Mert:
1. édesapja születésnapja van és így fejezi ki szeretetét, valamint háláját
2. édesanyja születésnapja van és így fejezi ki szeretetét, valamint háláját az évek során prezentált finom, szemgyönyörködtető, stb. kosztért, meg törődésért, aggodalomért
3. barátnő születésnapja van
Lehet választani a fent felsoroltak közül, egy dolog segítségképp: hármas, hármas.
Az egyesnek és hármasnak egymást követő napokon volt az ünneplése, de mindegy is, hármas, na.
Első nekifutásként receptkeresés a neten.
Hosszas válogatás, melyik lenne jobb (értsd: a legelső recept amit a keresőszóra feldob a google).
De mondom én neki, kicsiszívem (18, na és, attól nekem még a kicsiszívem) nézzed meg, mennyire rohadtul bonyolult, piskótasütés, meg minden.
Akkor mit?!
Meg különben is, Hármas nem szereti a piskótát.
Hát akkor egy tál krém, gondolom én magamban, abban nincs egy fikarcnyi piskóta sem.
És milyen ízű legyen? Legyen csokis-epres.
Szerintem a legegyszerűbb jóság, ami még mutatós is, a charlotte.
Én ugyan nem rajongok alapból a babapiskótáért, de olyan dolgokban eldugdosva, mint a barackos tiramisu, meg a charlotte; jöhet.
A tiramisu torta és a diós charlotte mellényúlhatatlan, nagyon kell igyekezni, hogy el lehessen rontani.
Legjobb persze házi babapiskótából, tekintve, hogy a drága gyermeknek ez volt az első próbálkozása, nem legyenek akkora igényeink, amekkorákat magunkkal szemben sem támasztanánk.
Azért babapiskótából érdemes a jobbfélét választani, nem a legolcsóbbat.
A kivitelezést tervezési időszak előzte meg, csokit kellett beszerezni, mert ez a fajta nincs mindenhol, és egyáltalán, bevásárolni.
Mikor ez megvolt, a nagy nap előttin még egy emelt angol érettségi becsúszott, de másnap reggel (Reggel! Mókuska! (18, na és, attól én még lemókuskázhatom, sőt, felmókuskázhatom. Reggel! Nem dél, nem egy óra, minimum reggel, hogy biztosan összeálljon estére) nekiugrott a nagy feladatnak.
Én előre leszögeztem, hogy asszisztensi minőségem annyiban merül ki, hogy leírom a receptet és ott leszek. Fizikai érintkezés a sütivel teljesen kizárt.
Az eper kivételével minden beszerzendő be lett szerezve, ami otthon amúgy nem volt és 9-kor kezdődött a Nagy Eprescsokis Charlotte Hadművelet.
Mindjárt az elején majdnem kudarcba is fulladt, mert a babapiskóták nem akartak sorakozni, amint az 5. beillesztésre került, azonnali bomlasztóként felborította a többi, vérverejtékkel bepasszintottat.
Nagyon kellett artikulálni, mire sikerült rábeszélnem a vagdosásra. Piskóták egyik feléről a gömbölyded levágatott és már lehetett is továbbhaladni.
Olyan sosem gyakorolt műveletek jöttek, mint csokiolvasztás gőz fölött, mascarpone felhabosítása (anya! mi a franc az a felhabosítás?!),
tejszín fixálása, csokis-mascarpone összeeresztése (gyorsan, mondom gyorsan! keverd bele), zselatin belekeverése a csokis mascarponéba. Ez volt az egyetlen pont ahol kicsi kiabálás volt (mondom a zselatinosba! nem fordítva!), majd a tejszín elegyítése a csokis cuccal (anya! ez az életben nem lesz csomótlan! hát, nem is lett).
De azért összeállt a csokis krém és nagyon ügyesen beletöltötte a piskótás alapra.
Ez tartott 9-től 11-ig, hiába, jó munkához idő kell.
Akkor kicsit pihent mindenki, a sütiséf elszaladt eperért majd jöhetett a második etap, az epres krém.
Itt már szinte gyakorlottan ment minden, nem is kellett egy óránál több hozzá…
Az elkészült műalkotás kicsit a hűtőbe került, aztán megtörtént a tetejének a feleprezése.
Mi pedig még mindig szerettük egymást.
(Ha jól sikerül, én is ilyet kérek tőled szülinapomra…
Na ez volt az első de soha többet!
Most legalább látod, mennyi munka van egy ilyen egyszerűvel is.
Na jó, csinálhatok majd neked is, de akkor is ott kell lenned.)
Este pedig megkapta az ünnepelt.
Aki szerintem még most sem hiszi, hogy tényleg a Gyerek csinálta, pedig én is megmondtam.
A végeredmény már csak esti fényben, a bepillantás a belsejébe csak a történelmi hűség kedvéért, itt már végképp nem volt alkalom fotózással vacakolni.
Időnként, de tényleg csak ritkán estek csúnya szók is, de mikor is ha nem akkor, amikor a hab az istennek nem akar a csokis mascarponéval együttműködni?
Meg vagyok elégedve a Gyerekkel.
Ha nagyon akar valamit, megcsinálja, akkor is ha testidegen a feladat.
Mellesleg gyanakszom rájuk, mióta Hős egy alkalmamra olyan borsólevest főzött, hogy na.
És akkor ő is megijedt, hogy akkor most majd neki gyakrabban kell majd és azóta alkalmatlannak álcázza magát.
A Gyerek is most jól eltolta. Kiderült, hogy mégsem annyira megoldhatatlan feladat az ilyesmi.
Nem csinált irdatlan disznóólat (igaz, neki kellett volna eltakarítania, ha mégis), nem kapkodott, nem volt ingerült (nagyon), nem igyekezett kihagyni kellemetlenebb részeket.
Szóval jó lett a torta és szép is.
Ügyes a Gyerek.
Mindig mondom, tiszta anyja.