Jól dolog rátalálni valamire, ami olyan pont nekemvalós.
És még jobb, azt hiszem, ha valaki más talál rá, nekem, mert úgy gondolja, szeretném.
Ilyen volt a Leharcolt oroszlánok is, és ilyen ez a film is.
Jó, ezen is jelentősen bőgtem, pedig nem is a szomorúságon van a hangsúly, hanem inkább az optimizmuson.
Persze, van neki mondanivalója; hogy az élet szép, a barátság fontos, öregnek is jó lenni, ha vannak szép és jó dolgok, amikre emlékezni lehet, meg ha nem önsajnálattal töltjük fölös időnket. De nem ez a lényeg, hanem ahogy elmeséli a történetet.
Nem szeretném elemezni, mert valószínűleg csak közhelyeket tudnék használni, azt meg minek?
Nézzétek meg.
Ha akarjátok.
(Receptekre ne számítson senki a filmben, de kicsit utánanéztem, komoly hívei vannak a címben szereplő ételnek.
Ha valaki ki akarná próbálni, szeletelje fel a paradicsomot, sózza-borsozza, panírozza összetört kukoricapehelybe, majd süsse ki olajban.)