Rossz hírem van.
Ballonozni jó. Nagyon jó.
Kicsi gyenge pontja a történetnek, hogy hajnali 1/2 5-kor kellett kelni, meg a reggeli hűvös sem volt annyira kellemes, de fantasztikus egy dolog.
Nagyon gyorsan felállították a ballont és bár nem hittem el, hogy a pici kosárba hárman beférünk, mégis így volt és utána már szálltunk is a szelek szárnyán a reggelben.
Felébresztettük a kutyákat, beláttuk a Duna kanyarját, integettünk koránkelőknek, megzavartunk nyulakat, őzeket, lovakat, eszméletlen birtokokba láttunk be és repültünk nagyon alacsonyan, épp a fenyők csúcsát nem érintve.
Hihetetlen, hogy egy kicsi kosárkában lebegünk fent a magasban, a gázfröccsök hangján kívül csak a csend, a nap is nekünk kel, felettünk a narancs léggömb, és repülünk a házak, erdők fölött.
Azt gondoltam, félni fogok, repülőn felszállásnál-landolásnál szorítom a karfát, de itt olyan finoman úsztunk át egyik közegről a másikba, hogy eszembe sem jutott ilyesmi, egyszerűen csoda egy élmény volt.
Aztán nagyon ügyesen leszálltunk, pedig tartottam tőle, hogy egymás hegyén-hátán vonszolódunk majd, de nem. Szépen ki is másztam, csak utána estek egymás nyakába, mert eldőlt a kosár.
Nem maradt el az avatás sem. Először is rá kellett feküdni a ballonoszsákra és a légi személyzet mind a három tagja jót ráhúzott a hátsónkra, aztán kaptunk egy kis ismertetést a ballonozás múltjáról.
Akit bővebben érdekel, itt olvashat róla érdekeseket.
Utána kis tincset megperzseltek a hajunkból,(a tűz, ami ballont röpteti), füvet szórtak a fejünkre ( a föld, amin landol), majd némi pezsgővel lettünk megöntve szolídan, a maradék poharakba került és koccintottunk a szerencsés földetérés örömére. Mostantól van léghajós nevem, sőt előléptem grófnővé is, ezzel párhuzamosan.
Nagyon profik és helyesek voltak a ballonisták, akiket aztán a végén megkérdeztem, bérletkedvezmény van-e? Azt mondták, beszélhetünk róla…
Mostantól várom a kedves szponzorokat, akiknek különböző recepteket tudok felajánlani a következő repkedéseim finanszírozásáért cserében…