Ébredezők (avagy éljen a pelus)

Annyira szeretek ilyenkor kint lenni, minden virágzik, fűszeres-édes illatok vannak a levegőben, minden kezd magához térni a hosszú szürkeség után.
Nagyon meglátszik, hogy nem volt kemény tél, egyik barátnőm mamájánál tiszta erőből virítanak a tavalyi körömvirágok, ami pedig egynyári, de nem fagytak ki a tavalyi tövek.

Ó, és a kertészetek is nyiladoznak, azám!! Ez a veszélyes időszak számomra, megjelennek a mindenféle újdonságok, amiket azonnal vadul birtokolni vágyom.
Ha külországban járunk (itthon teljesen önállóan és titkosan teszek kertészeti látogatásokat…),minden ígéretes kertészetbe be kell mennünk, szegény énhősöm megadóan tolja mellettem a kocsit, végefelé már félig lóg rajta, ha még elfér, és azt motyogja mantraként, mikor odarikoltozok neki, hogy szerinte  ha még ezt is megvenném, mi lenne: “persze, vegyed csak”.Aztán mikor be kell pakolni a kocsiba, akkor jön a lábnyakbarakós figura és hallom, hogy akkor meg azt motyogja , miafenéért kell ennyi gazt összeszedni?! Aztán mikor valaki dicséri a kertet, daliásan kidülleszti a mellét, és akkor nincs szívem azt mondani neki, hogy ő csak a segédmunkás, az erőember…, mert azért az is fontos.
Mióta meg vagyunk mi szaporodva és már nem csak kettesben megyünk el, akkor az a figura van, hogy felszerelkeznek többnapi étel-itallal, könyvvel, újsággal és odakint várnak meg. Ez jobb is egyébként, mert felhőtlenül töltöm el azt a röpke kétórácskát, ugyanis, fene tudja miért, de valahogy a gyerekek nemigen szokták élvezni a kertészeti látogatásokat.

Most húsvétkor bajban voltam, mert ugye minden zárva volt. Ahány kertészet előtt elmentünk, mindig felsóhajtottam, hogy “jajdejókiskertesbolt, csak sajnos zárva van”, aztán a végén a refrént, hogy sajnoszárva, azt már ők mondta és egy undokok is, mert azt is hozzámondták mindig, hogy “szerencsére”!!!

Szombaton megnéztük az ASSA (?) növénykiállítást, gyermedvénnyel. Nem érte meg elmenni. Aki egynyáriakat akart venni, az tudott válogatni, de én minden évben egy nagy egynyári-kertészetből veszem, ők termesztik, így jobb az ára is, mint máshol és szebbnél-szebb dolgok vannak, úgyhogy idén is onnan töltöm fel az ablakokat.
Volt két sziklakertes stand, de semmi újdonság nem volt.A Villányi útin mindig találok különlegesebb gólyaorrt, vagy árnyliliomot, másfajta kisebb évelőt. Mondjuk annyi előnye volt a dolognak, hogy nem költöttem túl sokat, háromféle törpe phloxot vettem csak.
Azért hogy valami mégis történjen, mert olyan nem lehet, hogy ne történjen semmi. Pénteken úgyis többminden történt, pedig csak egy kis fűmagért ugrottam be a Bricoba…

Meg még az is volt, hogy hazafelé szomjas lettem, és mivel mindig van nálunk víz, megkértem csimotámat, adja nekem előre. Aki rutinos autózós, tudja, hogy történik az ilyenkor való ivás, üveg letámaszt combközbe, félkézzel kicsavar, felemel, iszik.
Na, letámasztásig ment is, ahogy máskor.Csak a kinyitás nem volt egészen pontosan olyan… Kicsi aranykám elfelejtette közölni, hogy játszogatott ő az üveggel, kicsit fel is rázogatta és mivel szénsavas víz volt benne, kinyitáskor…, ugye tudjuk mi történik?!?!
Kb. félliter víz folyt ki, ülésre, lábamra, egyéb részeimről nem is beszélve, úgyhogy a következő kb. 40 percet regressziós fázisban töltöttem, visszesvén a babakorba, mikor ugye az ember gyereke maga alá…
Mindeközben hálás szívvel gondoltam kompakt kis peluskák feltalálójára, kinek köszönhetően az én drága (büdöskölök!!!beigértem neki, hogy meglocsolom a fenekét!) gyermekemnek nem kellett annak idején hasonló élményeket megtapasztalnia.

(Tanulság: mindig jó hazaérni, de ha az ember bepisilt-szerű állapotban van, még sokkal-sokkal jobb!!)

Alant a korábbi évek növényezős zsákmányából szemelgettem.

japán juhar, Acer palmatum ‘Dissectum Atropurpureum’

Viburnum burkwoodi, illatos bangita

Hepatica nobilis, májvirág

Chionodoxia, hófény

Tulipa tarda

Akebia

Nagyon érdekes és különleges futónövény, ha teljesen kihajt, majd még lefotózom, a középső virág a porzós, a nagyobb a termős és ehető termése van:

“ehető (a belső, magokat tartalmazó része ehető, más forrás szerint bőröstül-mindenestül ehető) termését ez a Japánból származó fás szárú kúszónövény, teljesen télálló, enyhe teleken örökzöld. Földön futtatva örökzöld árnyéki gyeppótló, de így nem terem. Közepesen vízigényes. Termése általában októberben érik. Hazájában zöldségként is fogyasztják, pl. bő olajban kisütve. Gyógynövénynek is használják, leveléből teát főznek. Indájából kosarat fonnak.”

Az idézett szöveg és a termés képe (én termésfotóm nem lelem, pedig tavaly lefotóztam)  Terebess-féle weboldalról bemásolva.

Püspöksüveg, Epimedium versicolor

Itt pedig  a tótisztító személyzet egyik tagja látható.

Lilaakác, Wisteria

és a szépségesen szép cseresznyefa

Mielőtt szó érné az elejemet, vagy hogy is van a mondás, azért igyekszem latin nevet is írni, mert ha valaki megkívánná valamelyiket, egyszerűbb rálelni kertészetben és így neten is könnyű megtalálni.
Na.