Megint közeledik a boldogságos pillanat, amikor a gondos, felelősségteljes, gyermekének örömet okozni kívánó szülő alkalmi elmezavaron esik át.
Vagyis nyulat vásárol szeme fényének. Húsvétra. Élőt.
Okuljon a gyerek, majd jól megtanulja, hogyan kell az állattal bánni, érezzen egy kis felelősséget.
A kis nyúl nagyon cuki, kedvesen mozgatja az orrát, mókás ahogy a füleit billegteti és ropogtatja az izét.
Ami jó esetben sárgarépa, nyúleledel, vagy egyéb ilyes dolog, nem pedig a déditől ránk maradt fotel lába vagy a számítógép kábelei.
A nyúl a jelek szerint egy roppant ostoba állat, erre már Karinthy is rájött, aki pedig csak meg akarta simogatni.
Szerencsétlennek fogalma nincs fontos küldetéséről, hülyébb, mint egy kezdő Spiderman.
Nem tudja, hogy neki csak aranyosnak szabad lennie, hogy hagynia kell magát nyuzbálni mozgó plüssállatként és nem hasmenősnek lennie az ölelgetéstől.
Nem tudja, hogy nem szabad megrágnia mindent, hogy csak egy bizonyos területen belül tartózkodhat, hogy meg kell ennie mindent, amit kap, vagy életben maradni koszt nélkül. Sőt, még wc-re sem tud járni.
Ahol rájön, ott ereszti el. (Bár hallottam nagyon intelligens nyulakról, akik fix helyen kis-és nagydolgoztak, na de ahhoz olyan környezet kell ugye.)
A hormonjait sem tudja az ostoba állatja szabályozni, mert fogja magát és megnő. Hamar.
Már nem annyira bájos, a szagát sem tudja ibolyássá változtatni, sőt az almot sem cseréli maga alatt, bár ezeket, ha belegondolok, eddig sem tette.
Szóval a nyavalyás, büdös nyula teljesen úgy viselkedik, mint egy igazi, élő állat.
Mert még nem tudtak kikísérletezni egy olyan speciális HÚSVÉTInyulat, amit felhőtlenül hazavihetünk a gyereknek, miután hosszan óbégat, hogy anyaaaa, igazi húsvéti nyuszit akaroook!!!
Amelyik tündibündin húsvétinyusziskodik, jó, etetni esetleg kell egy picit, valami hely is kell neki, bár ezeket is jó lenne kiiktatni.
Majd miután drága magzatunk elvesztette az érdeklődését irányában, fogja magát és szépen elenyészik a nagy marha éterben.
A Húsvéti Nyuszi nem létezik.
Tessék tudomásul venni.
Nem könnyű, tudom én.
Élőnyúl, na, az van.
Olyan amelyikkel törődni kell, etetni, tisztítani, nem mérgelődni, amikor nyolckilós baknyúllá növekszik és a hátsó lábával ír sztepptáncosokat megszégyenítő sebességgel dobog, ha valami nem tetszik neki.
Esetleg megharapja, ha valaki hosszasan molesztálja, legyen mégoly béketűrő is a boldogtalan alapesetben.
Ha valaki képtelen a továbbiakban gondoskodni róla, az ne vegyen a gyereknek nyulat.
Van olyan aki nem látott még utcára kidobált, tévetegen kóválygó nyulat húsvét után?
Mert ez a legegyszerűbb, sorsára hagyni valahol.
És bizony, nagyon rosszul esik hallani ilyet, de van, aki a kukába dobja.
Élve.
És nem, az állatkert idén sem fogadja be a feleslegessé vált nyulakat húsvét után. Fogjuk már fel, hogy nekik sem a felelőtlen állattartó magatartás elősegítése a céljuk.
Szóval idén is azt mondom, ne vegyél élő állatot a gyereknek húsvétra.
Ne csak nyulat, csibét, kacsát sem.
Ha csak nem tudsz később úgy gondoskodni róla, ahogy egy élő, érző lény alapvető igényeinek megfelel.
Nem szégyen, ha nem megy.
Gondold meg, sokkal egyszerűbb egy puha plüssállattal bánni .
Nagyon helyeseket kapni.
Nem kér enni, csöndben van, nem bogyózik szerteszét, nem büdös, ha mégis, ki lehet mosni.
Megérti ám a gyerek, miért nem kap élőt.
Csak magyarázd el neki.
