A karfioltorta

Ottolenghi szerint a karfiol szinte olyan sokoldalú, mint a krumpli. Nagy elmék, ha találkoznak, szerintem is majdnem olyan sokoldalú.
Igaz, megörökítve csak snack-és kuszkuszálruhában lett, de ennél azért többféleképpen és többször esszük.
Én simán megpárolva is szeretem, de azért nem mindenki ilyen spártai.
Ez meg, amit a fent említett tortának hív, nálunk viszonylag sokszor előfordul, mindenféle zöldségekkel, csak én nem hívom semminek sem.
De akkor legyen torta. Melegen is jó,de hidegen is, és nagyon sajnálkoztam, hogy egy kis negyvendekás karfiol volt mindössze, mert egy pár napig eléldegélnék ilyenen.
Hedonisták görög joghurttal ették, a kevésbé hedonisták lopva rájárva úgy tízpercenként.
Még a kurkumát sem bánta senki, de ha valaki kevésbé szereti, az hagyja ki és kész.

A receptet csak eléggé nagy vonalakban követtem és a liszt felét darált mandula helyettesíti nálam, ami annyira jó, hogy legközelebb teljesen elhagyom a lisztet és akkor még gluténmentes is lesz.
És nem is értem, hogy miért főzetik állandóan vízben a zöldségeket, hogy egy csomó értékes tápanyagot aztán azzal együtt kiöntsünk. Egy párolóbetéttel akármilyen fazék-lábas megoldja a dolgot, fölösleges főzögetni.

Ottolenghi receptje 65-70 deka karfiolhoz 10 tojást használ. Én nem szeretik agyontojásozni semmit, de aki igen, lelke rajta.

Karfioltorta majdnem Ottolenghi módon

40 dkg félpuhára párolt karfiol, kisebb rózsákra szedve

1 nagyobb lila-vagy vöröshagyma negyedelve, vékonyra szelve
1 kk finomra vágott rozmaring
1/2 dl olívaolaj

5 dkg finomliszt
5 dkg őrölt mandula
15 dkg reszelt cheddar vagy egyéb kemény sajt (eredetileg parmezán)
1 kk sütőpor
bazsalikom
kurkuma
só
bors
3 tojás
2 púpos kanál tejföl

vaj a forma kikenéséhez
fekete szezámmag

A hagymát a rozmaringgal az olívaolajon kicsit megpároltam.

A lisztet-mandulát  elegyítettem a sütőporral és a fűszerekkel, só-borssal, utána a sajtot is hozzáadtam. A tejfölt a tojásokkal elkevertem és összedolgoztam a lisztes dologgal.
Ha nagyon sűrű, kis tejföl vagy kevés tej még mehet bele, én a sűrű krémállagra törekedtem. Mikor ez megvolt, óvatosan beleforgattam a karfiolt.
Vajjal kikentem egy kb. 20 cm-s tortaformát, megszórtam fekete szezámmaggal és beleöntöttem a masszát.
Légkeverésen 170 fokon addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult, kb. 30 percig.

Az eredeti receptben szó nincs tékozló módon ráhalmozott csírákról meg öklömnyi hagymákról, de ha már torta, legyen a tetején valami és ha van lehetőség hagymázni, vétek lenne kihagyni.

Oh, és bon appetit, btchs.