Eszembe jutott a közelgő VKF apropóján, hogy már régebben akartam itt írni erről a könyvről. Most bepótolom.
Aki szeretne megtanulni főzni belőle, mondjuk indiai módon,hiszen az író onnan származik,az csalatkozni fog.
De aki egy különleges, misztikus mesére vágyik, annak jó szívvel ajánlhatom.
Chitra Benerjee Divakaruni
A fűszermesternő
A főszereplő, Tilo, egy lány, aki különleges képességeket fedez fel magában, majd kiválasztottként a Fűszerek Szigetére érkezik. Itt többedmagával a Főmesternőtől megtanulja hallani a fűszerek hangját, megismeri felhasználásuk különleges módját,s ezáltal nem mindennapi hatalmat nyer az emberek fölött.
De hogy ezzel élhessen, a saját életét mások szolgálatába kell állítani és nagyon komoly, kemény szabályoknak alávetnie magát.
A varázslat egy amerikai városba, Oaklandbe röpíti, ahol egy fűszerboltban tér magához, egy öreg testbe zárva.
Lassan megismeri a boltba betérő emberek problémáit, s a maga módján, a fűszerek varázserejével segít rajtuk.Az idők folyamán lassan belefűződik némelyikük életébe, túllép a szabályokon, a szigorú tiltás ellenére. Közben bepillanthatunk az Amerikába vándorolt indiaiak sajátos életvitelébe, ezen keresztül a nők mindennapjaiba.
Aztán egy napon egy titokzatos idegen érkezik a boltba, aki fenekestől felforgatja Tilo egész addigi életét. S innen kezdve nincs megállás, a szabályok semmivé lesznek, hiába szól figyelmeztetően a fűszerek hangja, hiába tudja, hogy a vesztébe rohan, többé nem ura sem magának, sem a rá bízott fűszereknek.
Nagy élvezettel olvastam végig, nem tipikus „csacsogós, női” könyv, hanem olyan, mint egy különös álom.
Azt is megmondom, hogy a végét kicsit agyoncsapta az író, de még ezért sem haragudtam nagyon, mert ezzel együtt is nagyon kedvemre való volt.
Most persze nem találtam meg , hogy valami információt írhassak az írójáról, valahová besuttyantottuk a polcokon, de úgy emlékszem, hogy Amerikában él és a könyvből filmet is forgattak és valamelyik Miss World indiai nyertese volt a főszereplője.
És még valami. Nagyon tetszett a borítója és az is, hogy normálisan van lektorálva, mert utálom, mikor valami rosszul van írva, mondjuk hiányoznak betűk, vagy elírás van egy könyvben.
(Olyan hibákra gondolok, mint amiket én szoktam itten lőni, pl. csikotorta…)