Csokis körtés sütemény, némileg undokasszony módjára

A csoki vigasz, még egy  undokasszonynak is.
Aki szívesen bízná a karbantartási műveletek felügyelését a férfiakra, a cirkó állapotszemléje sem kivétel ez alól.
Ám azok ( az egyik legalábbis) egy huszáros fordulattal inkább estig dolgoznak, mint hogy ebben a kényes műveletben részt vegyenek.
Így undokasszony bonyolítja, akinek a tavalyi év óta elvárása, hogy egy rongyos karbantartás címszója alatt ne verjék le a kedves szerelők a fal sarkát, valamint ne kelljen utánuk még egy hétig takarítani, mert ” jobb ha kifújatjuk, mintha szívnánk”.

Egy ilyen kis pajkos fordulat után undok asszony másik szakerőt hív, aki se nem szívja, se nem fújja, ellenben vízzel pacskol benne a cirkóban.
Valamint baromi nagy tahó is melléje.
E kettő kombinációja (bár utóbbi nem feltétlenül erős tényező ebben a kontextusban) eredményezi, hogy mesterünk karbantartása után a drága cirkó nem kapcsol be. Soha többet.
Undokasszony nem kívánt ilyet a mestertől, mindössze egy rutin porolást óhajtott volna. Vigyázz, hogy mit kívánsz, nehogy pont ne azt kapjad, vagy hogy is van az az okosság.
Így esett.
Az is, hogy rögtön kiderül a jó Mester bölcsen indázó szavaiból, hogy bizony, kérem szépen, ez a cirkó szar.
Mert hogy nem kapcsol vissza, ami nem lehet az ő (mármint maga a Mester) hibája semmiképp, hanem vagy az univerzum, vagy pedig a cirkó alantas minősége az ok.
Szegény mester hiába kér telefonos segítséget úgy húszféle helyekről, szegénynek annyira megviselődik a rohadt cirkótól az idege, hogy a végén már több a bzmeg  történetben, mint a tényállás.

Ezek után undokasszony és az ő családja, a gondosan távol lévő hitves kivételével, napokig nem részesül sem a meleg víz jótékony áldásában, sem átélni nem tudja az “odabent a jó meleg szobában” meghittségét.
Ellenben van hideg víz és reggeli seggbefagyás mint büntetés, mert valamiért biztosan megérdemeljük mi azt az univerzumtól, visszamenőlegesen vagy megelőlegezve.
Plusz vannak kelletlen telefonhívások a drága Mestertől, hogy alkatrész még mindig nincs és ettől ő annyira nyilvánvalóan szomorú, hogy köszönni is elfelejt. Valamint csak vakkantva tud kommunikálni.

De a boldog hepiend eljő röpke pár nap alatt. Pedig már kezdtük magunkat spártai harcosnak érezni, ami, lássuk be, eléggé cool.
És jő a Mester is, a drága.
És valóban az, mert úgy kifizettet mindent, mint Pista bácsi a trágyahordásnál, számlát meg nem akar adni.
Csak nagyon erős nyomásra.
Mert akkor ő ezt hogy számolja el, meg ha tudta volna.
Sajnos azzal sem számol,  hogy undokasszonynak is el tud borulni az agya, ennek következtében Mesterünk remélhetőleg bölcsebb lett kicsivel.

Hogy mindezen traumák után borongós bánatunkat orvosoljuk, ajánlott  némi csokoládé bevitele a szervezetünkbe.
Ennek mentén haladtam jómagam is, úgyis mint undokasszony.
A receptet AN adta, és megesküdött rá, hogy I. barátnőmtől van eredetileg és én adtam neki…
Hát, én nemtom.

Csokis körtés sütemény (némileg undokasszony módján)

10 dkg vaj
10 dkg csoki, mondjuk 50%-os kakaótartalommal
1.5 dl tej
4 tojás
25 dkg liszt
10 dkg cukor
1 csapott ek sütőpor
kb. fél kg hámozott, negyedelt érett! körte (ha nagyon kemény, kicsit nem árt megpárolni)

tetejére: 7-8 dkg csoki, 2 ek. tejszínnel összeolvasztva

A csokit és a vajat vízfürdő fölött összeolvasztottam. A tojást és a tejet összekevertem, majd a csokis masszával elegyítettem. A szárazárut (liszt, cukor, sütőpor) összekavartam, majd a csokis cuccba beledolgoztam.
Annyi idő sem kell hozzá, mint elrontani a cirkót, és még a gépet sem vettem elő, egy jó kis kanál volt az összes segítség.
Ezt a jó kinézetű dolgot aztán egy közepes méretű, sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem. A körtét meghámoztam, a hámozottak  citromos vízben várták a többieket.
Amikor minden lehámozódott, rárakosgattam őket a tészta tetejére.
180 fok, kb fél óra, sütője válogatja.
Tűpróba, ugye.

Mikor kihűlt (eddigre már jelentős mennyiség hiányzott a tepsiből), a tetejére szánt csokit összeolvasztottam a tejszínnel (nem sok kell, épphogy egy nagyobb löttyintés) és rácsorgattam a tetejére.
Ha sok háztartási nagygép fog a jövőben meghibásodni, olyan leszek mint Mindy. És nem arra gondolok, mennyire gyorsan jár a szája.
A sonkáira.

És megnéztem végre A kezelést. Tényleg jó! Ha a kis amerikai nyálat leszedjük róla. És tudtam én már a Deadwoodban is hogy Hawkes mennyire tehetséges.
Helen Hunt meg irigylésre méltóan jól néz ki pucéron.