Jonathan Tropper: This Is Where I Leave You
Azon gondolkozom, hogy landoltam én Jonathan Tropper könyvénél, de nem bírom kiötölni. Első találkozás a Book of Joe volt, ami azóta is vezeti nálam a Tropper-toplistát.
És rögtön mögötte a This Is Where I Leave You.
Aminek az olvasása közben folyamatosan szidalmazom és imádom Troppert.
Előbbi, mert rettentő szofisztikáltan fogalmaz, egy szó hatféle verziójából biztosan a hetediket használja, ami nekem időnként gondot okoz.
Utóbbi, mert teszi mindezt olyan élvezhetően, annyi humorral, szarkazmussal és makacs ámde megbocsátható csőlátással, hogy muszáj szeretni.
Van itten nekünk ez a narrátor, Judd. Nem elég, hogy rajtakapja a feleségét, amint épp mással tölti nagy lelkesedéssel a szabadidejét a családi ágyban, az a más pont Judd főnöke. Egyenes következmény: sem feleség, sem állás.
Ha ez még nem lenne elég, még az apja is meghal.
És ez fokozható. Van neki utolsó kívánsága. Nem hithű zsidó család az övéké, de ugyan, üljenek már süvét az ő gyászolására.
Az a család, amelyiknek a tagjai úgy egyébként nem nagyon törik magukat, hogy hosszasan elidőzzenek egymás társaságában.
(Na, itt volt hogy böngésző után nyúltam, mert hallottam már süvéről, de hogy mi pontosan, vagy akár nagy vonalakban, az nem volt meg.
Aztán kiderült, hogy 7 napig gyászolnak, a tükröket be kell fedni, a gyászoló család alacsony székeken ülve fogadja azokat, akik részvétet nyilvánítani-megemlékezni mennek. Szokás ilyenkor ételt vinni, mert a süvét tartók nem főzhetnek, esetleg pénzzel segíteni. A süve végén káddist mondanak. Van még egy csomó érdekes, de jelen esetben nagyjából ennyi derül ki a könyvből.)
Hősünk négy testvér közül sorban a harmadik, legnagyobbként egy nővér, egy báty, majd a sor végén a sokkal fiatalabb mindenki kedvence, az aranyifjú.
Mindenkinek megvan a maga baja, közben meg még ott van a szinte testvér szomszéd fiú, Horry, aki velük együtt nőtt fel. Neki is megvan a magáé, egy régi baleset következményekén időnként görcsös rohamai vannak, vagy épp röpke katatóniába hullik.
Központi figura a pszichológus mama, aki sok évvel ezelőtt írt egy bestsellert, tele jónál jobb nevelés tanáccsal, szegény gyerekei bele is gebedtek kissé.
Horry anyja szintén hangsúlyos szereplő, aki a későbbiekben elég érdekes meglepetéssel szolgál, nem kevésbé sajátos darab Paulnak, a legnagyobb fiúnak a felesége, aki diákkorukban Judd barátnője volt és hiába minden, nem bír teherbe esni.
Wendy férje is erős figura, súlyosan idegesítő bizniszmen, a füléről le nem válik a telefon és országosnak tűnő ügyeket tárgyal szüntelen.
A legkisebb fiú is megjelenik, ő az akiről sosem tudni, merre jár, melyik legmenőbb modellel nyomul éppen, melyik filmsztárral bratyizik. Nagy megdöbbenésre nem egymaga érkezik, hanem egy nála idősebb, kosztümös szofisztikálttal, aki mint kiderül, életvezetési tanácsadóként került a képbe, aztán egyéb helyekre is.
Ah, és ott van Boner, a rabbi, szintén gyerekkori játszótárs, a modern, cool rabbik képviselője, aki nagyon szakszerű, ámde baromi laza, csak azt nem állhatja, ha gyerekkori becenevén szólítják.
Judd emlékeiből apjukat is megismerjük valamennyire, aki oldszkúl fater volt, megtette, ami tőle telt, de valahogy mintha csak apró korukban bírt volna velük igazán apa lenni.
Aztán menet közben hősünk kap még egy komoly gyomrost, mert ha úgyis vacak minden, miért ne legyen még rosszabb.
Kiderülnek titkok a múltból, amiknek nem kellene, vad viták pattannak ki, mindenkinek van valami rejteni valója. Kérdés, túlélik-e összezárva ezt a hetet, Judd meg tud-e kapaszkodni a túléléshez. Mindnyájan sérültek és nem úgy néz ki, hogy a nagy családi újraegyesülés megoldása bárminek is.
Minden szereplő kicsit lökött és tele van tragikummal az egész élet, de Tropper meg pont azért bír nagyon írni, hogy a fonákja is meglegyen mindennek.
Vannak benne súlyos dolgok, meg olyan homlokomracsapós, meg nanemár, olyat kapsz, te teszetosza izé-pillanatok, meg kicsit fáj is néha. Viszont mindezekkel párhuzamosan határozottan röhögni kell, meg aztán mi mást lehet csinálni, ha nem kínálkozik egyéb megoldás.
Persze nem tökély semmi, kicsit sok volt a sima combok emlegetése, kicsit túl kamaszosan felindult Judd állandóan. Talán a vége felé pár lappal több a töprengés a kelleténél. De a figurák, a párbeszédek, a szituáció annyira jó, olyan humorosan és tragikusan esendő mindenki, hogy kikönyökölnek a mindennapok belőle.
Tropper talán legnagyobb erőssége a helyzetkomikum, remekül tudja a fonák oldalt meglátni a súlyos dolgokban is.
A könyvből készült film valamiért dobozban várja a premiert. Sok mindent nem lehet tudni, még csak trailere sincs.,
Végignéztem a szereplőket, vegyes érzelmekkel.
Jason Bateman a maga jófiús kinézetével akár még jó is lesz Juddnak, Tina Fey mint lánytestvér, hmm. Csak a 30Rockban láttam, a könyvet olvasva másképp képzeltem el.
Judd régi szerelme és a felesége szerepében Abigail Spencer aki a Rectifyban nagyon meggyőző volt és Rose Byrne nagyjából oké.
Corey Stoll mint báty, pipa, ámbár igazából jóval fiatalabb, mint Bateman.
Adam Driver mint baromi jóképű öcs, akire minden nő rá akar ugrani, na ez nekem sántít. A Girlsben eléggé fura szerepe van, másban nem láttam, ebben nekem nem passzol. Sem nem jóképű (nekem), meg mostanra már sem nem tudom elhinni, hogy ezek testvérek.
Ben Schwartz mint Boner rabbi, háát. Ő a legfiatalabb a szereplők közt, Driver kivételével, nem is néz ki cseppet sem öregebbnek. Ez csak azért érdekes nekem, mert elég sok sztori van a könyvben, amiben a nagyobb fiútestvérrel, Paullal közös kamaszkori dolgaik vannak megemlítve. Innen nézve korban nagyon nem passzolnak.
Aki számomra legkevésbé illik bele, Jane Fonda az anya szerepében. Nekem végig Kathy Bates volt a szemem előtt.
Connie Britton ( FNL-ből, Nashville), aki nagyon jó színésznő, és bár nagyon csinos, de mostanra valahogy az arca kicsit lecsoffadt, Adam Driver mellett lehet hogy nagyon öregnek fog kinézni.
Nem találtam, Horry anyját ki fogja játszani, ha már Juddét nem, akkor legalább az övét Bates.
Horry szerepében kedvenc Olyphantom alias Raylan Givens, aki nagyon megérdemli már, hogy mozifilmben is sikere legyen. Olyan a karakter, hogy abból kinézhet bármi, ha el nem tolják a rendezéssel az egészet.
Kicsit zavaros a film készülése körüli történet, először más rendezte volna , aztán a szereplők körül is vad kavarás volt.
Nagyon szeretném, ha jó filmet csinálnának belőle, mert megérdemli.
(Közben megjelent itthon a Mielőtt végleg elmegyek is Troppertől, de nálam a sorban a tőle olvasottakból az volt az utolsó, kiadásilag időrendben az megelőzte.)
Legutóbbi hozzászólások