Mandulás karfiolsnack és aki minden képen

A karácsonykívánás elmaradt, de akkor idén még az utolsó poszt, helyette.
Ez hasznosabb is, mert a nevét ugyan nem sikerült frappánsan kitalálni, maga a dolog nagyon jó.
Azért az igazsághoz tartozik, hogy a Hősök szívesebben falatkázták a süteményeket.
De ez meg szinte büntetlen élvezet, legalábbis az én fejemben mindenképp. Hát hogyne lenne, nincs benne cukor-tejszín-mascarpone, ami az ünneplős tortában dúsan volt, ez szinte egy kis könnyű sósnak mondható.
Az ötlet ismét a yahooról van.
Azt hittem, elmentettem a receptet, de nem, így aztán kénytelen voltam a magam feje után menni. Sajt szerintem volt benne, mandula biztosan nem.

Mandulás karfiolsnack

1 kis fej nyers karfiol (kb. 30 dkg), aprítógépben apróra aprítózva
kb. 10 dkg mandula durvára darálva
5 kanál házi zsemlemorzsa
10 dkg cheddar vagy másfajta kemény sajt reszelve
2 tojás
2 ek olívaolaj
1 ek aprított petrezselyem
só
bors

A fenti dolgokat összekeverjük, egy jól összeálló de nem nagyon kemény masszának kell lennie. Ha sűrűbb, kevés tejjel lehet lazítani, nekem így pont jó volt.
Innen aztán olyanra formázzuk, amilyenre kedvünk van.
Én fagyiskanállal adagoltam.
180 fokon pirulásig sütöttem.
Aztán pedig elég gyorsan elfogyott, legközelebb duplával indítok.

Nagyon jó kis partifalat, nem koszol, nem potyog, nem kell olajjal maszatolni és ugye ott az az érzés, hogy szinte nullkalóriás.
Ha nem számoljuk azt a kis mandulát és morzsát…

És tegnap fedeztem fel, hogy van egy titkos összetevője az összes karácsonyi fotónknak.
Aki pedig egyébként sietve távozik, amint előkerül a fényképezőgép.
Eléggé megható felfedezés, tekintve, hogy a fotózás nagyon veszélyesnek van nyilvánítva a részéről, de mindezek ellenére ott van mindig, hogy megvédjen, vállvetve vállalja a veszélyt.

Igenis hogy kutya van a képen, például a foga jól látható. Éppen a kedves személyek hátát fedezi, nehogy baj érje őket.

Itt már annyira veszélyes volt a helyzet, hogy kénytelen volt feladni az inkognitóját.

Vakuzás esetén fogjuk be személyi testőrünk szemét. Valamint magyarázzuk el neki, hogy ezzel, hogy teljesen előbújt, jól elszúrta, mert azonnal felhasználjuk fotózkodásilag.

Gombszem a leghelyesebb kutya a világon, nem győzöm eleget mondani.

Valamint szép és jó új évet mindenkinek, innen a fa alól.
A utolsó képen, ha azt is itt hagytam volna,  Gombszem előnyös profilja lenne látható (értsd: egy nagy pamutgombolyag, középen, szemből füllel), amint személyes bálványát védelmezi, akinek a haja színét jól eltolta a fodrász.
Valamint a hőn utált műanyag karácsonyfa, ami idén először nagyon szép lett.

És már nem is utálom annyira, mert bár elveszett a lehetősége annak, hogy Hős férfiasan befaragja az alját a talpba, megtalálta a nagyobb mártíromságot: a karácsonyfának a díszítését.
Ez a részemről csúnya szókhoz vezetett (volt benne b betűs is) , ami aztán némi dinamikus feszültséget adott az este szépségéhez, majd kénytelen voltam nem haragudni, attól, ahogy az ő personaljézuskája az ajándékom prezentálta.

És ne petárdázzatok.
Tudjátok, aki petárdázik, annak melyik része kicsi…