Rómában az egyik legnagyobb ízélmény a krumplis pizza volt. Egy kis eldugott pékségből, ahol a pizza biancát asztalnyi méretben sütötték és rajtunk kívül csak helyiek vásároltak.
Vékony pizzatészta hajszálvékonyra szelt krumpliszeletekkel kirakva, rozmaringgal, ropogósra sütve.
Semmi extra. De a Colosseummal szemben a padon üldögélve, azon a napsugaras, papagájzajos téren, -nem is tudnék jobbat elképzelni. Amikor minden pont a helyén van.
A rekonstruálása még várat magára, kemence hiányában nem is lesz olyan, a kilátás sem fog sokat hozzáadni, de azért előbb-utóbb.
Ilyen ez a süti is. Semmi extra pepecs, de nagyon jó. Meglepően nagyon.
Lehet a marcipánra mondani, hogy azért nem a krumpli kategória. De nem is valami hűde különleges hozzávaló. Ha meg nincs, olyan 8 dekányi darált mandula 4 dkg cukor elég jól helyettesítheti.
A ‘nem koszolunk sok edényt-nem töltünk szép időben órákat a konyhában’ kívánalmait tökéletesen hozza, ugyanakkor ízélményben messze felülmúlja az elkészítésére szükséges időt, meg a többit.
A Home, sweet home-ból nem az első, amit kipróbálok. Kicsit átvariáltam ezt is, több a tej, kevesebb cukor, abban nincs marcipán.
Még mindig csókoltatom az amerikai mértékegységek kitalálóit.
Epres marcipános sütemény
15 dkg finom liszt
1/2 tk sütőpor
1/2 teáskanál szódabikarbóna
6 dkg puha vaj
8 dkg cukor
1 nagy tojás
pár csepp vanília kivonat
~8 dkg reszelt marcipán
~1,5 dl tej
~30dkg eper
A lisztet a sütőporral és szódabikarbónával alaposan összekevertem. A vajat a cukorral addig kevertem, míg világos, könnyű-habos lett. Kb. 2-3 perc. Akkor hozzáadtam a tojást és a vaníliát, azzal is jól összedolgoztam.
A marcipánt a liszthez adtam és összekevertem a tejjel. Ha nagyon puha a marcipán akkor egyszerűbb elturmixolni a tejjel és úgy beletenni.
A vajas krémet három részletben beledolgoztam a lisztes masszába.
Én mostanában karcagi lisztet használok, ehhez a másfél deci tej elég volt, hogy sűrűn krémes állaga legyen, olyan, amit csak kicsit kell eligazgatni a tepsiben.
25*17 cm-es sütőpapíros tepsibe került, a tetejét kiraktam a félbevágott eperszemekkel.
190 fokon 30perc alatt sült meg, félidőben letakartam mert kezdett barnulni de a közepe még lágy volt.
Nekem kicsit édes lett, de ez nem annyira érdekes, mert nálam az gyakran előfordul, hogy ami másnak nem, nekem már nagyon.
És mert annyira jó, hogy még ettől is eltekintettem.
Alapból lehet duplázni, ez 6 nagy kockányi.
Holnap Iron Maiden, jövő hét Alter Bridge és Walking Papers.
Kicsit szédülök reggel óta (ez az idő…,nyom összefelé), de nagyjából eléggé szép az élet.
