Jonathan Tropper: Mielőtt végleg elmegyek

Úgy tavasz táján, már magam sem tudom hogyan, rátaláltam Jonathan Tropper könyveire.
Az első randink a This is where I leave you lapjain esett meg.
Szempillantás alatt berántott a történetbe és ki sem engedett az utolsóig betűig.
Pedig nem volt egy egyszerű vállalkozás, az én szókincsem sajnálatos módon jóval kevésbé szofisztikált, mint az övé, így aztán gyakorta nyúltam a szótár után.
Ennek ellenére nagyon élveztem minden együtt töltött percünket.
A könyvnek nagyjából a negyedénél egymagamban megalakítottam a Tropper fanklubot, és azóta is lelkes tagja vagyok.
Az első könyvet azonnal követte a  második  és aztán azon vettem észre magam, hogy a hat könyvéből már csak a Plan B van hátra.

Közben erősen reménykedtem, hogy valaki ha lenne szíves és lefordítaná legalább az egyiket.
És akkor a Nick Hornby rajongók, akiknek nem került a szeme elé Tropper eddig,  tudnak majd csatlakozni egyszemélyes klubomhoz és  tarthatnánk klubdélutánokat.
Meggyőződésem, hogy Hornby és Tropper titkosan ikertestvérek, csak éppen más országba és nem pont egy időben születtek, de az agyuk ugyanarra a srófra jár.

Semmi nem fekete vagy fehér, nem ítélkezik, benne van minden, ami az élet, és a szomorúságok ellenére a vége mindig az, hogy élni jó.
Még akkor is ha ez menet közben nem mindig jut eszünkbe.
És hogy könnyebb letolni a torkodon a hétköznapokat, ha van egy jó adag humorérzéked.
Az önirónia sem hátrány.
Fanklubot illetően remélhetőleg hamarosan változik a helyzet, mert a One last thing before I go című könyve  megjelent magyar fordításban  a Geopen kiadónál, Mielőtt végleg elmegyek címmel.

“Silver életébe becsúsztak hibák. Negyvennégy éves, kiment a fazonjából és talán depi is, mindenesetre bőven van oka rá, hogy szomorú legyen és magányos. Nincs nap, hogy ne hasítana belé a fájó tudat, mi mindent játszott el örökre. Egy rockbanda dobosaként nyolc éve aratott váratlan sikerének mára az emléke is megkopott. Volt felesége hamarosan hozzámegy egy fantasztikus férfihoz, míg neki, akinek megannyi nője volt, szinte semmi esélye egy tartós kapcsolatra. Kamaszlányának sem hiányzik…”

Silvernek tényleg vannak bizonyos képességei. Olyan remekül tud eltolni mindent, hogy megtarthatná az akadémiai székfoglalóját ebből a témából.
Tartja magát ehhez, ragaszkodik hozzá, hogy legyen csak őneki rossz, de minél jobban.
Járulékos hatás, hogy miközben neki nem jó, annak  van hatása másokra is, utólag meg lehet sajnálkozni azon, amit elszalasztott.
Ráadásul még az elmúlás szele is alaposan meglegyinti. Már csak el kell döntenie, hogy nemsokára akar elmúlni, vagy esetleg ad még egy esélyt  magának.
Persze ezt sem úgy csinálja, ahogy egy egyszerű amatőr.
Ennek következtében minden átmenet és önkéntesség nélkül azonnalosan belevonódik a bonyodalmakba mindenki, akinek eddig volt vagy még van bármi apró szerepe Silver életében.
És ha ez nem elég, ott van a leánygyermek, aki annyira nem gyerek már és akinek szintén megvan a maga baja és valahogy nagyon jó lenne, ha Silver tudná rá a gyógyírt.

Lehet valaki egyszerre önző és pont az ellenkezője, ön-és mássorsrontó, balga és bölcs, kedvelhető és idegesítő?
Lehet egyszerre valakire fejletépősen dühös lenni és ugyanakkor drukkolni neki, hogy csak ússza meg, jaj, az nem lehet, hogy nem.
Ezt  a hatást Silver egy személyben képes kiváltani, minden külső segítség nélkül.
Közben szalad el mellette az élet, pedig minden megtörténhet, vagy történhetne ha hagyná.
A pókhálóban meg ott a többi lény, akivel a szálak összefonják, a lúzer pasik az elvált fickók klubjából, a volt feleség, aki próbálja a sodrásban megtartani magát, a lány, aki nagyon szeretne megfelelő megvetést felmutatni, de valahogy nem bír, a testvér és a szülők, akik mindent megpróbálnak, és a volt feleség következő férje, akit minden bizonnyal szentté kellene avatni.
Eszement karakterek, egy kis lélekszorongatás, és mindezek közben és mellett időnként nagyon kell röhögni.

A  fordítás N. Kiss Zsuzsa munkája .
Tökéletesen átjön Tropper stílusa, a humor, a kacifántos gondolatmenetek,  remekül visszaadja a könyv hangulatát.

Tropper annyira jól mesél, hogy menet közben végig pörgött a fejemben a film.
Láttam magam előtt Silvert, amint a bonyodalmai uszályában húzza maga után az összes fő-és mellékszereplőt, botorkálva keresztül a saját maga és az élet által generált bajos dolgokon.
Szeretem, ahogy Tropper a súlyos témákat kezeli, márpedig az összes könyve valami ilyesmi köré épül fel. De valahogy mégsem azt érzem, hogy most akkor feküdjünk le és várjuk a véget, mert az úgyis eljön.
Állítólag készül a film is a könyvből, igazából, nem csak a fejemben, és nagyon várom a This is where I leave you-t is vizuális formában. Utóbbi már készen van, csak a bemutatása várat magára.

Jó lenne, ha szép sorban kiadnák itthon a többi könyvét is,  ugyanilyen élvezetes fordításban és nyomdahiba mentesen, mint ezt.
Ebből pedig karácsonyi ajándék lesz, többfelé, mert egyedül fanklubnak lenni nem jó.