A láthatatlan almás sütemény

Nem, sajnos ez nem valami varázslat, nem is  beugratós klikkvadász cím, hogy “olyan süteményt sütött, nem hiszel a szemednek”, vagy “varázslatos dolgot csinált az almával, mutatom…”.
Pedig biztosan vonzóak az ilyen címek, de ezt inkább másra hagyom, nekem nem megy jól meg pont a hideg is kiráz az ilyenektől.

Egyszerű tükörfordítás a megoldás, a franciák gateau invisible nevű süteménye került valamelyik nap a sütőbe nálunk.
És ugyan varázslatosan gyorsan elfogyott, és ezután tényleg teljesen láthatatlan volt, a név arra utal, hogy az alma annyira vékonyra van szeletelve, hogy szinte nem is látszik a süteményben.
A tésztája megsülve felfújtszerűen krémes, az alma szinte elolvad benne, és megint találtam egy olyan dolgot, ami beigazolja az elméletem: nem feltétlenül csak a bonyolult vérverejtékes dolgok jók.

Végtelenül egyszerű, elronthatatlan és ha nem félnék a “mennyei” jelzőt használni, lehet hogy megkockáztatnám ennél a sütinél.

A receptje nagyjából ennek is mindenhol ugyanaz, csakúgy mint az amerikai kókusz-karamell-diós szeletének, minimális eltérések vannak, én több receptet olvasztottam egybe az én változatomhoz.

Amikor először megsütöttem, gyorsan kattintottam két képet róla, aztán annyira nem voltam még én sem megelégedve velük, hogy nem került fel ide.
Aztán rágyúrtam, tortaformában sült a süti, felkészültem, hogy csinálok róla valami rendesebb fotót. Majd azon melegében, ahogy a rácsra rátéve a spejz felé készültem, hogy elhelyezzem hűlni, letálaltam a földre.
A fele megmenekült, mert a sütőlapra kicsit ráragadt, de annyi volt a fotónak.
Viszont megyünk kifelé az almaszezonból, nem szeretném elfelejteni, hogy mennyire jó dolog ez, úgyhogy nem túl jó kép ide vagy oda, most mégis ezzel kerül ide.
Jelzésként az Univerzumtól, hogy nem érdemes talán mindenre rágyúrni, hagyjuk a spontán dolgokat érvényesülni, que sera, sera.

Láthatatlan almás sütemény

3 tojás
6 dkg cukor

10 dkg liszt
1/4 kk fahéj
1/4 kk vaníliakivonat vagy egy fél vanília kikapart magjai
80 ml tej

5 dkg olvasztott, langyos vaj

40 dkg hajszálnyira szelt alma ( ha több, az sem baj, ha kevesebb, úgy is jó lesz. ebben most kevesebb volt))

A tojást felhabosítom a cukorral, ez kb. 5 perc.

A lisztet elkeverem a a fahéjjal.

Összedolgozom a cukros keverékkel.

Apránként hozzáadom a tejet, majd a végén a vajat is.

Bekapcsolom a sütőt 180 fokra (alsó-felső melegítéssel), a rácsot alulra teszem (2. sín).

Az almát meghámozom, mandolinnal hajszálnyira szeletelem és óvatosan, hogy minél kevésbé törjön meg, belekeverem a tésztába.
Sütőpapíros formába igazgatom, amennyire hagyja magát, úgy hogy az almaszeletek vízszintesen fedjék egymást.
Lehet a tetejére szeletelt mandulát tenni, de anélkül is jó lesz.

Kb. 50 perc a sütés, ennyi idő alatt szép aranyszínűre pirul.

A sütőből kivéve összeesik valamennyire (vagy le a földre, ügyes kezekben), ami a belbecsen nem változtat.
Szeletelni szépen csak hidegen lehet, ehhez kell szintén ügyesség, vagy zárjuk ki a családtagokat és menjünk el otthonról mi is, amíg kihűl.

Egyebekben meg, hát…bízzunk a francia ízlésben gasztronómiailag, igen jó.

Az update 2018-ban
ezt a receptet emelte át szó szerint kimásolva a Bake your smile blog egy , a Pataki Kerámia által szponzorált posztjába, majd amikor nehezményeztem, megsértődött és rám küldte a rokonságot, magyarázzák már el nekem, mekkora bunkó vagyok.
Nem sikerült nekik, valahogy nem értettem miért nehéz felfogni, hogy más munkájával visszaélni gusztustalan, és ezt még sikerült überelnie is.

Viszont meguntam a sok pofátlan embert és leszedtem az összes receptet.
Ennek a kivételével. Hogy meglegyen neki, ha még egyszer nem boldogulna saját maga.
Good bye gasztroblog.