Megint terítéken a tavalyi receptek, a tejszínes capunti kipipálva, a szezámos-gyömbéres szintén.
Ezt illetően élt bennem a remény, hogy sikerül valami használhatóbb fotót előállítani, mint tavaly.
Hát nem.
Talán jövőre.
De az ételt ajánlom erősen, igen jó és úgy tíz perc kell összesen az elkészítéséhez.
Valamint benevezünk a kétkilószőr-egyóraalatt vetélkedőre is. Vagyis túlestünk a kisebbik eb fodrászolásán. Rendkívül kultúráltan viselkedett, semmi kapkodás, lihegés, fogcsattogtatás, harapdálás.
Igaz ugyan, hogy az időt a tüdőmben üldögélve töltötte, de mégiscsak nem negyven kiló, mint a másik.
Trarararaaa, előtte:
és minden szempontból megkönnyebbülve, utána:
Mindenki által jól láthatóan sugározva: nagyon, nagyon jó kis kutya vagyok, a magatartásom feddhetetlen, azon kívül nem is értem mit beszélsz.
Rakás?! Miféle rakás?! Minek a közepére??
Hogy én?! Éééén????
Mélységes szomorúság költözött a szívembe.
El tudsz rólam ilyet képzelni?
Hát nézz már a szemembe, ember!