Kertelős és napicuki

Hétvégén megpróbáltam valami rendszert vinni a paradicsomültetvénybe. A sok esőtől iszonyat nagyot nőttek, a két sor teljesen összegabalyodott, locsolásnál tördöstem le a leveleket.
Benégykézlábaltam és alulról próbáltam felkötözni ami nekiereszkedett, de nem sok sikerrel.
Egy nagy kazal levelet levágtam, kicsit jobb a helyzet, de nem tudom, meddig. Biztos hogy amiatt ekkorák a tavalyihoz képest, mert nem árnyékolja  a cseresznye.
Semmiféle plusz tápanyagot nem kaptak, még csak a szárított trágyás cuccot sem.
Tegnap észrevettem, hogy San Marzano alsó levelei besárgultak és lógnak. Leszedegettem, de nem jó jel. Naná, hogy valaminek kell lennie.
Lehet hogy most kéne az a trágyás locsolás, ami csak leírva hangzik ilyen csúnyának, szerencsére ennek a szárítottnak még így sincs semmi szaga.

A legkisebb termésű, az Angora már 2 méter környékén jár, tavaly kiderült, én még visszacsípni sem tudok, mert a Sweet Millions vígan nőtt utána is, úgyhogy hadd nőjön. És nem elég hogy felfelé csinálja, de a sorban ő a legterebélyesebb is. Amit a komposztra később ültettem, jóval kevésbé dús, szóval csak a nap lesz a kulcs, ott nem éri annyira.
Jövőre nem elfelejteni, ha beválik: nagyobb hely kell neki. Kíváncsi vagyok, milyen lesz, érdekes hogy még a termés is pihés kicsit.

A sorban lévő Japanese black trifelén sok és nagy termés van. A másik kettő közül az egyiken még virág sincs, pedig időben nem olyan nagy a különbség. Már apró korban látszik, hogy a teteje sötétebb és keskenyebb.
Azt gondoltam, hogy jóval kisebb termése lesz, de még mindig nő.

Az Arbuznyi watermelonon is látni a csíkokat halványan. A külső sorban lévő kicsit erősebb. De mind a kettőn jókora paradicsomok vannak.

A Dinner plate-nek nagyon csinos, alma formájú termése van és rendesen nagyok, de azért a tányérnyi kicsit túlzás.

A gömbcukkinit kiszedtem, nem bírt egyetlen szerencsétlen darabot sem összehozni és állandóan fürtökben lógtak a csigák rajta. Sajnáltam, de csak árnyékolt mindent.
A héten megnézem, hogy a vermes krumpliültetésemből, abból a nyolc szemből lett-e valami.

Egy Amish paste is van valahol, talán a komposzton az Angora mellett, hamarosan kiderül, ha egy picit nagyobbra növeszti a gömböceit.

Az uborkából az az egy tő szorgosan terem, jó lenne tudni a pontos fajtát, a többi, a fürtösnek titulált valami csak virágzik vadul. A virága legalább szép.

Többen napokig szórakoztak rajta hogy egy vacak 21.9 dekás uborkával így oda vagyok (első mérésnél, 22.2 deka volt, na?!, azért az már valami), de ezek komoly dolgok, igenis. És ez már a harmadik! Annál is inkább jó lenne tudni, mi ez, mert nagyon jó ízű, a tüskéket le lehet mosni róla és egyáltalán nem keserű.

A fodros kelt és a kelbimbót kiültettem, a palántákra ráhúztam egy-egy alul és felül levágott nagy műanyag palackot, hogy a csigák ne férjenek hozzá. Egy darabig működött, ma reggel láttam, hogy az 5 fodros közül kettőt tövig lerágtak. Kész. Szél ellen nem lehet. A kelbimbót valamiért még nem találták meg.
Tegnap a piacon Ica mesélte, hogy nem lesz uborkájuk, egy nagy területen szétrágták a gyökereiket a lótetűk. Na, az valami.
De azért a fodrosok miatt szomorú vagyok. Mennyire jól elképzeltem, hogy majd a hó alól szedegetem a szép zöld leveleket.
A kis rohadékok meg válogatnak, a kirakott olcsó sörhöz csak a kisebbje ereszkedett le a pucérok közül.

A hozzám hasonlóan friss szomszédok reggeli félhatos, félötös mozizásnak megtekinthetnek egy buggyant, pizsamás nőt, aki dúlt fejjel, égnek álló hajjal tévelyeg a kertben, valamit szedeget egy nagy tálba és közben motyog magában, hogy óhogyrohadnátok meg, ez már tényleg nem igaz, ekkora csigák nem is léteznek.
A pucéroknak jót tett az enyhe tél, tényleg annyira örülök, hogy tavalyi év után, amikor pár darab volt csak, most az összes királyi darab itt van a kertben és vígan szaporodik.

Az anemonák, mint minden évben, megint megleptek. Egyik napról a másikra a sok pálcából virágtenger lett. Mindig ezt csinálják és mindig le vagyok nyűgözve.
Az Andrea-féle kaspóban a kakukkfű már egészen leér a földre, tulajdonképpen nem is értem, a hangyaboly pedig még mindig benne van, hiába próbáltam kilocsolni őket.

A déli oldalon felszabadult résszel kellene valamit kezdeni, mehetne oda egy pár darab napot szerető, de amit a kis rohadékok nem esznek fel.

Ma arra keltem, hogy Gombszem erősen jelentkezik, hogy ki szeretne menni. Aztán később felfedeztem, hogy egyszer már megtette. Úgy látszik a tegnapi dinnyézés megtette a hatását, nem csak én mászkáltam éjjel pisilni.
Utoljára tavaly csinált ilyet, szerencsére annyira, khmm, okos, hogy csak a kőre csurgat, nem a szőnyegre. De azért jó volt fertőtlenítőzni kora reggel.
Aztán láttam, hogy nem eszi a reggelijét meg még hányt is. Azt legalább kivitte.
És állandóan bűntudatosan néz. Nem mondom, hogy örülök a pisitakarításnak, de úgyis tudom, hogy csak nagyon végszükségben csinálja, szóval meg sem szidtam, mert mi a fenének.
De azért ő szégyelli. Néha megfordul a fejemben hogy ez valami nagyobb tervnek a része. Mert az esze meg annyi, hogy az is kitelik tőle.

Tegnap este kicsit fényképeztem az anemonákat és nem tudom, Gombszemmel mi volt, de ott lófrált a gép előtt összevissza. Ilyen nem is volt még, annyira jó lenne, ha nem félne már tőle.
Egy egészen jó képet sikerült, de hogy szeretném lefotózni, mikor Lujzát provokálja. Persze teljesen reménytelen, az csak akkor áll kötélnek, amikor pingpongozás van és mindenkinek a lába alá lehet keveregni, lehetőleg akkor amikor létfontosságú az érkező labdát visszaadni.

Lassan esedékes az oltás is. Be vagyok miatta tojva. Ha tendencia, hogy minden évben rosszabbul van tőle, akkor ez az idei már nagyon durva lesz. Megbeszéltük hogy ott maradunk miután megkapja, de nagyon félek, mert ha csak annyira lesz rosszul mint tavaly, már az is nagyon ijesztő volt. Szeretném valahogy megkímélni tőle, de valamit muszáj kapnia.

Lujza, mint nyírás után kiderült, megint felszedett némi pluszt, úgyhogy zöldséges diétára kell fogni, amit nem bán, amíg hús is van benne. Csak ne lenne ilyen veszekedett lusta, az sem ártana, ha valami kutyaszerű magatartást mutatna fel, mondjuk szaladgálna néha az udvaron ha kint esemény van.

Gombszemmel egyébként nagyon jól lehet a fekvelengedezősön üldögélni. Csak le ne feküdjek, mert akkor azonnal elkezd a fejemen fetrengeni, ami nagyon vicces és muszáj rajta nagyon nevetni, de azért vannak részei, amit nem szeretnék ha a fejemre tenne.

És elég hamar, úgy fél év után felfedeztem, hogy a képekre kattintva feldobja eredeti méretben. Az is igaz, nem szoktam magam visszaolvasgatni-nézni.
Szóval mindegy is, Gombszem a legkedvesebb, legérzelmesebb kutya és mellé még elég csinos is, ahhoz képest hogy én nyírtam meg.