Szóval az úgy van, hogy átértékeltem röptében sok mindent. Hogy kb. hatféle, úgy egy hónapja tesztelt-gyűjtögetett étel fotója elszállt, nem is olyan fontos.
De hogy a gyerekem 12. szülinapi képei is, az húsba vág.
Valamint igen drága tanulópénz volt, hogy a többi képet vissza tudták varázsolni és a tavalyi téli utunkról megvan minden.
Ami elromolhat az tényleg meg is teszi, és mostantól az összes létező dologra mindenhová kimásolunk mindent és előhívatjuk hatszor.
Panaszkodtam karácsonymérgezésről is, leginkább a milliószor hallott nyál zenék mennek az agyamra. Pedig ha valami, a zene szokott karácsonyi hangulatba lökdösni. De mindig, mindenhol ugyanaz szól.
És jajj, mennyire unom.
Nahát, kénytelen vagyok azt mondani, éljenek az összes karácsonyi könyökömön jön ki muzsikák, ide nekem még a télapóavárosbajöttöt is.
Ha valaki mégis húzná még a száját, hát most szólok, inkább hallgatom mindet századszor, mert még mindig jobban szólnak, mint az orvosi rendelőben a többi népek köhögése, az enyémről már nem is szólva.
Viszont egy keksz fotója megmaradt a fotómasinában, úgyhogy gyorsan beírom, mielőtt elillan az is.
Ugyanolyan egyszerűség, mint a mogyorós és ugyanúgy a Larousse-ból származik a recept, és nagyjából annyi idő alatt is fogyott el.
Omlós csokis-narancsos keksz
12 dkg puha vaj
10 dkg 60 %-os csoki apróra vágva
25 dkg liszt
8 dkg kandírozott narancshéj felaprítva
1 cs. sütőpor
8 dkg cukor
1 tk vaníliakivonat
1 tojás
pici só
1 bionarancs finomra reszelt héja ( a receptben narancsesszencia)
Lisztet, cukrot, sütőport összekeverni, többi alkatrésszel összedolgozni egyneművé.
1 órára hűtőbe tenni.
Mikor letelik, lisztezett táblán 3-3 mm vastagra nyújtani, kiszaggatni.
180 fokon 10 perc alatt sül meg.