Megfér az összes többi közt,
a rossznak sincs külön helye.
Eloszlik bennem gondtalan.
Értem, de mit kezdek vele.
Lassan telve minden kosár.
Lesz ám öröm a mandulából,
az almából, a friss dióból.
Sok kedves íz, mely elvarázsol.
Csak az tudja, kit nem szeretnek
mit őriz még az ősz nekünk.
Hisz én tudom. Nem egy nagy ügy.
A kertben pompa, elmerült.
Lezárva mind a víz, az áram.
A nyár itt nem hagyott nyomot.
Kabátomon egy régi folt.
De hisz én még boldog vagyok.
(Karafiáth Orsolya)