra kikevertem. Ezután hozzáadtam a kávét, kardamomot, vaníliát, sót.
A csokis vajat lassan, keverés mellett elegyítettem a tojásos masszával.
A lisztet rászitáltam és belekavartam.
21*24 cm-es tepsit kivajaztam-liszteztem, a dió az aljára szórtam, erre ment a tészta.
160 fokon, légkeverésen 16 percet sült.
És a kert, meg a fények, ahogy a nap átverekedte magát a fátyolon.
